Hogyan csökkentsük a villanyszámlát?

A kisüzemek számára is előnyös az áramvásárlási feltételek liberalizációja
A kis- és középvállalkozások jelentősen csökkenthetik villanyszámlájukat, ha élnek
a piaci árambeszerzés eszközével. Évi egy-két gigawattóra (GWh) energiaigénynél már érdemes ajánlatot kérni az áramkereskedőktől. A versenypiacra való kilépésnek persze vannak kockázatai is, de hosszú távon biztosan megéri a váltás.
A hazai villamosenergia-rendszer a fogyasztók szemszögéből két részre osztható: közüzemi, illetve feljogosított fogyasztókra. A közüzemi fogyasztókat ellátó szegmensben a közüzemi nagykereskedő, nevezetesen a Magyar Villamos Művek Rt. végzi az áram beszerzését a termelőktől, általában hosszú távú szerződések alapján, majd értékesíti a közüzemi szolgáltatóknak, akik hatósági maximált áron látják el a közüzemi fogyasztókat.
A feljogosított fogyasztók körébe 2003 januárjától, a piacnyitás első lépésétől azokat a cégeket sorolták be, amelyeknek előző évi villamosenergia-felhasználása elérte a 6,5 GWh-t. Számukra lehetővé vált, hogy a közüzemi szegmensből kilépve a versenypiacon szerezzék be a villamos energiát kereskedőktől, közvetlenül az erőművektől, hazai és/vagy importforrásból. Az EU felgyorsította a piacnyitást, s ennek következtében 2004-től a háztartási fogyasztók kivételével mindenki feljogosított fogyasztó lett az unió tagállamaiban, 2007-től pedig a háztartások számára is megnyílik a piac. Bakács István, az E.On Hungária Rt. igazgatósági tagja szerint a piacnyitásban uniós szinten is jó eredményt értünk el, az előrejelzések szerint az év végére a hazai felhasználás 35 százalékát már a szabadpiacon beszerzett villamos energia teszi ki. Becslései szerint e mennyiség mintegy harmadát már a kis- és középvállalkozások fogyasztása teszi ki, akik 2004 közepe óta léphetnek ki a piacra. Jellemzően a kisüzemek váltottak, általában az évi
1-2 GWh energiaigény jelenti azt a határt, amelynél már érdemes elgondolkodni a váltáson, s begyűjteni az áramkereskedők ajánlatait. Újabban egyre több önkormányzat érdeklődik a lehetőségek felől, erre utalnak az utóbbi időszak tenderkiírásai is.
Mindenesetre az E.Ont választó fogyasztók nem bánták meg a váltást, a tőlünk vásárló vállalkozások közül egy sem tért vissza a közüzemi piacra – utalt az árkülönség nyújtotta előnyökre Bakács István. Hogy ez a jövőre is igaz lesz-e, az nem látszik egyértelműnek. Az utóbbi időben a kelet-közép-európai régió és az áramkereskedők számára irányadó német tőzsdei árak folyamatosan emelkedtek. Ennek hátterében egyrészt a primér energiahordozók – olaj, gáz, szén – drágulása, másrészt a szén-dioxid-kvóta jegyzésárainak elszabadulása áll. E nemzetközi hatások alól sem a szabad-, sem a közüzemi piac nem függetlenítheti magát. Már csak azért sem, mert a szabadpiaci áram mintegy 60 százaléka külföldről származik. Amennyiben hatósági áras közüzemi piacon a közeledő választások miatt politikai okokból elmarad az árkorrekció, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a versenypiacon – ha minimális mértékben is, de – drágább lesz az áram. Ebben az esetben viszszatérhetnek a közüzembe azok a cégek, amelyek rövid, éven belüli szerződést kötöttek áramkereskedőjükkel. Jogszabályi akadálya a váltásnak nincs, a hatvannapos felmondási idő után szabadon „vándorolhatnak” ide vagy oda az ügyfelek. Bakács István szerint, aki hosszabb távon gondolkodik, annak érdemes a szabadpiacon maradnia.

A piacra lépés eldöntése elsősorban a vállalkozás energiaigényétől, méretétől függ. Nagy villamosenergia-teljesítmény lekötése esetén természetesen az elérhető árkedvezmény is jelentősebb lehet, nem véletlen, hogy az igazán nagy fogyasztó cégek jelentek meg elsőként vásárlóként a szabadpiacon, s a kereskedőkkel megkötött szerződéseik révén sok száz millió forinttal tudták apasztani villanyszámlájukat.

Az ajtó persze mindenki előtt nyitva áll: az árampiacon 29 kereskedő várja ajánlataival az érdeklődőket. Aki közreműködésükkel komolyabb megtakarítást tud elérni, annak segítenek az adminisztráció lebonyolításában.
Az első lépés a közüzemi szerződés felmondása, erről értesíteni kell a Magyar Energiahivatalt is. Utána jön a hálózati csatlakozási szerződés megkötése a területileg illetékes hálózati engedélyessel, azaz a helyi áramszolgáltatóval.
A feljogosított fogyasztónak minden csatlakozási pontjára – telephelyére – külön hálózathasználati szerződést kell kötnie a területileg illetékes áramszolgáltatóval. Csak az a fogyasztó léphet a versenypiacra, amelynek az elszámolási mérője távleolvasásra alkalmas.
Ezután jön a kereskedelmi szerződés megkötése a kiválasztott kereskedővel. Két egyforma kontraktus nincs, a szállítási feltételek a kereskedő és a fogyasztó közötti tárgyalások kimenetétől függnek. A vállalkozások fogyasztásuk tervezhetőségétől függően kétféle szerződést köthetnek. A menetrend alapú szerződésnél a villamos energia értékesítője csak a menetrendben rögzített villamosenergia-menynyiséget biztosítja. A lekötendő árammennyiséget a cég előre közli, kereskedője pedig annak alapján vásárolja meg a villamos energiát. A felhasználásnak nem feltétlenül kell egyenletesnek lennie, a kemencéket felfűtő pékségek például hajnalban a nappali energiaszükségletük többszörösére tarthatnak igényt. A feljogosított fogyasztók tetszőleges számú menetrend alapú szerződést köthetnek. Természetesen a cég akkor is kap áramot, ha az előre rendeltnél az adott pillanatban magasabb a fogyasztása, csakhogy az ilyenkor felhasznált kiegyenlítő energiával külön kell elszámolnia.
A másik szerződéstípus az ellátás alapú. Itt a kockázat minimális, és a biztonság, a kényelem a versenypiaci árambeszerzés során itt a legnagyobb. Igaz, pontosan tervezhető fogyasztás esetén a menetrend alapú szerződés jelentős árelőnyt biztosít az ellátás alapúakkal szemben.
Az ellátás alapú szerződésnél a kereskedő minden körülmény között biztosítja vevője számára a szükséges villanymennyiséget. Ez a vásárlási szerződés a fogyasztó tényleges, méréssel megállapított villamosenergia-igényének biztosítására szolgál. Ellátás alapú szerződést lehet kötni menetrendadási kötelezettséggel is. E szerződéstípusnál van egy határ, amelyen belül a fogyasztó tényleges villamosenergia-felhasználása eltérhet a menetrendben megadottól (vagyis a szerződésben foglalt ár a kiegyenlítő energiát is tartalmazza). Ha a fogyasztó ezt a szerződésben rögzített határt átlépi, az előzetesen meghatározott árat kell fizetnie a plusz energiáért.
A kereskedelmi szerződés után utolsó lépésként egy mérlegkörtagsági szerződést is meg kell kötnie a fogyasztónak. (KB)