Magára alapoz az MNB
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
A problémát az elemzőknek az okozta, hogy a másfél-kétéves időszakra előre tekintve a jegybank eddig folyamatosan a 3 százalékos mértéket célozta, ehhez igazították a kamat-feltételezéseiket is. (Az MNB olyan – endogén – kamatpályát feltételezett, amelynek eredménye a cél elérése volt). Most azonban már csak a cél közelébe kell emelniük az inflációt – vagyis láthatóan nem lazítanak jobban csak azért, hogy mindenképpen elérjék a 3 százalékot, és ilyen előrejelzést tartalmaz a mostani inflációs jelentés is.
Palotai Dániel szerint ez azért nem jelenti a cél feladását, mert együtt jelentették be az intézkedést a kamatcsökkentéssel, tehát látszik, hogy a jegybank számára továbbra is kulcskérdés az infláció, csak a mozgástér nagyobb. Más kérdés, hogy a Matolcsy György vezette monetáris tanácsot az elemzések inkább tartják galambnak, mint héjának. Vagyis az elemzők és a szakértők nem azért aggódnak, hogy az infláció emelése érdekében esetleg nem ösztönzi a gazdaságot eléggé a jegybank lazítással. Inkább az a kérdés a számukra: vajon az MNB időben közbelép-e (szigorít és emel-e a kamaton), amikor a beinduló növekedés 3 százalék feletti inflációt eredményezne. Palotai Dániel szavaiból az derült ki, hogy a sáv nem teljesen homogén: a szélekhez közeledve egyre jobban indukálja a monetáris lépéseket. A cél most úgy lehetne ez alapján leírni, hogy minél inkább szeretnék a három százalékot megközelíteni, de nem biztos, hogy el is érik.
Az MNB szerint például 2017 közepére a jelenleg feltételezett monetáris lazítási ciklussal a közelítés sikerülhet. Ennek a végét persze nem lehet tudni (az elemzők szerint 1,5 százalékig is lemehet a kamat), csak annyi derült ki, hogy a jegybank vélhetően nem áll meg a mostani 1,95 százalékos szintnél, hiszen – ahogyan Palotai fogalmazott – nem volna értelme egy egy lépésből álló ciklusnak.
A lazítást indokolttá a korábban vártnál jóval alacsonyabb infláció teszi, ráadásul ebben vannak bőven lefelé mutató kockázatok is. A jegybank a decemberi előrejelzéséhez képest jelentősen csökkentette az idei előrejelzését (0,9 százalék helyett már csak az árak stagnálását várják az idén, a maginfláció pedig 2,2 százalék helyett 1,4 százalékos lesz). Az eltérést leginkább a külső áreltérések hatásával magyarázzák, az alacsonyabb olajárak mellé az élelmiszerek és a „keresletérzékeny termékek” árszíntjének csökkenése is hozzájött. A kockázatot egyrészt az eurozóna tartós deflációja jelenti (a növekedési lehetőségeinket és a hazai inflációt is visszafogná ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása.) Másrészt viszont – és ezt nem tudta nem eléggé hangsúlyozni a jegybank – a várakozások alakulása is veszélyt jelent: már most is a 3 százaléknál kisebb inflációt vár a lakosság. Ha ehhez igazodnak az ár- illetve a béremelések, kialakulhat lefelé tartó spirál. (A versenyszféra januári kereseti adata kicsit utal erre, de az MNB szerint a március lesz a döntő, hiszen általában ekkor jelennek meg a vállalatok éves döntései a statisztikában) Ez hordoz deflációs kockázatot is, ám erről hallani sem akarnak a jegybanknál, mondván: a forgatókönyv megvalósulása esetén a jegybank lazítana, így aztán csak alacsonyabb inflációs környezetben valósulna meg ugyanaz a növekedés. Az MNB szerint ugyanis az elhalasztott lakossági vásárlások kiesését kompenzálná a vállalatok alacsonyabb kamatok miatt élénkülő beruházási kedve.
Baj ugyanis azért nincs a gazdaságban, mert az inflációs alapfolyamatok emelik az árindexet. Egyrészt növekednek a bérköltségek, emelkedik a maginfláció és eltűnik a kibocsátási rés (a termelés valós és lehetséges szintje közötti különbség) is, vagyis nem maradnak felesleges kapacitások a gazdaságban a növekedés miatt, így ezek árletörő hatása is megszűnik.
A jegybank láthatóan bízik a növekedés ugyanis. A tavalyi 3,6 után az idén már 3,2 százalékos bővülést várnak (a decemberi jóslat még 2,3 százalékról szólt), és jövőre is 2,5 százalékosat (korábban ez 2,1 volt). Az ok az alacsonyabb olajár és a gyengülő euró (expőortnövelő) hatásán túl a hitelezés beindulása (ami persze a jegybank új rpogramjának köszönhető). Az idén azonban nagyot lendít az uniós beruházások felpörgetése is, ám ez jövőre már hiányozni fog.
Kis kockázat a hiánynövekedés
Az uniós túlhívás kockázatot jelent a költségvetésre, ugyanakkor a jegybank szerint nagyobb esélye van annak, hogy a hiány kisebb lesz a vártnál az idén is. Az MNB az idén 2,4 százalékos GDP-arányos deficitet vár az államháztartásban, jövőre pedig 2,2 százalékosat feltételez azzal, hogy az állam a beruházásokat növelni fogja (ezzel is kiegyenlítve a hiányzó uniós források hatását).Az MNB a bejelentett adócsökkentésekkel nem számolt, ám három hónap múlva (eddigre elfogadhatják a jövő évi büdzsét) már ennek hatását is tartalmazhatja az előrejelzésük.
Az MNB a bejelentett adócsökkentésekkel nem számolt, ám három hónap múlva (eddigre elfogadhatják a jövő évi büdzsét) már ennek hatását is tartalmazhatja az előrejelzésük. Palotai Dániel, az Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója mutatta be az új modellt-->
