A munkaerő öt százaléka külföldön

Az uniós tagságtól gazdasági növekedést vártak a csatlakozó országok – mondta Andor László, az Európai Bizottság korábbi tagja a Politikatörténeti Intézet rendezvényén. Nem azért történt a rendszerváltás, amin a 90-es években keresztülmentünk, hiszen egyes rendszerváltó országok nemzeti jövedelmük 20-25 százalékát elveszítették – tette hozzá.

Az elmúlt tíz évben az újonnan csatlakozott országok az uniós gazdasági növekedés felett teljesítettek, a bérszakadék azonban továbbra is elválasztja a régi és az új tagországokat, és a jövedelmi különbség csak nagyon lassan csökken. Szerinte ez a szakadék vezet ahhoz, hogy a tőke nyugatról keletre áramlik, miközben a munkaerő mozgása ezzel ellentétes. Egyes országoknak a teljes munkaképes lakosságából akár 8-10 százalék is egy másik uniós tagországban lehet.

A cseheket is jövedelemi szakadék választja el Németországtól és Ausztriától, mégis minimális a munkaerő elvándorlása. A cseh alacsony szegénységi rátájú, összetartó társadalom – fejtette ki Andor László. Jóval alacsonyabb a jövedelmük, mint a németeké, mégis kisebb a szegénység – mutatott rá.

Magyarországon 2011-ben indul meg a jelentős elvándorlás. Akkor nagyon sokan mennek külföldre, és már közelítjük a lengyel arányt, vagyis a munkaerő 5 százaléka külföldön lehet. Ez azért történt, mert 2011-ben megnyílt a német és az osztrák munkaerőpiac, itthon pedig a munkavállalókat előnytelen helyzetbe hozták, és romlottak a jövőre vonatkozó várakozások – fejtette ki az Európai Bizottság korábbi tagja.

Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense szerint az Európai Unió egy keretrendszer, amelyben a kapitalizmus válfajai között kell választani. – Nem tudok olyan mutatószámot, amiben ne a skandináv modell lenne a legversenyképesebb és a legsikeresebb – hangsúlyozta Pogátsa. A skandináv országokban a korrupció alacsony, az oktatás színvonala magas és a szegénység sem sújtja az állampolgárokat.