A jegybank is igyekszik segíteni

Az elmúlt hónapokban a másodrendű ingatlanpiaci válság kirobbanása óta tartó kockázatkerülés és bizalomvesztés egy újabb fejezete érkezett el, ez a kockázatos eszközök árának további, a korábban tapasztaltnál sokkal nagyobb mértékű esését eredményezte – írják a Magyar Nemzeti Bank szakértői a legfrissebb inflációs jelentésükben. Új fordulatot jelent, hogy a befektetők már – a tőkeáttétel csökkentése érdekében – az ártól és a realizált veszteség mértékétől függetlenül igyekeztek szabadulni kockázatosnak vélt eszközeiktől. Mindezek miatt a jövőt igen nagy bizonytalanság övezi, ez tükröződik a szinte minden piacon tapasztalható megnövekedett volatilitásban is.

A kockázati étvágy újabb viszszaesése ismét a tengerentúli pénzügyi intézményeket övező kedvezőtlen hírek hatására indult meg szeptemberben. Ezek összességében azt eredményezték, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer működésében alapvető változások következtek be. A felerősödő bizalomhiány átgyűrűzött az európai bankközi piacra is, ahol ugyan a tengerentúlinál kisebb mértékben, de hasonló folyamatok játszódtak le.

A nagy jegybankok likviditásbővítő intézkedésekkel próbálták enyhíteni a bankközi pénzpiacon kialakult nyomást, sőt, bizonyos szempontból felvállalták a bankközi piac szerepét. Emellett október 8-án a legnagyobb jegybankok összehangolt kamatcsökkentést hajtottak végre. A kormányok is különböző lépésekkel igyekeztek elejét venni a kialakult helyzet súlyosbodásának. Először az USA-ban bejelentett 700 milliárd dolláros mentőcsomag, majd a legnagyobb európai országok vezetői által vállalt kötelezettségek okoztak átmeneti fordulatot a

piacokon. Tekintettel a romló konjunktúrakilátásokra, költségvetési intézkedésekkel próbálták segíteni a vállalatokat több országban, hogy csökkentsék a tömeges elbocsátásokat. A növekedési kilátások romlása tükröződik mind a bankok, mind a kutatóintézetek és nemzetközi szervezetek prognózisaiban.

Az idei első fél évben a feltörekvő piaci országok devizái és kötvényei iránti kereslet nem csökkent még a kedvezőtlen globális piaci hangulat közepette sem. Szeptember óta viszont a befektetők kockázatvállalási hajlandóságának radikális csökkenése már jelentősen kihatott a feltörekvő piaci eszközök árának alakulására is. Az európai feltörekvő piaci devizák helyzetét tovább nehezítette az izlandi valutaválság, amely miatt Magyarország is sérülékeny országnak minősült a befektetők szemében magas külső adóssága, valamint alacsony növekedése következtében, még ha több egyensúlyi mutatója lényegesen javult is az elmúlt években. Hazánk sebezhetőségét fokozta a hazai állampapírpiac fejlettsége, valamint a hazai bankrendszer erős integráltsága az eurózóna pénzügyi közvetítő rendszerébe, amely megkönnyítette az eszközök gyors értékesítését és a tőke kivonását.

A forint október közepén két nap alatt 265-ről 282 forintos euróárfolyamig gyengült, ebben vélhetően spekulatív ügyletek is nagy szerepet játszottak. Ezért a jegybank a forint elleni spekuláció drágítása és megelőzése érdekében 300 bázispontos kamatemelést hajtott végre, és a kamatfolyosót ±50 bázispontra szűkítette. A kormány ezzel párhuzamosan tárgyalásokat kezdeményezett a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Bizottsággal egy hitelkeret felállításáról, mely biztosíthatja az ország devizafinanszírozását. A 20 milliárd eurós hitelkeret csökkentette az országkockázatot a befektetők szemében, ez – feltehetőleg a kamatemeléssel, valamint az október utolsó napjaiban átmenetileg javuló globális piaci hangulattal együtt – a forint számottevő erősödését eredményezte. Hasonló tendencia volt megfigyelhető hazánk – devizakötvényeihez kapcsolódó, fizetésképtelenség esetére védelmet biztosító – CDS-felárának alakulásában is.

Szeptember elejétől november közepéig a külföldiek közel 1900 milliárd forintot adtak el a devizapiacon, amelynek nagyobb része a forinteszközeik (állampapír, részvény) korábbi eladásából felszabaduló forintlikviditástól való szabaduláshoz, azaz a forintpiacról történő kivonuláshoz kapcsolódik, kisebb részben forintgyengülésre játszó pozíciók felvételéhez köthető.

Az MNB, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, eszköztárának bővítésével igyekezett többletlikviditást nyújtani a bankrendszernek, valamint közvetítőként segíteni a likviditás újraelosztását. Két új, aktív oldali forintinstrumentummal, valamint állampapír-vásárlási aukciókkal próbálta segíteni a bankok forintlikviditáshoz jutását. Emellett a bankok devizalikviditáshoz jutásának elősegítésére az MNB október közepén kétoldali FX swap-aukciót vezetett be egynapos lejáraton, amellyel lényegében közvetítő szerepet tölt be az eurófelesleggel és az euróhiánnyal rendelkező bankok közt, ugyanis azok visszafogott limitjeik következtében egymással nem üzletelnek. Azon bankok számára, amelyek így sem tudnak elégséges devizalikviditáshoz jutni, az MNB – szintén FX swapügylet formájában – eurólikviditást nyújt, amelyet az EKB bocsát az MNB részére egy 5 milliárd eurós keretmegállapodás alapján. Az MNB által bevezetett FX swap-eszközöknek nagy szerepe volt abban, hogy azok a bankok, amelyek a swappiacon nem tudtak elegendő devizához jutni, nem kényszerültek devizavásárlásra az azonnali piacon, ami a forint gyengülését és a bankok árfolyamkitettségének emelkedését eredményezte volna. A piacok működésében némi javulás ugyan bekövetkezett, de továbbra sem állt helyre a normális üzletmenet. A zavarok következtében az egyes piacokon inkonzisztens hozamszintek alakultak ki. A jegybanki intézkedések öszszességében azonban segítettek a piaci kamatszint hatékonyabb orientálásában.

A pénzügyi válság a hitelfelárak jelentős emelkedését és a hitelezés nem ár jellegű tényezőinek szigorítását eredményezte, emellett egyes piacokon a hitelezés mennyiségi korlátokba ütközhet. A szeptemberig rendelkezésre álló adatok még egy többé-kevésbé kiegyensúlyozott növekedési pályáról adtak képet, ugyanakkor a nemzetközi és hazai gazdasági környezetben októberben bekövetkező kedvezőtlen fejlemények alapvetően megváltoztatták a gazdasági szereplők hitelhez jutási esélyeit. A harmadik negyedévben mind a vállalati, mind pedig a háztartási szegmensen erősödő hitelkereslet volt megfigyelhető, amely növekvő nettó hitelfelvételt eredményezett, vagyis a második negyedéves lassulást egy korrekció követte. A hitelezésen belül a devizának továbbra is rendkívül nagy jelentősége van, különösen ha a hitelnövekményeket tekintjük.

A jövőbeni kilátásokat a nemzetközi és a hazai gazdasági környezetben októberben bekövetkező kedvezőtlen fejlemények gyökeresen megváltoztatták. A finanszírozási költségek drasztikusan emelkedése több tényezőre vezethető vissza. Az első a magyar bankok anyabankjai CDS- felárának jelentős növekedése. Ezt tovább növeli, hogy ugyanezen időszakban a magyar szuverén kockázati felár is jelentősen emelkedett.

A finanszírozási költségeket érintő harmadik tényező a swappiacok kiszáradása, illetve az implikált finanszírozási költségének növekedése. A swappozíciók megújításának megnehezülése és megdrágulása, illetve lehetetlenné válása rontja a bankok jövedelmezőségét, miközben a kinyíló devizapozíció az árfolyamkockázat növekedésének irányában hat. A növekvő likviditási kockázatok miatt a bankok a hosszabb lejáratú hitelezés mérséklésével reagálhatnak, amely alacsonyabb hitelkínálathoz vezet. Októberben már több magyar kereskedelmi bank is bejelentette, hogy visszafogja vagy megszünteti a devizaalapú kölcsönök folyósítását, valamint megemeli a kamatokat. A lakáshiteleknél így újra versenyképessé válhatnak az államilag támogatott forintalapú hitelek. A hitelezési feltételek jelentős szigorodásának hatása várhatóan már a novemberi adatokban tükröződhet.