PM: Nincs menekvés a megszorítások elől

A kormányzat Új egyensúly programja minden háztartás elkölthető jövedelmére kedvezőtlenül hat, és a kiadásait is növeli – áll a Pénzügyminisztérium szakértői által készített rövid hatástanulmányban. A háztartásokat a számítások során jövedelmük alapján tíz csoportba osztották, és úgy találták, hogy minden jövedelmi tizedben csökken a jövedelem, a legszegényebbeknél egy, a legtehetősebb rétegnél pedig négy százalékkal. A jövedelemre ható kormányzati lépések progresszivitását elsősorban a szolidaritási adó bevezetése okozza. További tényező, hogy mivel az intézkedések elsősorban a munkajövedelem terheit emelik, az alsó jövedelmi szegmensekben található munkanélkülieket és inaktívakat kevésbé érintik. Kedvezőtlen viszont a gyermekes családok számára, amelyeknek ugyan nagy része az egy főre jutó jövedelem alapján szintén a kevésbé módosak közé tartozik, ám jellemzően munkajövedelemből él. Az egyes jövedelmi és társadalmi csoportok közötti összefüggések segítségével az is megállapítható, hogy a nyugdíjasok járnak a legkevésbé rosszul a kiigazító lépések kapcsán. Hozzá kell azonban tenni, hogy közöttük sok az egyedülálló, így az egy főre eső jövedelem ugyanolyan mértékű csökkenése erőteljesebben érintheti őket, mint a nagyobb háztartásokat. Az egyszemélyes háztartásoknak ugyanis sajátos a kiadási szerkezete, illetve hagyományosan magasabb egy főre jutó összeg szükséges azonos életszínvonal elérésére. A PM számításai azt mutatják, hogy legrosszabbul azok a famíliák járnak, ahol a családfő alkalmazottként dolgozik.
A fenti jelenséggel ellentétes a kiadásnövelő intézkedések hatása, ez a szegényebbeket érinti erőteljesebben. A középső áfakulcs emelése egyértelműen azok számára kedvezőtlen, akik az ezen áfakörbe tartozó termékekből jövedelmük arányában többet fogyasztanak. Mivel az alapvető élelmiszerek és a közműellátás egy része idetartozik, nem meglepő, hogy a legalsó jövedelmi tizedben átlagosan 8, a legfelsőben pedig 2 százalék körülire becsüli a kiadásnövekedést a Pénzügyminisztérium. A legszegényebbek körében tehát (mivel nincs megtakarításuk) átlagosan 9 százalékos lehet a jövedelemcsökkenésen és kiadásnövekedésen keresztüli életszínvonal-rontó hatás.
A módosabbaknál ezt a két hatást összeadva nehezebben értelmezhető mutatót kapunk, hiszen a megtakarításokkal is számolni kell. Ezek nagy részét kamatadó terheli majd – ezt a PM munkatársai nem vizsgálták. Ha ezt is figyelembe vesszük, feltehetően csökken az eltérő jövedelmi szinten lévőkre gyakorolt hatás közötti különbség.