Uniós erőmű-építési láz

Óriási erőművi és hálózati beruházásokat irányoz elő az Európai Bizottság ma közzéteendő energiastratégiája. Ám egyes célkitűzések – elsősorban a Nabucco földgázvezeték megvalósítása – szakértők szerint immár irreálisnak tekinthetők, mások pedig ellentétben vannak korábban elfogadott célokkal.

Az illetékes bizottsági tag, Andris Piebalgs az európai energiapolitika sorskérdéséből, az Oroszországtól való importfüggés csökkentéséből indult ki a stratégia kidolgozásakor. Ezt szolgálná a beruházások mellett az is, hogy a nagy európai energiacégek – köztük az E.On, az RWE, az Eni és a Gaz de France – részvételével vásárlói konzorciumot hoznának létre. Jelenleg az unió energiafelhasználásának közel 54, ezen belül a földgáz 61 százaléka külföldről érkezik, a gáz 42 százaléka Oroszországból származik. A kelet-közép-európai országok esetében az utóbbi arány sokkal nagyobb, meghaladja a 81 százalékot. Ez elsősorban azért problematikus, mert politikai okokból – amilyen például 2006 telén az ukrán–orosz földgázárvita volt – veszélybe kerülhet Európa energiaellátása.

Piebalgs reményei szerint a tagállamok még az idén rábólinthatnak a hosszú távú fejlesztési irányokra, és jövőre elkezdődhet a konkrét tervek elkészítése. A kormányok döntését azonban megnehezíti, hogy a megfogalmazott célok és projektek mellett nem szerepelnek költség-előirányzatok, és nagyon rejtélyes az az uniós „energiabiztonsági és infrastruktúra-eszköz” is, amely 2014-től működne, és a közösségi kasszából finanszíroznák. A konkrét számokat csak 2010 után számítja ki a következő brüsszeli bizottság.

Miközben az orosz importtól való függés csökkentésének általános céljával mindenki egyetért, több európai parlamenti (EP) képviselő is kritizálja Piebalgsnak azt a tervét, hogy óriási összegeket fordítsanak földgázvezetékek kiépítésére. Hogyan kérhet a bizottság milliárdokat vezetékekre, amikor arra törekszik, hogy csökkentse az unió gázfelhasználását, és középtávon egyébként is a kőolajellátással lehetnek a legnagyobb gondok? – teszi fel a kérdést Claude Turmes zöldpárti EP-képviselő.

A kételyeket alátámasztja a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) tegnap közzétett prognózisa is, amely szerint 2015-ben a megújuló energiaforrások már fontosabb szerepet játszanak a világ áramtermelésében, mint a földgáz. A Spiegel Online arra is felhívja a figyelmet, hogy a stratégia papírfüggelékében található modellszámítások mindössze 12-15 százalékos energiamegtakarítást tartalmaznak 2020-ig, holott az európai energiaszektor és -ipar „zöldítéséről” szóló (hamarosan tanácsi szavazásra bocsátandó) középtávú stratégia 20 százalékot irányoz elő.

Az előirányzott projektek némelyikénél szakértők szerint a megvalósíthatóság is erősen kérdéses. A déli földgázfolyosó kiépítése például korántsem csak Brüsszel vagy a tagállamok döntésén múlik. Az unió által nagy reményekkel kísért Nabucco gázvezetékről a Handelsblatt szerint éppen mostanra derült ki végérvényesen is, hogy több sebből „vérzik”. Egyfelől a szóba jöhető szállító országok (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkmenisztán) orosz nyomásra sorra lemondják részvételüket a projektben, másfelől a legfontosabb tranzitállam, Törökország irreálisan nagy követeléssel (az átengedett gáz 15 százalékának kedvezményes áron való lecsapolása) állt elő.

A Mol eddig minden, a Nabuccót érintő egyeztetésen részt vett, és nem érzékelt semmilyen kedvezőtlen változást – válaszolt lapunknak Ferencz I. Szabolcs, a társaság szóvivője.

Az energiastratégia „zöld” elemei között az északi-tengeri szélerőművek fejlesztése mellett fontos szabályozói lépések is körvonalazódnak, bár ezek időhorizontja a ködös távolba vész. Az energetika teljesen szénmentessé tételét 2050-re szeretné megvalósítani Brüsszel, s valamikor az épületek és a járművek is sorra kerülnének.

A magyarországi energiapolitika az uniós stratégiával összhangban kiemelt hangsúlyt fektet az energiabeszerzések diverzifikálására, ám azt is hangsúlyozza, hogy középtávon nem reális az oroszországi gázimporttól való teljes függetlenedés. Ugyanakkor feladatként jelöli meg a megújuló források arányának növelését, s opcióként számol a nukleáris energia mostaninál nagyobb arányú használatával. BHL–TG

- A cseppfolyósított földgáz importjának fokozása

- A balti államok hálózatainak összekapcsolása a nyugat-európai gáz- és áramhálózatokkal

- Összeköttetés a nyersanyagban gazdag észak-afrikai országokkal

- Észak–déli hálózatok az EU-ban

- Újabb északi-tengeri szélfarmok kiépítése

- A cseppfolyósított földgáz importjának fokozása

- A balti államok hálózatainak összekapcsolása a nyugat-európai gáz- és áramhálózatokkal

- Összeköttetés a nyersanyagban gazdag észak-afrikai országokkal

- Észak–déli hálózatok az EU-ban

- Újabb északi-tengeri szélfarmok kiépítése-->