Pozícióhátránytól tartó építőipar

Az elmúlt évtizedben jelentős innováció zajlott le a magyar építőipari termelésben. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy igazi műszaki innovációról csakis a szakmailag elkülönült termelői szervezetek (önálló vállalkozások, leányvállalatok) esetében beszélhetünk - fejtette ki lapunknak Tolnay Tibor, az Évosz elnöke, a Magyar Építő Rt. elnök-vezérigazgatója. Ott vannak ugyanis azok a termelői kapacitások, melyek megújíthatók a minőség javítása, a hatékonyság növelése érdekében. Vannak azonban olyan fékező tényezők, melyek a lendületet megtörik. A hazai beruházók többsége az ,ár-minőség-határidő' hármas egységéből, túlzottan az olcsó árra koncentrálva, nem adnak súlyt a másik két tényezőnek, azokkal kapcsolatban a vállalkozókat nem kényszerítik kellő ,erőkifejtésre', s az ehhez szükséges innováció árát sem hajlandók megfizetni. Sok esetben az építtető és a szakkivitelező közötti áttételek olyan hosszúra nyúlnak, hogy a munkák alacsony fedezettartalma is elvész ezen az úton. A csekély profit miatt nem képződik elegendő fejlesztési forrás, a vállalkozók hitelfelvételre szorulnak, a kamatok viszont jelenleg nem kedvezőek. A hazai szakmunkásképzés színvonala olyan alacsonnyá vált, hogy az a korszerű - és nyilvánvalóan bonyolultabbá váló - technológiák, anyagok elterjedésének gátja lesz. Az elmúlt esztendőkben felfutott építőipari termelés tavalyi stagnálása, és az idei piaci bizonytalanságok, illetve az ebből következő erősen hullámzó kapacitáskihasználhatóság sem serkenti az innovációs folyamatokat. Félő, hogy a technológiai, fejlesztési kedv és lehetőség szűkülése miatt a magyar kivitelező cégek versenyhátrányba kerülnek az uniós versenytársakkal szemben. A gondok ellenére elmondható, hogy a megépült házak színvonala - sokszor a legigényesebb külföldi befektetők mércéje szerint is - jó és javuló. Azonban úgy gondolom, hogy a változások ütemével nem lehetünk elégedettek, s úgy vélem, hogy az ágazat nem használja ki eléggé a korszerű műszaki lehetőségeket. (HÉ)