Kínában is népszerű a H-Cube

Lehetetlen úgy beszélgetni a ThalesNano Zrt. vezérigazgatójával, hogy ne essen szó újra meg újra a gyógyszerkutatást és -fejlesztést felgyorsító találmányukról, a H-Cube készülékről. Ürge László most éppen arra büszke, hogy elkelt az 500. H-Cube is. „A Pekingi Technológiai Intézet vásárolta meg – mondta, s hozzátette: A kínai piacon az idén komoly növekedést várunk.”

Szavaiból hamar kiderült, a ThalesNano olyan cég, amelyet nemhogy leteríteni, de még kikezdeni sem tudott a válság. Az innováció fellegvárának Ürge László az Egyesült Államokat tartja, ahol 1990–98 között tanult-dolgozott. Így az sem lehet véletlen, hogy az innovatív technológia első számú vásárlója, az USA lett a ThalesNano legfontosabb partnere 40 százalékos részesedéssel, sőt, már leányvállalatuk is van Amerikában. Számos helyen ez komoly referenciát jelent. „Ázsiában az első kérdés rendszerint az, használják-e az Egyesült Államokban az általunk kifejlesztett technológiát? Ha azt mondjuk, igen, sőt, már évek óta, akkor el lehet indulni azokon a piacokon, és szinte biztosan nem húzódnak el a tárgyalások” – mesélte a vezérigazgató.

A H-Cube-bal ugyanakkor nemcsak Amerikát és Kínát hódították meg, de Európát is, azon belül pedig legelőször Angliát. Az innováció területén Európában a brit piac szívja fel leggyorsabban az innovatív termékeket. Ennek tulajdonítható, hogy másik leányvállalatuk a szigetországban működik. Forgalmukban Európa részesedése 40, Ázsiáé 20 százalékos, ám utóbbi látványosan növekszik.

A ThalesNano vezető terméke azért olyan vonzó, mert körülbelül ötvenszer-százszor hatékonyabbá teszi az egyik veszélyes kémiai átalakítást, a katalitikus hidrogénezést. Egy cipősdoboz méretű készülékben gombnyomásra tíz perc alatt el lehet végezni azt a munkát, amelyet korábban egy napig csináltak, és csak rendkívül drága, ún. robbanásbiztos laborban volt kivitelezhető. Emiatt a fejlett országokban számos iparvállalat döntött úgy, nem adja ki a munkákat Indiába és Kínába, inkább maga végzi el, mert azt tapasztalja, az innováció versenyképessé teszi. Ugyanakkor az indiaiak aggódnak, hogy piacot veszítenek a H-Cube térhódításával, mert így fejlett országbeli partnereik nem viszik hozzájuk ezt a munkát. Ezért maguk is beálltak a megrendelők sorába, hogy visszanyerjék versenyképességüket. Vagyis a H-Cube-nak köszönhetően újfajta versengés kezdődött a szolgáltatás- és a kutatópiac között. A cég termékét elsősorban a gyógyszergyártásban használják, ennek hatására a ThalesNano piacának felét a világ húsz legnagyobb gyógyszergyára biztosítja. Emellett egyre nagyobb arányú a készülék használata a vegy- és olaj-, valamint az agrokémiai iparban is.

Ürge László először az Egyesült Államokban járta végig az innováció – egyszer fenn, egyszer lenn – lépcsőfokait. Azt a céget, amelynek a felfuttatásában kutatóként maga is részt vett, 1998-ban adták el rendkívül sikeres biotechnológiai vállalatként. Akkortájt merült fel benne, hogy miután sokat tanult az Egyesült Államokban, hazajön. Ez azonban nem volt egyszerű vállalkozás. Két évébe került, mire sikerült megfelelő munkahelyet találnia, ahol nem úgy tekintettek rá, mint egy túlképzett munkaerőre, hanem pont azt a tudást, kutatói és innovációs menedzsmenttapasztalatot akarták tőle, amelyett megszerzett.

„Magyarország azóta sokat fejlődött, főleg az innováció területén” – állapította meg. Része volt ebben a Magyar Innovációs Szövetség energikus munkájának és az európai uniós csatlakozásnak is. Az EU éppen a hazatérése idején tűzte zászlajára, hogy innovációval kell a versenyképességet fenntartani, és a jövő gazdaságának motorjává az innovatív kis- és középvállalkozásokat kell tenni. A ThalesNano és társcégei sikerének kulcsa továbbá, hogy a részvényesi körében Darvas Ferenc professzor is benne van, aki maga is innovatív kutató-fejlesztő, és meri vállalni az innovációban rejlő kockázatokat.

Ürge László szerint fontos több szempontból nézni az innovációt. Az egyik részét a technológiai ötletek és megoldások alkotják. „Ebben mi magyarok nagyon jók vagyunk; a hazai egyetemeken, kutatóhelyeken, de iparvállalatoknál is zseniális kutató-fejlesztők dolgoznak” – jegyezte meg. Ennél nehezebb a másik része: a piaci rések megtalálása, az eredmények piacra vitele. E téren még kevés a szakember Magyarországon és „kishitűek is vagyunk”. Elmondta, amikor San Franciscóban dolgozott egy biotechnológiai cégnél, befektetők, menedzserek, szakemberek sora figyelte a munkájukat, és a legkisebb kutatási eredmény esetén máris analizálták a piaci lehetőségeket, és gondoskodtak a piacra vitel feltételeiről, mert meglátták benne az üzletet és az értéket. Így abban a gazdasági és társadalmi környezetben 800 millió dollárért kelt el a tőzsdén levő cégük. Az innováció sok paramétere tekintetében nemcsak Magyarország, de egész Európa lemaradt az Egyesült Államokhoz képest. Ezt az EU vezetői is felismerték, és próbálják különböző gazdaságpolitikai megoldásokkal kompenzálni, hogy a k+f-ben és a tudásalapú gazdaság létrehozásában legalább csökkentsék a hátrányt.

Hogy miként lehetne ezen a helyzeten változtatni? Ürge László szerint az innovációhoz egy teljes folyamatlánc tartozik, sok paraméterrel, ezért egy-egy elem helyén való kezelése még nem jelent megoldást. A teljes folyamatot, de legalábbis a fő elemeit kell rendbe tenni.

Változtatni kell a szemléleten és a menedzsmentkultúrán is, hogy az egyetemi és akadémiai kutatók motiváltak legyenek, alapítsanak ipari cégeket, és a tudományos eredményeikből iparilag hasznosítható termékeket/technológiákat hozzanak létre. Ennek lehetősége Magyarországon 2004-ben az innovációs törvénynyel jött létre. Az Egyesült Államokban megoldott továbbá, hogy a vezető innovatív cégek befektetői ki tudnak szállni a tőzsdén, ezért több magán- és kockázati tőke áramlik az innovatív cégekhez. Erre a sikeres exitre Európában még kevés, Magyarországon pedig szinte nincs is példa.

Változtatni kell a szemléleten és a menedzsmentkultúrán is, hogy az egyetemi és akadémiai kutatók motiváltak legyenek, alapítsanak ipari cégeket, és a tudományos eredményeikből iparilag hasznosítható termékeket/technológiákat hozzanak létre. Ennek lehetősége Magyarországon 2004-ben az innovációs törvénynyel jött létre. Az Egyesült Államokban megoldott továbbá, hogy a vezető innovatív cégek befektetői ki tudnak szállni a tőzsdén, ezért több magán- és kockázati tőke áramlik az innovatív cégekhez. Erre a sikeres exitre Európában még kevés, Magyarországon pedig szinte nincs is példa.-->