A költségvetésben minden évben rögzítik, hogy az adott esztendőben mekkora összegekkel gazdálkodhatnak az egyes költségvetési fejezetek - például minisztériumok, önálló alapok -. Ezen belül is meghatározzák, hogy egyes programokra, kiadásokra mekkora összeget lehet fordítani. Ennek alapján áll össze az ország költségvetése, amely tartalmazza azt is, hogy mekkora költségvetési hiánnyal kell számolni az év során.
Amennyiben a kormányzat úgy érzi, hogy valamilyen oknál fogva nem várható mégsem akkora bevétel, mint amivel számoltak, vagy váratlan kiadások merülnek fel, akkor viszonylag korlátozott mozgástérrel rendelkezik. A bevételek növelése nehezen megoldható, mivel annak pénzügyi hatása nem azonnal jelentkezik, ezért marad a kiadások csökkentése. Erre alkalmazott módszer a zárolás, amelyet a korábbi kormányok is előszeretettel alkalmaztak - írja elemzésében a Policy Agenda.
A múlt hét pénteken megjelent kormányhatározat nagyon szűkszavúan rendelkezik arról, hogy 234,6 milliárd forint zárolását, valamint 3 milliárd forint bevételi kötelezettség-növelést ír elő. A határozat tárcákra lebontva határozza meg, hogy a minisztériumoknak mekkora részt kell a takarékosságból vállalnia. Azaz egyelőre az látszik, hogy a költségvetési törvényben korábban rögzített kereteket mennyivel szűkíti le a kormány. Az egyes minisztereknek saját politikai felelősségében kell meghatároznia, hogy honnan és mennyit vesz el, és ezt a nemzetgazdasági miniszter egyetértését követően kell végrehajtania.
A mostani zárolás elrendelésében előrelátó volt a kormányzat és több területen kijelölte, hogy mely tételeket nem érinthetnek a minisztériumok elvonási döntései. Ilyen területek például az egyházak és a kisebbségek támogatásai, a PPP-projektekből adódó szerződési kötelezettségek teljesítése, vagy például a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos kiadások. A Policy Agenda számításai alapján több, mint 433 milliárd forintra tehető azaz összeg, amely területekről nem lehet zárolni. Ez az előrelátás sok konfliktustól óvhatja meg a kormányzatot.
Érdekes ugyanakkor a PPP projektek érinthetetlensége - bár jogilag e területen valóban nehéz bármit kezdeni a meglévő szerződési kötelezettségekkel -, de éppen a miniszterelnök jelentette ki tavaly, hogy felülvizsgálják a PPP beruházásokat, és ha kell kezdeményezik a szerződések módosítását.
Előre nehéz megbecsülni, hogy mely területekre terjesztik ki a tárcák vezetői az ő területüket érintő megtakarítási kötelezettséget. Egyik lehetőség, hogy mindenhol azonos mértékű megtakarítást próbálnak elérni(fűnyíró elv), amely azokban az esetekben, ahol 4-5 százalékát kell csak zárolni a tárca kiadásainak komolyabb politikai károk nélkül megoldható. Azonban jóval nehezebb helyzetben van például a Miniszterelnökség, ahol 13, vagy a Vidékfejlesztési Minisztérium, ahol 12-13 százalékot kell megtakarítani a tárca költségvetéséből.
A másik módszer, ha prioritásokat állítanak fel a miniszterek, és ez alapján végzik el a rájuk eső zárolási kötelezettséget. Ugyanakkor a mértékek azt mutatják, hogy a személyi kiadásokhoz biztosan mindenhol hozzá kell nyúlni. Ez nem jelent feltétlenül elbocsátást, lehet, hogy első körben az üres álláshelyeket nem engedik feltöltetni, ezzel valamekkora mértékű megtakarítás biztosan elérhető. Ugyanakkor némely minisztérium esetében szinte kizártnak tartjuk, hogy legalább a háttérintézményeknél ne rendelnének el létszámleépítéseket.
Két terület van, ahol a kormány láthatólag előkészíti a márciusban bejelentendő strukturális reformokat, hiszen e területekre vonatkozóan már a konkrét számok is napvilágra kerültek. A közösségi közlekedésben az állam az úgynevezett fogyasztói árkiegészítésen keresztül téríti meg a kedvezménnyel utazók (például 65 év felettiek ingyenessége, vagy a tanulók kedvezménye) jegyét a közlekedési társaságok fele. Ennek az összegnek a most nyilvánosságra hozott 9,2 százalékos csökkentése szinte biztossá teszi, hogy az állam meg kívánja nyirbálni a kedvezmények rendszerét. Az azonban továbbra is kérdés- ahogy a múlt heti elemzésünkben részletesen vizsgáltuk a témát-, hogy ennyivel kevesebb állami támogatást hogyan tudnak az amúgy is veszteséges közlekedési vállalatok kitermelni.
A másik terület, ahol szintén a reformlépések előkészítése látszik, a Munkaerőpiaci Alap. Az alap költségvetésének 5,4 százalékos elvonása mögött az állhat, hogy már évközben csökkenteni akarja a kormány a munkanélküli ellátások idejét. A zárolásként előírt 16 milliárd forint csak abban az esetben érhető el, ha jelentősen - mondjuk 9 hónapról 6 hónapra -, mérsékelik az ellátás idejét, de előfordulhat, hogy az álláskeresési járadék mértékét is csökkenteni kell.
A zárolás mellett a kormány a földhivatalok, a Nemzeti Közlekedési Hatóság és a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal esetében jelentős befizetési kötelezettséget írt elő. Ezek az intézmények eddig is a saját bevételeikből gazdálkodhattak, és még ezen felül is kellett a költségvetés számára átrendelni a saját forrásaikból.
A költségvetési törvényt megvizsgálva látszik, hogy a földhivatalok esetén eddigi is volt egy közel 4 milliárd forintos befizetési kötelezettség, amelyet most további 1,9 milliárd forinttal növelt meg a kormány. A Policy Agenda számításai szerint ez csak a földhivatali szolgáltatási díjak emelésével következhet be, leszámítva természetesen azt az esetet, ha eleve alultervezte a kormányzat a földhivatalok bevételeit, amely kevéssé valószínű - áll a közleményben.
Összességében a mostani zárolások végrehajtása az első lépés a már megszellőztetett reformlépések sorában. A közel 250 milliárd forintos csomag hatásait egyelőre csak becsülni lehet, de szinte biztosan létszámleépítésekkel, társadalmi szervezetek támogatásainak mérséklésével, és szolgáltatási díjak emelésével kell számolni. A kormányzati működés fokmérője lesz, hogy ezt a folyamatot képes lesz-e úgy menedzselni a kabinet, hogy az ne okozzon politikai károkat a kormányzó pártoknak.
