A trojka ideje lejárt – közölte Viviane Reding. Az Európai Bizottság alelnöke a Stuttgarter Zeitungnak beszélt arról, hogy szerinte az Európai Bizottságból, az Európai Központi Bankból és a Nemzetközi Valutaalapból (IMF) álló hitelezői hármas két uniós tagja elegendő az euróövezeti krízis leküzdéséhez. „A valutaalap bevonása a válságkezelésbe a tűzoltás része volt, ám a jövőben az európaiak már képesek lesznek arra, hogy megoldják a problémáikat” – véli Reding.
Nem így látja Olli Rehn. A bizottság másik, gazdasági ügyekért felelős alelnöke csütörtökön reagált Reding szavaira. A Reutersnek megküldött állásfoglalásában kiemelte: a három intézmény által 2010-ben létrehozott trojka lényeges eleme volt a Görögországot fenyegető válság kezelésének. A trojka által felügyelt országok, Görögország, Portugália, Írország és Ciprus, egyikében sem könnyű a helyzet, "de ezért még fontosabb, hogy a három intézmény egyesített, egymást kiegészítő tapasztalataira támaszkodhassunk" - hangsúlyozta Rehn. Szerinte a három intézmény "jól működött együtt gyakran a legnagyobb kihívást jelentő helyzetekben", és a trojka működésének átformálása legfeljebb a jövő feladata.
Amíg 2008-ban az euróövezeten kívüli országok megsegítésekor a főszerepet a valutaalap, a Világbank és az EU hármasa kapta, az euróövezeti válság kezdetekor, három éve a németek és a finnek szerették volna elérni az IMF bevonását a görögök megmentésébe. Az euróövezet országai azonban időközben kidolgoztak egy ideiglenes, majd egy állandó mentőalapot is. Elindult egy bankunió kialakítása is, amelynek része egy egységes bankszanálási alap. A görög adósságleírás, illetve ciprusi betételvonás esetében pedig már magánforrásokat is bevontak a válság kezelésébe.
Mindez persze annak következménye, hogy kiderült: a trojka által elvárt válságkezelés „klasszikus”, elsősorban költségvetési szigorra épülő modellje nem hozta a várt eredményt. A programba bevont országok közül sem a görögök, sem a portugálok nem képesek kilábalni a recesszióból, Ciprus államháztartása a márciusban elfogadott mentőcsomag ellenére még mindig robbanásveszélyes helyzetben van.
Azon is alig lehet csodálkozni, hogy a két szervezet a válságkezelés kudarcának okait a másikban keresi. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke még tavasszal beszélt arról, hogy a megszorítások „elérték végpontjukat”, az IMF pedig egy május végén kiszivárgott belső jelentésben bírálta élesen a 2010-es görög válságkezelést. Az önkritikus megjegyzésektől sem mentes dokumentumban a valutaalap egyfelől elismerte, hogy a növekedési prognózisuk túlságosan derűlátó volt, másfelől hangsúlyozzák: a kiigazítás erőltetése helyett nagyobb szerepet kellett volna kapnia az átütemezésének. Ennek elvetése miatt az európai partnereket tették felelőssé, Brüsszelnek ugyanakkor azt is a szemére hányták, hogy tapasztalatlan volt még az ilyen pénzügyi válságok kezelésében, illetve a fiskális kiigazításoknál.
A kényszerházasságnak azonban nem is olyan könnyű véget vetni, hiszen ma is több közös hitelprogram fut. Erre utalt a múlt hónapban a német pénzügyminiszter is. Wolfgang Schauble arról beszélt, hogy az IMF bevonása nem végleges megoldás, ám a valutaalap kivonulása csak a mostani hitelszerződések lejárta után lehetséges. Reding ezzel szemben úgy látja, semmi szükség arra, hogy megvárják a programok lejártát. A politikus szerint az IMF kivonulása „csak hónapok kérdése”.
Nincs béke a görögöknél
Újabb tízmilliárd eurós hitelre szorulhat Görögország, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget – állítja a Süddeutsche Zeitung. A német lap szerint az athéni parlamentben tegnap tárgyalt megszorítások sem elegendőek, ám egy hitelcsomag aligha elképzelhető most. Ez leginkább a közelgő németországi választásokkal magyarázható – ennek fényében érdekes lehet, miért látogat ma Athénba Wolfgang Schauble. A pénzügyminiszter vélhetően egy újabb átütemezésről tárgyalhat. Erre már görög kollégája, Kosztisz Hadzidakisz is említést tett az elmúlt hónapban, ám Schauble akkor elutasította ezt a lehetőséget.
