Oscar: Áldás vagy átok?

Louise Fletcher, a Száll a kakukk fészkére rettegett főnővére sem tudta megismételni fantasztikus teljesítményét; 1975-ben tarthatta kezében a legjobb színésznői teljesítmény elismeréséért járó díjat, majd eltűnt a B-filmek süllyesztőjében. "Egy éjszakára tesz csodálatosan boldoggá - nyilatkozta Oscar-díjáról -, de senki ne várja, hogy segíti majd az ember karrierjét."

A közelmúlt példáit elemezve szintén találkozhatunk hasonló sorsokkal. Gwyneth Paltrow (Szerelmes Shakespeare) vagy Richard Dreyfuss (Hölgyem, Isten áldja!) amiatt panaszkodik, hogy az Amerikai Filmakadémia díja személyes és szakmai életüket is rossz irányban befolyásolta.

Halle Berry (Szörnyek keringője), Faye Dunaway (Hálózat), vagy Liza Minnelli (Kabaré) pedig éppenséggel életük legrosszabb alakításaiért kerültek ismét a figyelem központjába az Oscar-díj jelentette diadalmenet után: kiérdemelték a legpocsékabb játékért járó Arany Málna-díjat, amelyet afféle ellen-Oscarként tartanak számon.

Rossz döntések, balszerencse, rossz ügynök vagy a díjazott fejébe szálló siker - ezeket az okokat sorolja fel a visszájára forduló diadal, az "Oscar-átok" indokaként Leonard Maltin amerikai filmkritikus. "Amilyen nehéz dolog karriert csinálni a filmiparban, ugyan olyan nehéz azt megtartani" - figyelmeztet a buktatókra Maltin.

Kollégája, Richard Schickel tovább megy következtetéseiben: szerinte az Oscar önmagában egyáltalán nem nyújt halhatatlan hírnevet, sem az alkotóknak, sem a filmnek. "Előfordul, hogy már egy héttel a ceremónia után nem emlékszik az ember arra, hogy ki is nyert. A karrierek fölött egyedül az idő mond ítéletet" - vonja le a tanulságot a kritikus. (MTI)