Könnyebb munkavállalót toborozni
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
A toborzási nehézségek nem feltétlenül a kevés jelentkezőre vezethetők vissza. A pozíciók betöltésekor a kínált és igényelt bérek közötti inkonzisztencia, a nem megfelelő idegennyelv- vagy szaktudás, illetve a jelöltek alacsony mobilitási hajlandósága is okozhat problémát a vállalatoknak. Ezért sem használjuk a munkaerőhiány kifejezést, hiszen annak oka egyértelműen az elégtelen számú jelentkezőre lenne visszavezethető. Bár minden vizsgált csoporttal kapcsolatban mérséklődtek a toborzási nehézségek, a csökkenésért elsősorban a szakképzett fizikai munkások iránti kereslet lanyhulása a felelős. A 2. ábrán jól látszik, hogy mind a négy vizsgált évet tekintve a szakképzett fizikai munkásokat igénylő álláshelyek betöltése okozta a legtöbb problémát, 2009-ben azonban az adatok közeledtek egymáshoz. A keresletcsökkenés fő oka a gazdasági válság következtében az autóipari és építőipari termelésben bekövetkezett drasztikus visszaesés. Míg 2008-ban a vállalatok közel 9 százaléka szembesült problémákkal a szakképzett fizikai álláshelyek betöltésénél, addig 2009-ben már csak körülbelül 3 százalékuk jelezte ezt. A szakképzetlen fizikai munkások és a szellemi foglalkoztatottak vonatkozásában a megkérdezett vállalatoknak körülbelül egy-egy százaléka szembesült nehézségekkel.
A korábbi évek tapasztalatai alapján elmondható, toborzási nehézségekkel legnagyobb arányban a külföldi tulajdonú vállalatok szembesülnek, de az adatok itt is csökkenő tendenciát jeleznek. 2007-ben a külföldi tulajdonban levő cégek 35 százaléka, 2008-ban 30, tavaly pedig már csak 10 százalékuk számolt be üresen maradt álláshelyekről. A vegyes tulajdonú és a tisztán hazai kézben levő vállalatok esetében ez az arány 5 százalék.
Általános tapasztalat, hogy a vállalati létszám emelkedésével növekszik a toborzási nehézségekkel szembesülő cégek aránya. Ez többé-kevésbé 2009-ben is így volt, a szegmensek közötti olló azonban jelentős mértékben záródott. Míg 2008-ban a 250 fő feletti vállalatok 29, addig 2009-ben csak 9 százalékuk érzékelt pozíció betöltésével kapcsolatos problémát. Ugyanakkor a 10 fő alatti vállalkozások körében ez az arány csak 3 százalékponttal (hétről négyre) csökkent.
A toborzással kapcsolatos problémák elterjedtségének korábban tapasztalt, a gazdaságilag fejlett és kevésbé fejlett régiók között fennálló különbségei szinte eltűntek 2009-ben. A korábban kiemelkedően magas arányokkal jellemezhető Közép-Dunántúl esetében például 21-ről 5 százalékra csökkent a toborzási nehézségekkel szembesülő vállalatok aránya, mellyel immár illeszkedik a négytől 5,6 százalékig terjedő régiós adatokhoz. A korábbi években az ipar és a szállítás, raktározás területén tevékenykedő cégek körében volt a legmagasabb a toborzási nehézségekkel szembesülő vállalatok aránya. Egy év alatt a szektorok közötti különbségek jelentős mértékben csökkentek. 2008-ban mindkét említett szektorban a vállalatok 19 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tapasztalt toborzási nehézségeket, 2009-ben viszont az ipari vállalatok 7, a szállítás, raktározás területén működőknek pedig 4 százaléka szembesült a problémával. 2009-ben a vendéglátás és turizmus területén merültek fel a legritkábban toborzási nehézségek: az ágazatba tartozó vállalatok alig több mint 2 százaléka jelezte ezt.
Az exporthányad szerinti bontás azt mutatja, minden évben az exportáló vállalatok jelezték legnagyobb arányban, hogy toborzási nehézségekkel küzdenek. Ez 2009-ben is így volt, de a csökkenő tendencia minden csoportban jól látható. A döntően exportra termelő vállalatok körében 2008-ban még 30 százalék volt a toborzási nehézségekről beszámolók aránya, ez egy év alatt 21 százalékponttal csökkent, így jelenleg 9 százalékos. Azon cégek körében, amelyek árbevételének kevesebb mint a fele származik exportból, 16 százalékról 5-re csökkent a toborzási nehézségeket jelzők aránya. Ugyanez az arány a tisztán hazai piacra termelő cégeknél 11 százalékról 4-re mérséklődött az elmúlt egy évben.
A szerző az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet elemzője
