Tajvan a vörös szomszéd árnyékában

Gyorsan veszít Kínával szembeni súlyából Tajvan, miután cégek sora települ át a szárazföldre. A befektetők mellett ráadásul a turisták és a külföldi diákok is egyre gyérebb számban jelennek meg az egykor vibráló, 23 millió lakosú szigeten, hivatalos nevén a Kínai Köztársaságban.

A Nyugathoz mindig is erős szálakkal kötődő Tajvan elhalványodását elemezve a Reuters rámutat, hogy a fővárosban, Tajpejben pang a szállodaipar. A hajdan élénk éjszakai szórakozónegyedek kiürülnek, mert az éttermeket korábban megtöltő külföldiek inkább a szárazföldre mennek. A kínai nyelvet tanuló diákok pedig szintén a – hajdan „vörös” jelzővel illetett, 1322 millió lakosú – Kínai Népköztársaság egyetemeire iratkoznak be.

A gazdaság erejét immár csak azok a globális cégek (a technológiai szektorban például a Dell, a HP, az Intel) adják, amelyek – egyesek szerint talán már csak politikai sugallatra hallgatva – tartják fenn a szigeten a termelő bázisaikat. Tajvanon a kibocsátás nagyobb hányadát adó szolgáltató szektor gyengélkedik, ez az összteljesítményt is meghatározza. A Kínába távozó vállalatokat és befektetőket főleg az motiválja, hogy közvetlenül tudjanak részesedni az olcsó szárazföldi munkaerő és a robbanásszerűen bővülő piac előnyeiből.

A tajpeji vezetés kétségbeesett akciókkal próbálja elejét venni a további súlyvesztésnek. Egyrészt a hisztéria határát súroló módon utasítják el a közvetlen légiforgalmi és kereskedelmi kapcsolatok kiépítését, illetve a kétoldalú pénzügyi viszony liberalizálását, mert attól tartanak, hogy a tőke még nagyobb arányban távozna a „népköztársasági” Kínába, illetve onnan tömegesen érkezne az olcsó munkaerő a szigetre.

Tajpej ennél is nagyobb elkeseredettségét sejteti az a kampány, amelynek végén népszavazást tartatna a kormány az önálló ENSZ-tagság elnyeréséről. Ez utóbbira azonban semmi esély sincs, nemcsak Peking biztonsági tanácsi státusa miatt, hanem azért is, mert Tajvant már csak maroknyi – többnyire rendkívül szegény – állam ismeri el, míg a „népi” Kínával mintegy 170 ország tart fenn diplomáciai szintű kapcsolatot.

A kétoldalú erőpróbában nagymértékben javítja Peking pozícióit, hogy gyorsan liberalizálta mind a külkapcsolatait, mind a beutazási és befektetési szabályokat, az általános gazdasági viszonyokat illetően pedig Tajvannál is „tajvanibb” lett. Ezért különösképpen feltűnik, hogy a kínai kormány nem tudja megvárni, amíg a sziget – érett vagy talán már túlérett gyümölcsként – az ölébe hull, ehelyett tovább folytatja a kardcsörtetést. A Reuters idézi Hu Csin-tao párt- és állami vezetőt, aki állítólag közölte George W. Bush amerikai elnökkel, hogy a Tajvani-szoros „nagy veszélyeknek” lesz kitéve a következő két év során. VG

Mindez pattanásig feszültté teheti a helyzetet a – szuverenitása kiterjesztésében – katonai erő alkalmazásával is fenyegető Pekinggel szemben. A tajvani vezetést ebben a magatartásában bátoríthatja az, hogy a jövő évi olimpiai játékok előtt a kínai kormány nyilván nem mer katonai akcióhoz folyamodni, ha nem akar az 1980-as, moszkvai ötkarikás játékoknál is csonkább rendezvényt lebonyolítani.

Az adott helyzetben egyébként éppen az ellenzéki nacionalista párt (a hajdani Kuomintang utódja) állít mérsékeltebb jelöltet a jövő tavaszi elnökválasztásra, aki – általános meglepetésre – Peking csendes támogatását is élvezni látszik.

Mindez pattanásig feszültté teheti a helyzetet a – szuverenitása kiterjesztésében – katonai erő alkalmazásával is fenyegető Pekinggel szemben. A tajvani vezetést ebben a magatartásában bátoríthatja az, hogy a jövő évi olimpiai játékok előtt a kínai kormány nyilván nem mer katonai akcióhoz folyamodni, ha nem akar az 1980-as, moszkvai ötkarikás játékoknál is csonkább rendezvényt lebonyolítani.

Az adott helyzetben egyébként éppen az ellenzéki nacionalista párt (a hajdani Kuomintang utódja) állít mérsékeltebb jelöltet a jövő tavaszi elnökválasztásra, aki – általános meglepetésre – Peking csendes támogatását is élvezni látszik.-->