A kétes hírű szigeten bontakozna ki az új ipari forradalom

A terv középpontjában a – szinte – nulla külső energiaigénnyel működtetendő épületek, illetve egész települések lennének, ami az ottani szélességi körön természetesen korántsem jelent akkora műszaki kihívást, mint az Alpoktól északra.

A szicíliai terv fő pontjait a hétvégén, Palermóban tartott tanácskozáson mutatták be, amelyen részt vett az ismert futurológus, Jeremy Rifkin professzor, illetve Szicília nagyhatalmú – a Financial Times szerint „nacionalista” – kormányzója, továbbá több nagyvállalkozó. Rifkin – aki Amerikában született, de jelenleg európai kormányok soránál, sőt a brüsszeli bizottságnál van tanácsadói státuszban – a munkásságának nagy részét a fenntartható, sőt önfenntartó fejlődési modellek kidolgozásának szentelte, ennek részeként szeretné eltávolítani a világot a fosszilis energiahordozók és a hidegháború időszakából ránk maradt nukleáris technológia világától.

A terveiért fáradhatatlanul küzdő szerző-oktató-tanácsadó szakember egyik eszméje szerint véget kellene vetni a dolgozó – értsd robotoló – társadalmak korának.

A Palermóban javasolt projekt egyik fő pontja szerint fokozatosan „szuper-energiahatékonyságú” épületekkel kellene felváltani a jelenlegi lakás- és kereskedelmi ingatlan-állományt, ami külső energiára szükség lenne, azt megújuló energiaforrások kombinációjával kellene fedezni: jelesül nap-szél-hullám-biomassza, illetve hidrogén felhasználásával.

Ez utóbbinál vélhetően a napelemekből nyert árammal előállított hidrogénre gondolt, amit sötétedés után üzemanyag-cellákban lehet ismét elektromos energiává alakítani. Rifkin épületről-épületre, városról-városra haladva építené ki a kisméretű okos hálózatokon („smart grid”) alapuló, komplex rendszert, utalva arra, hogy a zéró külső energiafelhasználással működtethető épületek technológiáját Németországban már kidolgozták. A tömeges megvalósításra azonban nyilván jobb terepet kínálna a déli fekvésű olasz sziget. A – gőzgépen, illetve az informatikán alapuló korszakváltás után – Rifkin az önfenntartó és fenntartható fejlődési modellekben látja a harmadik ipari forradalom számára a mozgásteret. Ehhez lehetne felhasználni azt az 5 milliárd eurós fejlesztési keretet, amit a sziget – nagyrészt EU-források révén – össze tudott hozni.

Mint a szakember az előadásában rámutatott, a napelemek ára az utóbbi 4 év során 35 százalékkal csökkent. A váltás végrehajtásában olyan cégek együttműködésére lehetne számítani, mint az IBM, a Siemens és a Philips. A potenciális megtakarítási lehetőségeket jelzi, hogy a világszerte felhasznált energia 40 százaléka megy épületek hűtésére-fűtésére, ami a kibocsátott klíma-gázok 24 százalékáért felel.

A professzor azonban aggályait fejezte ki amiatt, hogy a nagy horderejű fiskális élénkítő programok végrehajtása során régi iparágak és technológiák (például autógyártás) megőrzésére fektetnek nagy súlyt. A terv megvalósíthatóságára ugyanakkor árnyat vet, hogy maga a maffia is „utazik a zöld témákban”, legutóbb egy szélerőmű-park kiépítése előtt tartóztattak le nyolc „vállalkozót”, akik helyi tisztviselőkkel összejátszva „rendezték el” a beruházás pénzügyeit maguk között.

Mint a Financial Times rámutat, maga a sziget kormányzója is állt bíróság előtt korrupció gyanújával, még a 90-es években, amikor először elmarasztalták, utána azonban felmentették. Rifkin tervének további gyengéje lehet még, hogy a tömegtermelésen és –fogyasztáson alapuló növekedési modellhez igazából nem mer nyúlni, holott a nagy pazarlás éppen a silány és hamar eldobandó termékek gyártásában-felhasználásában áll elő.