„Szám-vakságban” az átlagember – Repkednek a mentőcsomagok milliárdjai

A jelenségre a londoni Guardian munkatársa alkotta a „szám-vakság” kifejezést, jelezve azt is, hogy a viszonyítási alapokon túl a hatalmas összegek felhasználásának célszerűsége és hatékonysága is megfoghatatlanná vált. A londoni lap szerzője rámutat, hogy egy ideig még mércének volt tekinthető, hogy a pekingi olimpiai játékok 35 milliárd font sterlingnek megfelelő összegbe kerültek, a brit kormány pedig közel 10 milliárdot szán hasonló célokra.

Jönnek azonban a nagyobb tételek, mentőakciók részeként London 37 milliárd font sterlinget volt kénytelen fordítani a bankrendszer részleges államosítására, ezen felül szembesülni kényszerülhet egy 150 milliárdos jelzálog-csődtömeggel. A Guardian egy másik cikkében utal arra, hogy a hitelintézeti szféra részére 250 milliárd font sterlinges állami garancia kibocsátása vált szükségessé, hogy életben maradhasson a bankközi hitelezés rendszere, és ismét kölcsönökhöz juthassanak a termelő és szolgáltató szektorok. Mindezt kiegészítve alkalmi vállalatmentő csomagokkal, máris összejön egy 500 milliárd font sterling körül összeg. Ennél is nagyobb tételekben folyik a pénz az Egyesült Államokban, ahol a tavaly év elején elfogadott és néhány hónapon belül kiutalt, 150 milliárd dolláros adó-visszatérítés hatástalan maradt. Ősszel a pénzügyminiszter, Henry Paulson keserves procedúra keretében keresztül erőltetett a kongresszuson egy 700 milliárd dolláros bankmentő akciót. A gyenge eredmény láttán az alakuló új kormányzat újabb, akár ezer milliárd dollárt is elérő fiskális csomagterven dolgozik.

A gazdaság fellendítéséhez – és a hitelezések újraindításához – az amerikai jegybank látványos pénzteremtésbe kezdett, jelentések több ezer milliárd dollár kihelyezéséről számoltak be, amelyről nem derült ki, hogy kik és mekkora összeg erejéig voltak a kedvezményezettek, milyen minőségű biztosítékok ellenében jutottak a pénzhez, illetve azt valaha is vissza tudják-e fizetni.

Az adott jelenség láttán teszi fel a kérdést a Guardian szemleírója, hogy fenn lehet-e tartani a pénzről alkotott fogalmainkat. A rendszer egyelőre még működik, mert a munkavállalóknak csak egy kisebb hányaduk veszítette el állását, és a lakosság igyekszik valamiféle fatalizmusba menekülni. Ha azonban a súlyosabb zavarok háztartások tömegében jelentkeznek, akkor – előbb vagy utóbb – jön a tömeg-harag és a társadalmi méretű nyugtalanság – figyelmeztet a londoni lap szerzője.