Ennek köszönhetően Párizs korlátozás nélkül kaphat adatokat a francia állampolgárok belgiumi megtakarításairól, és így könnyebben utolérheti az adóeltitkolókat. A belga kormány az elmúlt hónapokban az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával, Ausztráliával és Hollandiával is hasonló megállapodást kötött. Reynders ígérete szerint az év végéig 12-re emelkedik a szerződések száma, és így Belgium lekerül az OECD-nek a részlegesen együttműködő adóparadicsomokat tartalmazó „szürkelistájáról”, és elkerüli a G20 által kilátásba helyezett szankciókat.
Belga kollégájához hasonló várakozásokat fogalmazott meg a közelmúltban Hans-Rudolf Merz svájci pénzügyminiszter. Bern azonban nem akarja teljes mértékben feloldani a banktitok intézményét: továbbra is csak egyedi megkeresés alapján, alapos gyanú esetén ad ki számlainformációkat.
Merz szerint ez elegendő az OECD követelményeinek betartásához, de az EU számára hosszabb távon alighanem kevés lesz. Az unióban afelé haladnak a dolgok, hogy a megtakarítások forrásadó alá vonása helyett teljes körű adatcserét vállalnak az országok – mondta a svájci szakminiszter, utalva a belga kormány közelmúltbeli döntésére.
Az alacsony adókulcsot és szigorú banktitkot érvényesítő kisállamokra egyre nagyobb nyomást fejtenek ki a nagyhatalmak, amelyek a gazdasági válság közepette a korábbinál is kevésbé tűrhetik az adóeltitkolást. Az érintett adóparadicsomok, offshore központok Belgiumtól Monacóig, Szingapúrtól a Kajmán-szigetekig sorra jelentik be azokat a törvénymódosításokat, illetve kétoldalú szerződéseket, amelyek az OECD és a G20 követeléseinek hivatottak eleget tenni
