A fejlemény azt jelenti, hogy visszájára fordult a három éve tartó, javuló foglalkoztatási irányzat a német munkaerőpiacon, bár az ottani gazdasági érdekképviseleti szervezetek még nem látják, hogy milyen lesz a romlás üteme.
A csökkenésének megállása vagy visszafordulása már hónapokkal ezelőtt is várható volt, mert kifulladt az által hajtott növekedés. A fordulatot valamelyest tompította, hogy a fogyasztásban nem következett be törés, ráadásul a nagyvállalatok megígérték, hogy a termelés hanyatlása esetén is igyekeznek a lehető legtovább megtartani a munkaerő-állományt.
A foglalkoztatási irányzatokat javítaná az is, ha az előkészítés alatt álló, második mentő- és élénkítő csomagban a kormány – amint tervezi – átvállalná a részmunkaidőben foglalkoztatottak társadalombiztosítási járulékainak egy hányadát. A Bloomberg mindazonáltal tényként közli, hogy erősen esett a nyilvántartott üres állások és az új felvételek száma, a kis- és közepes vállalatok pedig aligha tudják megőrizni az eredeti létszámot, ha közben csökkennek a bevételeik.
A foglalkoztatási és a növekedési kilátások javítását célzó – tárgyalás alatt álló – újabb ösztönző csomag egy pontja máris élénk vitát kavart. Észak-Rajna-Vesztfália tartományi kormányának vezetője, Jürgen Rüttgers (CDU) azt indítványozta, hogy a leendő keret felhasználásával – szükség esetén – szerezzen állami részesedést akár a DAX-30 indexben szereplő nagyvállalatokban is. A felvetéshez nyomban csatlakozott a szociáldemokraták balszárnya, azzal a céllal, hogy perspektivikusan életképesnek látszó cégek mindenképpen maradjanak fenn. Rüttgers felvetése szerint a hitelfelvételi nehézségek vagy a saját-tőke pozíciók megrendülése miatt működésképtelenséggel fenyegetett nagyvállalatok részére vagy állami csendes-társ szerepkörben vagy állami részvényvásárlás formájában kellene forrást juttatni.
A felvetés óriási felzúdulást váltott ki német vállalkozói és befektetői körökben, mert abban – mint a Handelsblatt által ismertetett véleményekből kicseng – az államkapitalizmus egy veszélyes formájának létrejöttét látják. Az ottani ipari és kereskedelmi kamara (DIHK) durva lépésnek és veszélyes jelezésnek tartja dolgot, amelynek nyomán a német gazdaság letérne az eddigi sikereinek zálogát piacgazdasági pályáról, teret nyerne az állami bürokratikus befolyás, végső soron pedig kialakulhatna az államosítások kultúrája.
