Végh Richárd: Az MNB tulajdonszerzése a lehető legjobb dolog, ami a BÉT-tel történhet

Válasz Felcsuti Péter a Világgazdaság november 3-i számában megjelent „Jó-e, ha az MNB megveszi a tőzsdét?” című cikkére.

A pénzügyi intézményrendszer egyik legfontosabb feladata, hogy hosszútávon fenntartható módon a vállalatok finanszírozási szükségleteinek kiszolgálása révén hozzájáruljon a gazdasági növekedéshez. A vállalatok alapvetően két csatornán keresztül juthatnak finanszírozáshoz, vagy az angolszász országokra jellemző modellnek megfelelően közvetlenül a tőkepiacról részvények vagy kötvények kibocsátása révén, vagy a kontinentális Európára sokkal inkább jellemző módon, a bankrendszer közvetítése révén hitel formájában. 

A gazdasági válság rávilágított arra, hogy a pénzügyi rendszer és a reálgazdaság kapcsolata a pozitív hozzájárulás mellett negatívvá is válhat pénzügyi sokkok idején mind a tőkepiaci, mind a bankrendszeri dominanciával rendelkező gazdaságokban. A banki hitelek és a tőkepiac szerepének egészséges aránya, vagyis a diverzifikált pénzügyi rendszer csökkenti a vállalatok hitelezésre való ráutaltságát, a bankrendszer prociklikusságát, és fenntarthatóbbá teheti a gazdasági növekedést. A diverzifikált pénzügyi rendszer megteremtése az MNB alapvető céljai szempontjából is fontos.

A BÉT elmúlt 10 éves történetét vizsgálva megállapítható, hogy az sokkal inkább Budapest tőkepiaci súlyának folyamatos lemorzsolódásáról szólt mintsem a sikerekről.  A BÉT 2010-től kezdve formálisan is egy régiós tőzsdeszövetség, a CEESEG tagjaként működik. Ezen időszakban csökkent a kibocsátók száma és a forgalom régiós összehasonlításban is a legnagyobb mértékben esett vissza.

A CEESEG stratégiája nem a magyar tőzsde alapvető problémáira fókuszált, és ezért érdemi eredményeket sem hozott a kibocsátók számának és a piac likviditásának növelése terén. Az osztrák tulajdonosok szigorú osztalék elvárást támasztottak a BÉT-tel szemben, amit a költségek folyamatos csökkentésével teljesített a menedzsment.

Az elmaradó piacfejlesztés, és a BÉT elmúlt 5-10 évének teljesítménye értékelhető piaci kudarcként is, mivel az optimális szinttől elmaradó fejlettségű tőzsde alakult ki. Megállapítható, hogy a tőzsde fejlesztése kapcsán tapasztalható piaci kudarc miatt az állam beavatkozása válik szükségessé, és a tőzsde fejlesztését célzó új stratégia sikeres megvalósítása nem választható el a BÉT tulajdonosi szerkezetének megváltoztatásától. Világszerte és a régiónkban is számos pozitív példa található arra, hogy a tőkepiac fontosságát felismerve a tőzsde fejlesztésében az állam aktív szerepet vállalt. Ennek oka, hogy a jól működő, megfelelő gazdasági súlyt képviselő tőzsde a stabilitási szempontokon túl egyéb pozitív externáliákkal is jár.

Hozzájárul a vállalatok transzparens működéséhez és elősegíti a tőzsdén jegyzett társaságok hatékony irányítását. Az állam szerepvállalása gyakran jár együtt tőzsdei privatizációk megvalósításával, melynek eredményeként a költségvetés plusz bevételhez jut, miközben fennmarad az állami befolyás. A piaci kontroll érvényesülése miatt a tőzsdei jelenlét az állami vállalatok hatékony irányítását is nagymértékben javítja. Az MNB az elmúlt 2 év során számos olyan nagy projektet valósított meg sikeresen, amelyek a pénzügyi rendszer stabilitását és a piac átmeneti működési zavarait orvosolták.  Az MNB a BÉT meghatározó tulajdonosaként hatékonyan tudja támogatni a piac fejlesztését célul kitűző új stratégiát a rendelkezésére álló kapcsolati háló, pénzügyi háttér és szakmai tapasztaltok felhasználásával.

A BÉT új stratégiájának a magyar tőzsde évtizedes problémáira kell fókuszálnia, és arra kell irányulnia, hogy a tőzsde betöltse alapvető gazdasági szerepét, és hazai vállalatok aktívan tőkebevonásra használják a piacot. A gyenge tőzsdei forgalom és az alacsony kapitalizáció döntően a tőkepiacban rejlő finanszírozási potenciál kihasználatlanságára, azaz kínálati problémákra vezethető vissza. A tőzsdei részvények tulajdonosi szerkezete arról árulkodik, hogy a keresleti oldalt a gyenge belföldi kereslet mellett a külföldi intézményi befektetők túlsúlya jellemzi.

Ahhoz, hogy a hazai tőkepiac a pénzügyi közvetítésben hatékony szerepet tölthessen be a kínálati oldal és a belföldi kereslet ösztönzése egyaránt szükséges. A szabályozást úgy kell átalakítani, hogy megfelelő ösztönzőket biztosítson a tőzsdei kibocsátók és a befektetők számára. A tőzsdei kibocsátások számának növelése alapvetően három irányból várható, egyrészt a tőzsdeképes állami vállalatok bevezetésétől, a hazai nagy magánvállalatok listázásától, és a kkv szektor megszólítása

révén. Mindhárom területen számos stratégiai újítást bevezetésére van szükség, új szolgáltatások nyújtásával és a piaci struktúra újragondolásával. A keresleti oldalon fontos a hazai magán, valamint intézményi befektetők érdekeltté tétele és megszólítása a hazai reálgazdasági eszközökbe való befektetés kapcsán. A változások sikerének kulcseleme, hogy a tőzsde fejlesztésében érdekelt szereplők részesei legyenek az új stratégia megalkotásának.

Az MNB eltökélt abban, hogy a BÉT megvétele révén egy új piacfejlesztésre fókuszáló stratégia keretében életet leheljen a tőkepiacba. Az MNB a tőzsdére, mint a gazdaságfejlesztési eszközre úgy tekint, hogy a stratégia kialakítása során nem rövidtávú profitcélok vezérlik, hiszen mint egy állami szereplő, összetettebb szempontok alapján, nemzetgazdasági szinten optimalizálja a költségeket és a hasznokat. Ennek eredményeként pedig egy egészségesebb szerkezetű, diverzifikált pénzügyi rendszer jöhet létre, amely fenntartható módon szolgálja a gazdasági növekedést.