Alig lazult a munkaerőpiac

A bérinfláció jelentős tényező a fogyasztói árak alakulásában is, ezért sem mindegy, hogy milyen folyamatok figyelhetők meg, illetve mozgatják azt. A Magyar Nemzeti Bank aktuális inflációs jelentésében külön is foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, abból a tényből kiindulva, hogy a munkaerő-felvételből származó, szezonálisan igazított adatok szerint a foglalkoztatottak száma 2007 első negyedévéről 2008 első negyedévére mintegy 60 ezer fővel csökkent. A bérinflációra ható erők vizsgálatához fontos tudni, hogy mi történt az állásukat elvesztőkkel, milyen szoros maradt a munkapiaci kötődésük – mutatnak rá a jelentés készítői, akik egy külön elemzést szentelnek e témának, a munkaerő-felmérés ez év márciusáig rendelkezésre álló mikroadatbázisának segítségével igyekezve választ adni a kérdésre.
A foglalkoztatás említett mértékű csökkenése mellett a munkanélküliek száma csak mintegy 15 ezer fővel emelkedett az év során, míg az inaktívak 40 ezerrel többen lettek, illetve 5 ezer fővel csökkent a munkaképes korú népesség lélekszáma – idézik a szakértők a részletes adatokat. Ez önmagában nem feltétlenül jelentené a rendelkezésre álló munkaerő tényleges csökkenését, állítják, hiszen – mint hozzáteszik – a magyarországi aktivitási ráta az elmúlt években nemzetközi összehasonlításban is igen szorosan együtt mozgott a foglalkoztatottság alakulásával. Ennek fontos oka, hogy jelentős csoportok nem keresnek aktívan munkát, így nem felelnek meg a munkanélküliség kritériumainak sem, de valójában – saját bevallásuk szerint – szeretnének dolgozni, és az elhelyezkedési adatok szerint viszonylag erősen kötődnek a munkapiachoz.
A múltban a hazai aktívaknál kevésbé, a nemzetközileg megfigyelhető összefüggésekhez azonban hasonló mértékben kötődött a foglalkoztatottság alakulásához, és valószínűleg jobban mutatta a ténylegesen rendelkezésre álló munkaerő-állomány alakulását az aktívak és a saját bevallásuk szerint dolgozni akarók együttes száma – áll az elemzésben. Pesszimizmusra ad okot azonban, hogy jelenleg ez a mutató is az aktivitáshoz hasonló mértékű csökkenést mutat – hívják fel a figyelmet.
A foglalkoztatás csökkenésének több mint a fele az állami vagy önkormányzati tulajdonú munkahelyekhez köthető, ebben a szektorban közel 35 ezer fővel dolgoztak kevesebben az egy évvel korábbinál. A létszámleépítés szinte kizárólag az idősebb, 50 év fölötti korosztályt érintette, a többi korcsoportban lényegében változatlan maradt az államhoz köthető munkahelyeken foglalkoztatottak aránya.
A jellemzően inaktív csoportokat vizsgálva szembetűnőnek mondják, hogy a foglalkoztatáscsökkenéssel párhuzamosan – főként 2007 végén – jelentős mértékben, összesen közel 50 ezer fővel nőtt a 75 évnél fiatalabb öregségi nyugdíjban részesülők száma. A növekedés kisebb részben a Ratkó-korszak gyerekeinek öregedéséből, nagyobb részben abból fakad, hogy – feltehetőleg az elbocsátások és a nyugdíjszabályok változása miatt – sokan előrébb hozták a nyugdíjazásukat. (Mint megjegyzik: a mintabeli népesség korösszetételének változásából fakadóan – minden más befolyásoló tényező változását figyelmen kívül hagyva – egy év alatt 16 ezer fővel nőtt volna a nyugdíjasok száma.)
Az előre hozott nyugdíjaztatás hatása azonban csak átmeneti megugrást okoz a nyugdíjasok számában, ezt a közeljövőben várhatóan az új nyugdíjazások számának csökkenése követi – jegyzik meg a jegybank szakértői, hozzátéve: ők csak egy részét teszik ki a munkapiacot elhagyóknak. S az új nyugdíjasok nem is mindannyian a korábbi foglalkoztatottak közül kerülnek ki – derül ki a vizsgálatokból. Hiszen a leginkább érintett generációkban a nyugdíjasok számának növekedése az elhalálozások ellenére is nagyobb a foglalkoztatottak létszámcsökkenésénél. Ezt amellett, hogy nem mindenki a munkahelyéről vonul nyugdíjba, részben az is magyarázhatja, hogy a nyugdíjasokat feltehetőleg könnyebben érik el a kérdezőbiztosok – világítanak rá egy lehetséges okra, megjegyezve: erre utal az is, hogy a rendkívüli létszámnövekedés ugyancsak meghaladja az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) adataiból látható értéket.
A nyugdíjasok mellett mintegy 20 ezer fővel nőtt az adatbázis szerint a gyermektámogatásokban részesülők száma is – állapítják meg a jelentés készítői. Ezzel együtt nőtt az egy évnél fiatalabb gyermekek száma is, vagyis a korábbi tapasztalatokkal ellentétben ezúttal valóban javuló demográfiai folyamatok állhatnak a háttérben, nem csupán a támogatásokat igénybe vevők köre bővült. Bár a változásban a mintavételi hiba is közrejátszhat, a demográfiai folyamatok – feltehetőleg a Ratkó-unokák családalapításával is összefüggő – enyhe javulása figyelhető meg a születési statisztikákban is.
A foglalkoztatottsági ráta alakulását kor és nem szerinti bontásban vizsgálva a jelentés készítői szerint megerősíthető, hogy a foglalkoztatottak számának csökkenése elsősorban a nyugdíj, illetve a gyermektámogatások által leginkább érintett csoportokhoz – az 55 év felettiekhez, illetve a 30-as éveik elején járó nőkhöz – köthető. Ezenkívül a 20–24 éves korosztályban látható szignifikáns, közel 3 százalékpontos csökkenés. Ebben a korcsoportban sem lehet azonban a munkanélküliek vagy a dolgozni akaró inaktívak arányának emelkedéséről beszélni. A változásban feltehetőleg egy régebben tartó folyamat, az iskolába járók számának növekedése és a munkába állás kitolódása játszik fontos szerepet. Az iskolarendszerű képzésben részt vevők aránya ugyanis ebben a körben 1,5 százalékponttal volt magasabb az előző évinél, bár a létszámuk – az idetartozók számának csökkenése miatt – csupán néhány ezer fővel volt magasabb annál.
A jelentés készítői a fentiek alapján úgy látják, hogy összességében a foglalkoztatottak számának visszaesése együtt járt a munkaerő kínálatának hasonló mértékű csökkenésével. Így nem lehet a munkapiac jelentős mértékű lazulásáról és a bérinflációt csökkentő kínálati oldali nyomásról beszélni. Bár a munkakínálat csökkenése részben átmeneti hatásoknak köszönhető, a nyugdíjkorhatár-emelés véget érésével és a demográfiai folyamatok alakulása (a Ratkó-korszak gyerekeinek nyugdíjba vonulása, illetve a Ratkó-unokák családalapítási korba jutása) miatt hosszabb távon sem számíthatunk az elmúlt évtizedben jellemző ütemű bővülésére. A béralkalmazkodás szempontjából ugyanakkor az igazi kérdés az, hogy a gazdaság konjunkturális helyzete miatt inaktívvá váló csoportok milyen eséllyel jelennek meg tényleges munkakínálatként a munkaerőpiacon az elkövetkező években.