Zajlik a cégeknél a generációváltás

„A dél-európai krízis, valamint az Európára nehezedő versenyképességi nyomás olyan szempontból lehet hasznos, hogy felgyorsíthatja a relokációt, és esélyt teremthet a nagyobb és versenyképesebb magyar cégeknek” – értékelte a hazai vállalkozások előtt álló lehetőségeket lapunknak Bod Péter Ákos. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára hozzátette: az európai folyamatok tehát kihívást, esélyt jelentenek a magyar vállalkozásoknak, továbbra is vannak ugyanakkor megoldatlan problémák. Ezek közül az egyik legfőbb, hogy a szóba jöhető cégek jelentős része meglehetősen kicsi. „Több ágazatban, így például az építőiparban és az élelmiszer-gazdaságban nem ment végbe az a koncentráció, amely szükséges lenne a versenyképes magyar vállalatok létrejöttéhez” – fogalmazott a Világgazdaságnak Bod Péter Ákos. Jelenleg azonban zajlik egy folyamat, amely mintha ennek a része lenne. Cégek feltűnnek és eltűnnek, és nagymértékű a bukási hányad. „Ez persze nem tűnik kedvező fejleménynek, de az alapja lehet egy olyan koncentrációs folyamatnak, amelynek révén versenyképesebb cégek jöhetnek létre” – tette hozzá.
Az egyetemi tanár szerint ezen felül további lehetőségeket rejthet, hogy jelenleg a hazai üzleti életben zajlik egy generációs, és egyben kulturális váltás. „Az 1989–1992 között vezetővé váltak ezekben az években adják át a stafétabotot a következő generációnak. Ez utóbbi már több szempontból képzettebb, hiszen természetesen beszél nyelveket, valamint üzletileg, az üzleti elméletet illetően is felkészültebb. Ma már léteznek iskolák, különböző menedzserképző intézmények, amelyekből új vezetők kerülnek ki. Persze az kérdés, hogy ők hogyan fognak élni a lehetőséggel, hogyan alkalmazzák a tanultakat.”
Az egyetemi tanár szerint továbbá „itt volna az ideje, hogy a hazai vállalkozások actio radiusa növekedjen”. Főleg a kisebb cégekre jellemző ugyanis, hogy nehezebben lépnek túl a saját „vármegyéjükön”, nehezen mennek külföldre. Azok, amelyek az unió más tagállamaival már kereskednek, szintén nehezen váltanak kontinenst. „Pedig nem csupán Kínára kell gondolni, amikor az Európai Unión kívüli piacokról beszélünk. Lehetőségeket rejt magában a Közel-Kelet, és például Észak-Afrika is.”
A hazai export jelenleg rendkívül erős kötődést mutat Németországhoz, Ausztriához, és Olaszországhoz. „Ez önmagában nem baj, hiszen ezek meglehetősen dinamikus piacok. Kellene ugyanakkor egy nagyobb fokú diverzifikáció is az exportcélpontokat illetően” – fogalmazott Bod Péter Ákos. A Magyarországon működő nagyszámú cég csekély töredéke bonyolít csak érdemi exportot, bár ez a közeljövőben – éppen az említett okok miatt – megváltozhat. Jelenleg azonban a hazánkból más országokba irányuló kivitel döntő részét, több mint hetven százalékát a multicégek adják, csak hozzávetőleg 25 százalékát teszi ki a magyar vállalatok forgalma. „A lengyeleknél ez az arány jóval nagyobb szintet ér el.”
A megoldás a fokozottabb exportorientáltság lehet. Ez magában foglalja az állami- és magánforrásokból finanszírozott promóciót, a kamarai együttműködést, valamint általában a vállalkozások hálózatépítési, vagyis networking képességét. „Ezek a cégek már nem csupán egy házaspárból állnak, hanem professzionális szakembereket alkalmaznak, pályáznak, és hálózatban gondolkodnak. Ez egy kulturális váltás időszaka.”