A vezérek nem feltétlenül támogatják az IFRS-eket
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságKonkrétan arról, hogy mely cégek és milyen feltételekkel válthatják ki nemzetközi számviteli elvek alapján készülő pénzügyi kimutatásokkal az eddig mindenkire kötelező magyar számvitel alapján készülő beszámolókat.
A változás sokak számára pozitívnak tűnhet. A külföldi tulajdonú társaságok az anyavállalatnak készülő havi, negyedéves és éves IFRS-beszámolók mellett megszabadulhatnak a magyar beszámolók elkészítésétől. A lépés segítene annak a patthelyzetnek a feloldásában is, hogy míg a helyi menedzsmentet többnyire a nemzetközi számvitel alapján készített riportokba kerülő számok alapján mérik, addig az adófizetésnek és az osztalékfizetésnek a magyar számvitel az alapja.
Hiába azonban az egyértelműen pozitív érvek az IFRS-ek mellett, az általunk megkérdezett CEO-k nem feltétlenül támogatják a magyar számviteli szabványok kiváltását. Az első aggályuk természetesen az adózásról szól. Vannak helyzetek, amikor a magyar számviteli szabályok szerint készülő kimutatások adózási szempontból kedvezőbb eredményre vezetnek, mint az IFRS alapúak, és ezt a lehetőséget a magyar menedzserek értelemszerűen nem akarják elveszíteni. Az IFRS-ek bevezetése miatt előfordulhat, hogy a már most is sokszor erősen redukált létszámú magyarországi számviteli csapatot tovább kurtítják a cégek, hiszen a nemzetközi számvitelt a szolgáltatóközpont más országbeli (cseh, lengyel, vagy akár indiai) kollégái is ismerik. Ez különösen igaz azoknál a cégeknél, ahol a csoporton belül egy külföldi szolgáltatóközpont támogatja a számviteli folyamatokat.
Nem kérdés tehát, hogy közép- és hosszú távon a cégek mindenképpen jól járnak az IFRS-ek bevezetésével, de jól látszik, hogy minden társaságnak magának kell megtalálnia a magyar szabványok elhagyásának optimális idejét és módját.
