A házigazda, Jean-Louis Borloo nehéz tárgyalásokra számít, amelyeken az egymásétól – esetenként lényegesen – eltérő energiatermelő adottságokkal és ipari struktúrával rendelkező 27 tagállamnak kellene egyezségre jutnia. Az alap-célokat az EU már tavaly meghatározta: 2020-ig összesen 20 százalékkal kell csökkenteni az üvegház-gázok kibocsátását, az 1990-es szinthez képest.

Abban a reményben, hogy a terveket követi a többi fejlett ipari állam kormánya, a tagállamok készségüket fejezték ki a károsanyag-emisszió akár 30 százalékos visszafogására is, az adott időn belül. A tavalyi nagy vállalás részeként a 27-ek elhatározták, hogy a következő évtized végéig 20 százalékra emelik a megújuló energiaforrások arányát a fogyasztásukon belül.

A 10 százalékos bioüzemanyag-hányad elérését azonban utóbb számos bírálat érte, mert a közvélemény részint termőföldek ilyen célú igénybevételét okolja az élelmiszerárak drámai emelkedéséért, és a világ számos térségében jelentkező ellátási problémákért. A tagállamok közötti egyeztetéseket nehezítik az egyes országok energiagazdálkodásában meglévő eltérések.

A keleti tagállamok egy része igyekszik a széntermelésre alapozni, mások nagymértékben rá vannak utalva az orosz energiaszállításokra, megint továbbiak még a Szovjetunió idejében épített atomerőműveket próbálnak meg a lehető leghosszabb ideig működtetni.

A megvitatott kérdéskör szorosan összefügg az egész olajipari és villamos-energetikai komplexummal, emiatt pénteken és szombaton – részben egyidejűleg a környezetvédelmi miniszterekkel – az energiaügyekben illetékes miniszterek is tanácskozást tartanak Párizsban. A gyors előrehaladás roppant sürgős lenne, mert decemberben az ENSZ égisze alatt lesz egy éghajlatvédelemmel foglalkozó tanácskozás, amelyen az EU-nak egyeztetett és számos konkrétumot tartalmazó állásponttal kellene megjelennie.