Elkerülhetetlen volt a Bokros-csomag

Hamarabb is támogathatta volna a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a magyar stabilizációt, a Bokros-csomagot, amelynek részleteit húsz évvel ezelőtt jelentették be, és amelynek nyomán a csődközeli állapotból gyors fordulatot vett a gazdaság. Ezt mondta a Szabadság és Reform Intézet által szervezett konferencián Mark Allen, aki akkor a nemzetközi szervezetet képviselte Budapesten. Hozzátette: a mexikói válság árnyékában a Valutaalapnál sokan attól féltek, hogy a krízis átterjed más térségekre is.

Az IMF kezdetben valóban nem állt hivatalosan a stabilizációs terv mögé – mondta Surányi György egyetemi tanár, akkori jegybankelnök –, de olyan tekintélyek, mint például Stanley Fischer, a szervezet második embere, vagy a Világbank, illetve az EBRD elnöke, egyetértően nyilatkoztak, így Magyarország mozogni tudott a nemzetközi pénzpiacokon. A megállapodás az IMF-fel csak 1996-ban jött létre, amikor már látszottak az első eredmények.

A Valutaalap költségvetési kiigazítást, elsősorban kiadáscsökkentést követelt, ám – ahogy Surányi György, illetve Draskovics Tibor akkori pénzügyminisztériumi államtitkár és László Csaba akkori államtitkár-helyettes is kifejtette –, a magyar program a fiskális, a monetáris és a jövedelempolitika összehangolását tűzte ki célul.

Az előzményeket Békesi László tárta fel (előadását utóda, Bokros Lajos olvasta fel). A stabilizáció elkerülhetetlenségét már Békesi is látta, de erőfeszítései a kormány és a szocialista frakció ellenállásán megbuktak, lemondott. Ám mivel a német kormány és a nemzetközi szervezetek a reformokhoz kötötték a segítséget, Horn Gyula akkori kormányfő végül a program mellé állt. A bevételnövelő és kiadáscsökkentő, a reálbérek megnyirbálásán és a csúszó leértékelésen is alapuló ösztönzés, a piaci privatizáció hatott. A folyó hiány és a fiskális deficit csökkent, megindult a növekedés. A hitelminősítők egyre feljebb sorolták az országot. – Nem harcoltunk, de eredményesek voltunk – mondta Surányi György, megjegyezve, hogy a munkanélküliség is érdemben csökkent, de nem közmunka révén.

Fenntarthatósága, egyensúlyőrző jellege miatt aranykorinak nevezte ezt a növekedési periódust Bokros Lajos, aki szerint ez 2001-ig kitartott, utána valami egészen más, túlköltekezésen és fogyasztáson alapuló gazdaságpolitika következett, pedig egy kis, nyitott gazdaságban csak a versenyképesség javításán alapuló, hosszú távú gazdaságpolitikának lehet esélye a sikerre.