Tízéves negatív rekord tavaly
Tények és alap-összefüggések
A nemzetgazdasági beruházások alakulása három fő szempontból érdemel figyelmet. Egyrészt az aggregált kereslet egyik fontos eleme: Magyarországon átlagosan a GDP 20-25 százalékát teszi ki, és nagyfokú volatilitása révén a GDP változását is jelentősen befolyásolja. Másrészt a beruházások teremtik meg a termelőeszközök bővítésének a lehetőségét, azaz kínálati oldalról nagyban meghatározzák a jövőbeli gazdasági növekedés lehetőségeit. Végül pedig a piaci gazdasági szereplők jövőre vonatkozó várakozásait is tükrözi. Az, hogy mely szektor – vállalatok, háztartások vagy az állam – hajt végre beruházást, különösen fontos a két utóbbi szempontnál: ezek esetében egyértelműen a vállalati beruházások játsszák a kulcsszerepet, bár a jól irányzott és megfelelően végrehajtott állami beruházások is bővíthetik a jövőbeni termelési lehetőségeket.
A tavalyi visszaesés kiterjedt mind az építési, mind a gépjellegű beruházások körére, s – az MNB szektorális becslései alapján – mérséklődtek mind a vállalati, mind a lakossági (jellemzően ingatlan-) beruházások. A közvetlenül az állam viselkedéséhez köthető, a korábbiaknál kevésbé lendületes autópálya-építések sem tudták ellensúlyozni a többi szektorban megfigyelt negatív tendenciát.
Lehetséges magyarázatok
Kézenfekvőnek tűnhet a magyarázat: ez a fiskális kiigazító csomagra adott egyik reakció, a gazdaság szereplői számára világossá vált, hogy a korábbiakhoz képest romló jövedelmi helyzettel számolhatnak, ezért most átmenetileg kevésbé bővítik kapacitásaikat. Ám az adatokat részletesen megvizsgálva kiderül, hogy exportunk és nemzetközi versenyképességünk egyik legfontosabb iparága, a feldolgozóipar beruházási dinamikája 2004 óta fokozatosan lanyhul. Érdemes ezért röviden körüljárni, hogy milyen tényezők hatnak leginkább a vállalati beruházási döntésekre, és ezek mennyiben magyarázhatják a jelenlegi adatokat.
Vállalati pénzügyi szemléletben, diszkontált jelenérték-számítási keretben gondolkodva a beruházások a várható profitok (cash flow elemek) és a tőke költségének függvényei. Minél kedvezőbbek a jövedelmi kilátások, és minél alacsonyabb a tőkeköltség, annál több projektet lesz érdemes megvalósítani, azaz beruházni.
A profitot a keresleti tényezők, a termelékenység és a termelés költségei határozzák meg. A külső konjunktúra e tekintetben a külföldre termelő vállalatok számára közvetlenül, a hazai piacra termelőkre és szolgáltatókra közvetetten és késleltetve hat. Az exportszektor beruházási aktivitása tekintetében tehát – s ezt az adatok is igazolják – exportpiacaink (főként a fejlett EU-tagállamok, azon belül is elsősorban Németország) külső konjunktúrája kulcsszerepet játszik. Ennek fényében a külső konjunktúrával kapcsolatos, 2004–2005-ben tapasztalt nagyfokú bizonytalanság jó magyarázata lehet a feldolgozóipar akkor kezdődő beruházás lassulásának. A korábbi bizonytalanságot végül a jelenleg tapasztalható, a vártnál erősebb külső kereslet váltotta fel (pl. a 2006-os német GDP-növekedés a 2005-ben várt 1,2-1,6 százalék helyett 2,7 százalék lett), amelyet most a kapacitások historikusan magas kihasználásával elégítenek ki a vállalatok. Így lehetséges, hogy alacsony beruházási és magas export- és iparitermelés-dinamikákat látunk a magyar adatokon.
Az azonban aggasztó jel, hogy a jelenlegihez hasonló, gyenge ipari beruházási dinamika csak az európai konjunktúra mélypontján, 2001–2002 idején volt. Másrészt a legutóbbi negyedévekben mind a kelet-közép-európai régióban, mind az exportpiacainkon megindult a beruházások felfutása – ott is erős termelési dinamikával és magas kapacitáskihasználtsággal párosulva –, ezzel szemben nálunk egyelőre nem látszik jele a beruházások növekedésének. A legutóbbi, fejlett EU-országokra vonatkozó előrejelzések egy-két éves horizonton is kedvező képet nyújtanak, ám egyelőre kérdéses, milyen súllyal veszik ezeket figyelembe a hazai cégek beruházási döntéseiknél.
A kereslet alakulása mellett ugyanis kulcsszerepet játszik a hazai infrastruktúra minősége, a hatóságok működésének megítélése, a humántőke színvonala, azaz a hazai környezetben elérhető vállalati termelékenység és az ezzel kapcsolatos várakozások. Az MNB 2006. decemberi konvergenciaelemzésében már utalt arra, hogy a feldolgozóiparban tapasztalható vállalati termelékenységnövekedés a 2004. évvel bezárólag jelentősen lelassult (az elemzés 1995–2004 közötti időszakra vonatkozik). A profitkilátásokat ezen túlmenően a szabályozói és makrokörnyezet által nagyban meghatározott költségek és az azokkal kapcsolatos bizonytalanság is befolyásolják. Miután adórendszerünk az utóbbi években számos változtatáson esett át – érdemben nem egyszerűsödött, ráadásul a kedvezőtlen fiskális helyzet a további tehernövekedés valószínűségét is növelte –, ezek a tényezők is negatívan befolyásolhatták a hazai beruházási terveket. Amíg a vállalati kör nem lát érdemi javulást a hazai környezetben, addig valószínűleg a jövőbeli termelékenységről és költségekről alkotott várakozásai sem válnak kedvezőbbé. A kedvezőtlen vállalati várakozásokra utal például a GKI által számított üzleti környezeti index több negyedév óta alacsony szintje is.
Mindezek felvetik annak a kockázatát, hogy Magyarország a korábbiakhoz képest kevésbé vonzó célpont lett a beruházások tekintetében. Felmerülhet persze, hogy a dinamikus működőtőke-beáramlási (FDI-) adatok egyelőre nem igazolják ezt a hipotézist. Ám az FDI nem kizárólagos finanszírozási formája a beruházásoknak, és a két idősor korábban sem mutatott szoros kapcsolatot. Ugyanakkor az országok versenyképességét, illetve üzleti környezetét értékelő rangsorokban egyre rosszabb helyet foglalunk el (például a Világgazdasági Fórum növekedési és versenyképességi indexében vagy a Világbank Doing Business in … üzleti környezetet feltáró rangsorában). Egyes – külföldi befektetők körében végzett – felmérések hazánk számára kedvezőtlen eredményei ugyancsak magyarázzák az ipari termelő vállalatok gyenge beruházási aktivitását. Ezek közül kiemelendő a Német Kereskedelmi és Iparkamara 2006-os felmérése, tekintve, hogy Németország a legfontosabb kereskedelmi partnerünk és befektetői forrásunk. E felmérés tanulságai szerint Magyarország az új EU-tagállamok és -tagjelöltek körében szinte minden, a befektetést meghatározó tényezőben (például a termelékenység, a képzett munkaerő elérhetősége vagy a fizetési morál) a rangsor utolsó harmadában szerepelt.
Kedvezőtlen a beruházási klíma a főként belföldre termelő és szolgáltató vállalatok számára is. Magyarország konjunktúráját – nagyfokú külkereskedelmi nyitottsága révén – ugyan jelentősen befolyásolják az exportpiacunkon zajló gazdasági folyamatok, ám a következő egy-két évben a pozitív külső keresleti kép – a fiskális kiigazító csomag nyomán – lassuló hazai gazdasággal párosul. A belső kereslet várható gyengülése pedig a hazai piacra termelő és szolgáltató vállalatok beruházási döntéseire egyértelműen negatívan hat.
A profittényezőkön túl a tőkeköltség változása is a beruházások visszafogásának irányába hatott. Egyrészt – az építőipari és gépipari árak emelkedésével – drágább lett a tőkejavak beszerzése. Másrészt: bár a finanszírozási költségekben – az éven túli banki hitelek és a kötvénypiacok hosszú hozamai alapján – nem volt jelentős változás, a jövőbeli profitokkal kapcsolatos, mikro- és makrogazdasági okokra viszszavezethető bizonytalanság megnövelhette a beruházások érzékelt kockázatát, így elvárt hozamát, azaz végső soron a projektek diszkontrátáját is. A bizonytalanság – akár a tőkeköltség növekedésében, akár a már tárgyalt profitelemekhez kapcsolódóan vesszük számba – mindenképpen csökkenti a beruházási szándékot. Végül a kiigazító csomag egyes elemei (a társasági adó emelése, a járulékterhek növelése) közvetlenül is növelik a vállalatok költségeit. Miután a fiskális kiigazítás szükségessége valószínűleg ismert volt a vállalatok számára, a költségnövekedés hatásai részben már megjelenhettek a beruházási számokban, de feltehetően még a továbbiakban is mérséklőleg hatnak.
Mi történik a vállalati körön kívül?
Az eddigiekben olyan szempontokat tárgyaltunk, amelyek az összberuházásoknak átlagosan mintegy 55-60 százalékát kitevő vállalati beruházásokat magyarázhatják. Az összberuházások 20-25 százalékát kitevő lakossági felhalmozás (elsősorban ingatlanberuházás) is igen kedvezőtlenül alakult. Ez a fejlemény összhangban áll az ingatlanpiacon az utóbbi 2 évben megfigyelt dekonjunktúrával, és a lakossági jövedelmek várható mérséklődése, valamint az ingatlanpiac strukturális problémái miatt nem várható javulás egy-két éves horizonton.
A harmadik nagy szektor, az állam a nemzetgazdaság beruházásainak mintegy 15-20 százalékát hajtja végre. Ezek a legváltozékonyabb tételek, ráadásul elszámolási bizonytalanságok (például a PPP-ügyletek, kvázi fiskális intézmények, közszolgáltatók besorolása) is nehezítik elemzésüket és a piaci környezetben működő vállalati körtől való pontos elhatárolásukat. Amit nagy bizonyossággal állíthatunk: 2006-ban az autópálya-építések dinamikája lassult, de még így is pozitívan befolyásolta az összberuházási számokat. Ám e téren is további mérséklődésre lehet számítani, ráadásul a konvergenciaprogram számai szerint az egyéb, várhatóan részben EU-pénzekből finanszírozott infrastrukturális beruházásokkal együtt (metróépítés, vasútfejlesztés) sem várható növekedés a teljes állami körben.
Összességében tehát mind a jövőbeli aggregált kereslet, mind a későbbi termelési lehetőségek szempontjából kedvezőtlen folyamatokat vetítenek előre a beruházási adatok. A gazdasági szereplők jövőre vonatkozó várakozásai és az ezzel kapcsolatos bizonytalanság valószínűleg a beruházások legfontosabb meghatározói, ezért a kiszámítható és egyszerű szabályozói és adózási környezet, valamint a stabil makrokörnyezet kulcsfontosságú a beruházások fellendülése és a jövőbeli gazdasági növekedés tekintetében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.