Ez még nem a válság vége! Csalókák a profitadatok

A prognosztizáltnál nagyobb – és vártnál szélesebb körben jelentkező – nyereség többnyire onnan ered, hogy a vállalatok rendkívül rugalmasan reagáltak a válságra, és a rendelések csökkenésének arányában, gyors ütemben építették le a foglalkoztatotti létszámot.

A bérköltségek körében eszközölt megtakarításokkal egyidejűleg a tőkeberuházásokat is erőteljesen visszafogták, esetenként ráadásként a kutatási-fejlesztési kiadásokat minimálisra csökkentették. Ez pedig csak a vállalatok egy körének gazdálkodásában hozhat, ott is többnyire időleges javulást, mert – mint a Reuters emlékeztet – olyan világban élünk, amelyben az egyik ember kiadásai egy másik fizetési csekkjét táplálják, ezért a kiesések hatása elkerülhetetlenül tovagyűrűzik.

A hírügynökség idézi a Morgan Stanley egyik kutatási igazgatóját, aki szerint az erőltetett költségcsökkentés negatív visszacsatolásként jelentkezik a vállalakozói környezet egésze számára. A folyamatban lanyhul a fogyasztói kereslet, a beruházások visszafogása pedig más cégek tevékenységére hat bénítóan.

Mivel ez egy újabb körben visszaveti az eladásokat és a profitokat, ezért az árbevételnél nagyobb ütemű költségcsökkentésnek megvannak a fizikai határai. Ennyiben erősen illuzórikus hatásúnak kell tekinteni azokat a jelentéseket, amelyek szerint az S&P-500-as listából eddig közzétett első negyedéves profitok a vállalatok 65 százalékában haladják meg a várakozásokat, és összességükben 10 százalékkal nagyobbak az előjelzettnél.

A végeredmény abban nyilvánul meg, hogy tovább folynak az elbocsátások, az áprilisról szóló foglalkoztatási adatokban újabb 620 ezer munkahely megszűnését várják, amivel a munkanélküliség 9 százalékra vagy annak közelébe megy fel, ez pedig kétszerese a két évvel ezelőtti rátának. Ennek hatására a fogyasztók akkor takarékoskodnak fokozottabban, amikor éppen az ellenkezőjére lenne szükség.

Robert Reich, korábbi munkaügyi miniszter – jelenleg a Berkeley Egyetem professzora – emiatt sürgeti, hogy a szövetségi kormány még határozottabban lépjel fel a „végső költekező” szerepkörében, és a korábbi, 787 milliárd dolláros fiskális élénkítő csomag után szervezzen újabb ösztönző programot.