Adósa a világ a szegényeknek

A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közös tanulmányban hívja fel a figyelmet arra, hogy az elmúlt években nem történt előrelépés az ENSZ által meghirdetett millenniumi fejlesztési célok teljesítésében, elsősorban a szegénység elleni küzdelem igényel sürgős akciókat a gazdagabb országok részéről. A világszervezet 2000-ben elfogadott programjában célul tűzte ki, hogy az 1990-es szinthez képest 2015-re a felére csökkentik a rendkívüli szegénységben (kevesebb mint napi 1 dollárból) élők arányát, biztosítják az alapfokú oktatást minden gyermek számára, s radikálisan csökkentik a gyermek- és anyai halálozást a fejlődő országokban.

Ez a küzdelem már jó ideje zajlik, s az 1981-es 1,5 milliárd főről 2001-re 1,1 milliárdra, a világ népességének 40 százalékáról 21-re csökkent a kirívó szegénységben élők száma. Elsősorban Kelet- és Dél-Ázsia gyors gazdasági növekedésének tulajdonítható, hogy ebben a két térségben 500 millió ember szabadult ki a szegénység csapdájából. Másutt - Afrika, Latin-Amerika, Kelet-Európa és Közép-Ázsia sok országában - alig, vagy egyáltalán nem csökkent a nyomorúságos körülmények között élők aránya.

A 189 ország által 2000-ben elfogadott program javíthatna ezen a helyzeten, ám a mérleg egyelőre inkább kiábrándító. A jelenlegi tendenciák azt vetítik előre, hogy a legtöbb fejlődő ország képtelen teljesíteni a millenniumi feladatokat, ha nem kap sürgősen támogatást, ezért James Wolfensohn, a Világbank elnöke több pénzt kér segélyezésre. Ma a világ kiadásainak megoszlása kirívó aránytalanságokat mutat: tizenötször több pénz megy katonai célokra, mint a szegények felkarolására. Mint a BBC megjegyzi: szinte csak a világ két legnépesebb állama, India és Kína gazdasági teljesítményének köszönhető, hogy mégis várható javulás a szegénység elleni küzdelemben 2015-re.

Afrika legtöbb országa ugyanakkor továbbra is reménytelen helyzetben van. Saját erőből alig tudják csökkenteni a rendkívüli szegénységben élők számát, az egészségügy, oktatás és környezetvédelem terén pedig a 2015-ös kilátások még borúsabbak. Különösen tragikus a Szaharán túli térségében élők helyzete, ahol 1981 és 2001 között 164 millióról 314 millióra nőtt a rendkívül szegények száma.