Az idő pénz

Medgyessy Péter megfeszítette a húrt, és az nála pattant el. A történet bizarr, a bohózatíróktól kezdve minden bizonnyal sokféle műfaj képviselőit vonzza majd a miértek és a hogyanok fölfejtése. Ám az események annyira fölgyorsultak az ünnepi hosszú hétvégén, hogy a történet már nem is az elszállt miniszterelnökről, hanem a kormányzóképesség helyreállításáról, az utódlásról szól.

Kiss Péter és Gyurcsány Ferenc a két jelölt. A szocialisták hideg profizmussal használták ki Medgyessy tévedését, rossz helyzetmegítélését. Így látszólag tiszta kézzel sikerült megszabadulniuk az egyre inkább tehertételnek számító, fonalat és bizalmat vesztett miniszterelnöktől, ugyanakkor a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményének bevetésével egy pillanatra sem engedik ki kezükből a folyamatok irányítását. A hatalmi mohóság izgalmi állapotában történt ugyan némi kapkodás, de azóta "a csináljunk erényt a hibából" mozgalom jegyében már sínen vannak az új kormányfő kiválasztásában: van rivalizálás, korteskedés, választás.

Mindkét jelöltből lehet jó miniszterelnök, a kérdőjel nem is képességeikhez, hanem muníciójukhoz fűződik, az pedig a már megint megújulni készülő és a kormányprogramban baloldali fordulatot akaró pártjukon múlik. (Hogy ez mit jelent a gazdaságban és milyen helyzetet teremt a szabad demokratákkal - azt nem tudni.) Ha a szocialisták most 2006-ig tekintenek, s a kormányzás gyors stabilizálására és néhány, a hátralévő húsz hónapban sikeresen létrehozható program megvalósítására helyezik a hangsúlyt, akkor ennek levezénylésére az apparátusi gyökerekkel, kormányzati tapasztalatokkal rendelkező, megbízható és jó szervező hírében álló Kiss Péter tűnik alkalmasabbnak. Ha viszont az MSZP azt a személyt akarja megjelölni, aki két év múlva eséllyel mérkőzhet meg Orbán Viktorral, akkor a jobb debatteri erényekkel rendelkező, távlatosabb gondolkodású Gyurcsány kerekedhet felül azzal a kockázattal, hogy öntörvényűsége okán belőle könnyedén lehet elszabadult hajóágyú. (És 2006-ig akkor is el kell kormányozni.)

Egyelőre több a kérdés, mint a válasz, az üzleti élet szereplői ugyanakkor gyors, egyértelmű, a befektetők bizalmát erősítő jelzéseket várnak. Megnyugtató lenne, ha a jelöltek már ma elköteleznék magukat a Brüsszelnek tavasszal benyújtott, az euró 2010. évi bevezetést célzó felzárkózási program mellett, s kijelentenék: azt zsinórmértéknek tekintik a költségvetési politikában, a jövő évi büdzsé kialakításában. Ugyancsak nyilatkozniuk kellene a lehetséges pénzügyminiszter személyéről (a piacokat ez esetben Draskovics maradása nyugtatná meg). Ne feledjék: az idő pénz.