A központi bank stressztesztje szerint kétéves, tartós sokk esetén 83 milliárd forint pótlólagos tőkebevonásra lenne szükség ahhoz, hogy minden bank teljesítse a minimálisan elvárt 8 százalékos tőkemegfelelési szintet. A stresszpályán a tőkeigény háromnegyede egyetlen bankhoz kötődik. Ez lényegesen alacsonyabb az ősszel (másfél éves periódusra) vártnál, és sokkal koncentráltabb, ami a jelentős tőkeemeléseknek köszönhető.
A jegybank ugyanakkor leszögezi, hogy a 2012 januárjában bevezetett likviditási előírásoknak a bankok megfelelnek. Kis valószínűségű, komplex stressz esetén, ami pénzügyi piaci zavarok, betétkivonás és árfolyamsokk feltételezett egyidejű bekövetkezését szimulálja, a teljes likviditási puffer továbbra is pozitív marad, ugyanakkor annak mértéke alacsonyabbá válik, mint a szabályozói szint. Ebben az esetben a likviditási fedezeti ráta eléréséhez mérlegfőösszeg-arányosan 4 százaléknyi pótlólagos likviditásra lenne szükség, míg a devizalikviditási hiány 3,4 milliárd eurót tenne ki.
Az anyabanki tőkeemelések növelték a bankrendszer sokkellenálló képességét
Az előrejelzésekhez használt makrogazdasági alappálya kedvezőtlenebb, mint a 2011 őszi jelentésben használt. Az aktuális makrogazdasági alappálya megegyezik a márciusi inflációs jelentésben publikált előrejelzéssel. Ez a szcenárió kedvezőtlenebb 2012-es évet vetít előre, mint amit a novemberi stabilitási jelentésben alkalmaztunk.
Az alappálya romlásában egyrészt a nemzetközi növekedési kilátások és kockázati környezet romlása, másrészt ezzel összefüggésben a hazai konjunktúra kedvezőtlenebbé válása játszott meghatározó szerepet. A várható alacsonyabb, míg a forint árfolyama gyengébb mind az euróval, mind a svájci frankkal szemben.
A foglalkoztatottságot az alappálya mentén csak a közmunkaprogram várt nagymértékű bővülése növeli, ez azonban tipikusan nem a hitellel rendelkezők és azt rendben fizetők munkapiaci kilátásait javítja.
A stresszpályán az európai szuverén válság eszkalálódását és az ezzel összefüggő globális gazdasági visszaesés következményeit számszerűsítették az MNB elemzői. Míg az alappályán a legvalószínűbb forgatókönyvet vázolják fel, addig a stresszforgatókönyvben egy kis valószínűségű, igen súlyos, de nem elképzelhetetlen eseménysorozat következményeit vizsgálják. Azt feltételezik, hogy az európai adósságválság problémái újra előtérbe kerülnek, ennek hatására az euróövezet a vártnál mélyebb recesszióba kerül. A csökkenő külső kereslet visszaveti a hazai exportot, megdrágulnak a külső finanszírozási költségek. A hazai kockázati felárak jelentősen emelkednek és az árfolyam számottevően gyengül.
Ezen pálya mentén a monetáris politika kamatemelési ciklusba kezd, így próbálja meg egyrészt elejét venni a pénzügyi stabilitási kockázatoknak, másrészt pedig az árfolyam leértékelődéséből adódó inflációs hatásoknak. A kockázati prémium tartós megemelkedése nehezíti a vállalatok új hitelhez jutását, ez visszaveti a gazdasági növekedést. Így a stresszpálya mentén 2012-ben komoly, elhúzódó recesszióba fordul a gazdaság, amiből kilábalás csak 2013 utolsó negyedévében várható
Az erősödő kockázatok és romló növekedési kilátások hatására a vállalatok csökkentik a foglalkoztatottak létszámát, így a háztartások jövedelmi pozíciója tartósan romlik. A svájci jegybank frankárfolyamot érintő elköteleződésének figyelembevételével a teljes előrejelzési horizonton 1,2 euró/frank árfolyammal számolnak.
Segített a kormány a devizahiteleseknek
A devizahiteleseket segítő kormányzati programok hatásainak számszerűsítéséhez több feltételezéssel éltünk. „Számításainkat a bankok 2011. december végi előzetes mérleg- és eredménykimutatási adataira építettük, amelyeket korrigáltunk a végtörlesztés 2012. januári és februári hatásaival is. Így a végtörlesztés teljes hatása már az alacsonyabb induló hitelállományokban, tőkekövetelményekben és tőkeszintekben megjelenik. Az új árfolyamgát intézményét több ponton is számításba vettük” – írják. Mivel a program eredményeként a törlesztőrészletek nettó jelenértéke is csökken, ezért mindenkinek, aki nincs kizárva a programból, érdemes élnie vele – mutatnak rá.
„A programban való részvétel feltételeinek becslésünk szerint a végtörlesztés után fennmaradt teljesítő hitelállomány 90 százaléka felel meg, így ezeket az adósokat már a kedvezőbb törlesztési feltételekkel vettük figyelembe 2012 második félévétől a várható hitelezési veszteségek meghatározásakor. Az alacsonyabb törlesztőrészletet a bankok, az állam és az adós közös teherviselése teszi lehetővé. Az ebből származó költségeket a banki eredményekben elszámoltuk” – szögezi le a jelentés.
A már nemteljesítő jelzáloghitelek közül a forintosítás és részbeni adósságleírás kritériumainak a jegybank feltételezései szerint az állomány 20 százaléka felelhet meg. „Az ő esetükben 25 százalékos adósságelengedéssel számoltunk, ennek 30 százalékát érvényesítettük bankadó kedvezményként. Alap- és stresszpályán a forintosításhoz egyaránt 247 frank/forint árfolyamot feltételeztünk, azaz stresszpályán a forintosításra még az árfolyamsokk bekövetkezése előtt kerülne sor. Az így forinthitellé alakított portfóliónak 50 százalékáról feltételezzük, hogy ismét teljesítő hitellé válik, a portfólió többi része a nemteljesítő forint-jelzáloghitelek közé kerül” – hangsúlyozzák.
A vállalati hitelek esetében stresszpályán magasabb hitelezési veszteséggel számolunk, mint ami 2009—2010-ben, a válság növekedési szempontból legsúlyosabb visszaesést mutató éveiben volt megfigyelhető. A veszteségek azonban alacsonyabbak a 2011-ben megfigyelt értéknél. A 2011-es veszteséget egyszeri, kiugró értéknek tartjuk. Ebben az évben a bankok jelentősen emelték a nemteljesítő hitelek fedezettségét. Az önkormányzati kitettségeknél felmerülő értékvesztési igényt most is számszerűsítettük, mivel a kezdeti türelmi időszakok után a kötvények számottevő részének időhorizontunkon belül esedékessé válik az első tőketörlesztése. A hitelek és kötvények után szakértői feltételezések alapján számoltunk el értékvesztést, alappályán évente terméktől függően 0,5—0,8 százalékot, stresszpályán 1,2—1,4 százalékot.
„A nemteljesítő hitelek fedezettsége 2011 során jelentősen nőtt ugyan, de stressz esetén további értékvesztésképzésre lehet szükség. A korábbi stressztesztünkhöz hasonlóan stresszpályán most is számítottunk pótlólagos veszteséget a nemteljesítő hitelállományon. Ezeken a hiteleken a makrogazdasági körülmények romlása miatt — az ingatlanárak csökkenése és a forint árfolyamának gyengülése miatt — további számottevő veszteségek keletkezhetnek, ezért mind jövedelmezőségi, mind finanszírozási szempontból növelik a bankrendszer sérülékenységét” – írják az elemzők.
Stresszpályán az állampapír-piaci hozamemelkedés jelentős negatív hatással lenne a jövedelmezőségre. A piaci stresszteszt keretében a kamat- és árfolyamsokknak a piaci kitettségek azonnali átértékelődésén keresztüli hatását vizsgáljuk. A kamat- és árfolyamsokk esetében is az alap- és a stresszpálya közötti átlagos eltérést tekintettük a sokk mértékének. A kapott eredményhatást az előrejelzési horizont két évére egyenletesen osztottuk el. A hozamgörbe mintegy 300 bázispontos párhuzamos felfele tolódása főként az állampapír-portfólió átértékelődése miatt közel 80 milliárd forintos veszteséget eredményez bankrendszeri szinten - vélekednek.
A piaci kockázati stressztesztben az árfolyamsokk hatása pozitív, de a korábbi mértéknél kisebb. Jelenleg a bankrendszer összességében forint elleni nyitott pozíciót tart, ezért az árfolyam leértékelődése pozitívan hat a jövedelmezőségre. Az árfolyam a stresszszcenárió esetén átlagosan 12 százalékkal értékelődik le, ami minden más tényező változatlansága esetén nagyjából 53 milliárd forinttal növeli a túlsúlyban lévő, devizatöbblettel rendelkező bankok körének eredményét, és összességében 2 milliárd forinttal csökkenti a forinttöbblettel rendelkező bankokét a teljes nyitott devizapozíción keresztül.
A 2011–2012-es jelentős anyabanki tőkeemeléseknek köszönhetően alappályán 2013 végéig a bankok többsége teljesíti a 8 százalékos tőkekövetelményt, egy banknak azonban már az alappálya mentén is tőkeszükséglete keletkezik. A 2011-es év végén és az idei év elején több hazai bank is kapott anyabanki tőkeinjekciót a romló gazdasági környezetből és végtörlesztésből fakadó veszteségek felszívásához.
Úgy látják, a friss tőke egyfelől lehetőséget adott arra, hogy a kiugróan rossz eredményű 2011-es évet is megfelelő tőkeellátottsággal vészeljék át, illetve arra, hogy további veszteségeket is képesek legyenek elviselni. Egy banknál azonban már alappályán is 12 milliárd forintos tőkeszükséglet lép fel. A többi bank 9 százalék fölötti tőkemegfelelési mutatóval rendelkezik, és a bankrendszer tőkepuffere nő a vizsgált időszak során.
A tőkeemelések eredményeként nőtt a bankok sokkellenálló képessége, így stresszpályán alacsonyabb, ugyanakkor koncentráltabb a pótlólagos tőkeigény, mint novemberi jelentésünkben volt. A jobb tőkehelyzet a stresszpályán kapott eredményekben is megmutatkozik. 2012-ben a stresszforgatókönyv bekövetkeztekor 27 milliárd forintos tőkebevonásra lenne szükség ahhoz, hogy minden bank elérje a 8 százalékos szintet — ez az összeg valójában egy banknál jelentkezik. A 9 százalékos szinthez pedig 51 milliárd forintnyi tőkére lenne szüksége két banknak.
A tartós stressz eredményeként 2013-ban már lényegesen nagyobb lenne a banki tőkeemelési szükséglet, de a 8 százalékos minimum TMM eléréséhez szükséges 83 milliárd forintos tőkeigény még így is lényegesen elmarad az őszi előrejelzésünkben látottól. A sokk hatására jelentősen csökken a bankrendszer tőkepuffere, ami a hitelezési képességet rontja.
Összességében így is hangsúlyozni kell, hogy kiemelten fontos az anyabankok további elköteleződése itteni leányaik felé a várható feltőkésítési igények miatt, illetve a hitelezés beindulásának érdekében.
Bár az átlagos tőkeellátottság megfelelő, az aggregált mutató jelentős aszimmetriát takar. A bankrendszer tőkemegfelelési mutatója kedvező: alappályán 2013 végére eléri a 15,6 százalékot, míg stresszpályán is meghaladja a 11 százalékot kétéves sokk után. Ez a látszólag kedvező mutató azonban nagy aszimmetriát takar: az egyedi intézmények tőkemegfelelési mutatói igen széles tartományban szóródnak. Ráadásul a gyengén teljesítők között több nagyobb intézmény is jelen van, miközben egy banknál az alappályán is pótlólagos tőkeigény jelentkezik, vélekednek.
