Ausztriában élő magyar leplezte le a valóságot: így vernek át az osztrák álláshirdetések – "Bruttó 3000 euró? Hat nap munkával, orrvérzésig túlórákkal"
A síparadicsomok csillogó ígéretei mögött egyre több a kizsákmányolás, a jogsértés és a csalódott munkavállaló. Papíron bruttó háromezer euró, valójában orrvérzésig tartó túlórák és kiszolgáltatottság – sokak szerint ez az ausztriai szezonmunka sötét valósága.
Igen, bruttó háromezer. Hat nap munka, orrvérzésig tartó túlórákkal. Én itt élek. Nagyon nem a jó irányba tartunk
– írta egy magyar kommentelő a Világgazdaság Facebook-oldalán, miután megjelent egy cikkünk az osztrák síparadicsomok munkaerőhiányáról és az emiatt kínált „brutálisan magas fizetésekről”.
A hozzászólás rövid, de tragikus képet festett a helyzetről: ezek a turisztikai munkahelyek sok esetben inkább a túlélésről szólnak, mint megélhetésről.
Réműálommá vált az ausztriai szezonmunka
Az osztrák vendéglátás és turizmus évek óta képtelen helyben betölteni a munkaerőhiányt, így évről évre tízezrével érkeznek a magyar, román és szlovák dolgozók a téli szezonra. A hivatalos ajánlatok jól hangzanak – bruttó 3000 euró, ingyenes szállás, ellátás, akár kedvezményes síbérlet –, de a valóság az ott dolgozó munkavállalók szerint egészen más képet mutat.
Sokan arról számolnak be, hogy a munkaidő gyakran 10-12 óra, heti hat napon át, a túlórákat pedig sok helyen nem fizetik ki külön. Előfordul, hogy a szállás, amit „ingyenesnek” hirdetnek, valójában a bérből kerül levonásra, vagy éppen a legszükségesebb körülményeket sem biztosítja. A szezon végén pedig, amikor csökken a forgalom, többeket idő előtt elküldenek – gyakran szóban, írásos felmondás nélkül.
Szándékosan a képzetlen és nyelvet nem beszélő munkaerőt keresik, mert vele bármit meg lehet csinálni
– írta ugyanaz a kommentelő. Ez nem egyedi panasz: az osztrák munkajogi tanácsadó szervezetek szerint az utóbbi években megugrott a külföldieket érintő munkaügyi perek száma. Gyakori a túlórák eltitkolása, a pihenőidők megszegése és a szezon végi indokolatlan elbocsátás.
A probléma gyökere mélyebb. Ezzel szemben néhány szakmában pont, hogy túlkínálat alakult ki: egyes állásokra 200-300 jelentkező is akad. Ebben a helyzetben azonban a munkáltatók válogathatnak, a „szerencsés" dolgozók pedig sokszor félnek panaszt tenni, nehogy feketelistára kerüljenek. A nyelvtudás hiánya pedig tovább növeli a kiszolgáltatottságot – egy panaszosnak sokszor egyszerűen nincs eszköze, hogy jogi úton érvényt szerezzen az igazának.
Közben az osztrák turizmus továbbra is a külföldi munkaerőre épül. A statisztikák szerint Karintiában és Stájerországban a vendéglátásban dolgozók több mint fele már nem helyi.
A fizetések valóban magasabbak, mint a magyarországi bérek, de az osztrák árak, adók és a megterhelő munkatempó gyorsan elviszi az előnyt.
A közösségi oldalak tanúsága szerint egyre több magyar számol be arról, hogy az ausztriai szezonmunka „már nem éri meg”. A jó fizetés illúziója mögött egyre inkább a bizonytalanság, a nyelvi kiszolgáltatottság és a jogi szürkezónák világa sejlik fel.
Az osztrák hegyek csillognak, de az árnyékukban sokan vért izzadnak. És miközben a turizmus újabb rekordra készül, a vendégmunkások közül egyre többen érzik úgy: ők is csak egy cserélhető fogaskerék a gépezetben.
Nem találnak munkaerőt az osztrák síparadicsomok: brutális fizetésekkel csábítják a külföldi dolgozókat a szezonra, ingyenes a szállás – így lehet jelentkezni
Különösen Karintia és Stájerország vonzó a jó fizetések, az ingyenes szállás és rugalmas munkaidő miatt. Az osztrák síparadicsomok számos állást kínálnak külföldieknek is.
