Átnéztük a költségvetést: meg fog lepődni

Annyira új szerkezetű a jövő évi költségvetés, hogy maradt minden a régiben – néhány eddig nem látott sort, és egy vadonatúj összefoglalást jelent csupán, hogy immáron a működési és a beruházási kiadások külön részekben szerepelnek, semmi mást. Némiképp csalódást is okozott az elemzőknek a Nemzetgazdasági Minisztérium a kedden késő este a Parlament honlapján megjelenő tervezettel: nem kell hosszan keresni, hogy miért van távol a nullástól a 2017-es a költségvetés.

Miután az államháztartási törvény nem változott a büdzsé is maradt a korábbi szöveggel, például rögtön az első paragrafus első bekezdése kimondja, hogy az államháztartás központi alrendszerének hiánya jövőre 1 166 milliárd forint lesz. Ez több mint a másfélszerese az erre az évre tervezettnek.

Művi tagolás

Persze van megosztás („tartalmi tagolás”) működési, meg egyéb kiadásokra is, ám mindez csak az uniós kiadások, és a korábban már létező felhalmozási költségvetés elkülönítését jelenti a többi tételtől, a működési kiadások nullszaldója így keveseket érdekel. Főként azért, mert alig van gazdasági relevanciája: úgy jön ki, hogy az áfabevételekből pont annyit tettek oda, hogy a végső szám az elvártnak megfelelő legyen.
A valójában figyelt hiánymutatók növekedése mindenütt jelentős: a kamatkiadások nélküli egyenleg ismét negatív lesz, amire 2011 óta nem volt példa. Az uniós elszámolás ennél valamivel jobban áll, az idei két százalék után jövőre 2,4 százalék következik, de a kormány EU-szabályt is szeghet, miután a struktúrális egyenleg nem javul, vagyis nem közeledünk a korábban kijelölt alacsonyabb deficit felé. Ez még jelenthet némi egyeztetési munkát a kabinetnek.

A kormány mindenesetre bizakodónak látszik, jövőre 3,1 százalékos növekedést, 0,9 százalékos inflációt terveztek, és úgy gondolják, hogy a beruházások idei visszaesése csak átmeneti lesz. Természetesen a növekedés motorja már nem is az export lesz a prognózis szerint, hanem a belső fogyasztás, ami 2017-ben is tovább emelkedik – részben a béremeléseknek, részben pedig az állami adócsökkentéseknek hála. A bérnövelésben jövőre az állam veszi át a szerepet, de hogy az alkalmazottak ne örüljenek előre, a prognózisból az is kiderül: a létszámleépítések időszaka is következik. Erre utal, hogy a közszféra munkavállalóinak számának csak igen lassú bővülésével számol a tervezet. Igaz: döntés még nincs ez ügyben, vagy legalábbis nem nyilvános.

Gyorsan emelkedő kiadások

Makroszinten mindenesetre igencsak érdemes lehetett gyors és dinamikus béremelésekkel, valamint a háztartások fogyasztásának gyarapodásával számolni: a költségvetési kiadások jelentősen, 14 százalékkal, több mint kétezer-kétszáz milliárd forinttal emelkednek jövőre. Ennek egy nagy része – 800 milliárd - persze az uniós pénzek kifizetésének felgyorsításából adódik, de azért van ettől függetlenül is elhatározott hazai állami beruházás. A legnagyobb összeget persze az életpálya-modellek kiterjesztése, illetve folytatása emészti fel: a kormány számtalan területen (NAV, egészségügy, oktatás) ígért béremelést, és a források elosztásánál is ügyelni látszik ennek betartására. Az a tétel azonban csak megszorításokal lesz igaz, hogy a jövő évi költségvetéssel mindenki lép egyet előre: lesz olyan terület, amely visszaszorul – bár van olyan táblázat, amelyben nominálisan szinte minden emelkedik.

Az államháztartási költéseket mutató funkcionális kiadásokban – itt látszik, valójában mire mennyit költ az állam - például a műszaki fejlesztés mellett a munkanélküli ellátások sem emelkednek, miközben az egyéb társadalombiztosítási ellátások csökkennek is. Ez utóbbi azonban inkább csak technikai kérdés: forintban számolva valóban csak az államadósságra fordított kiadásoknál van mérséklődés igazán (minden más főbb terület növekszik), ám reálértéken számolva, vagy GDP-arányos költéseket tekintve már van visszaszorulás.

Ez utóbbit vizsgálva látszik, hogy a kormányzat most két dologra koncentrál. Egyrészt azokban az ágazatokban látszik növekedés, ahol bérpótlást látott szükségesnek: az oktatás, az egészségügy és a rendvédelem tipikusan ilyen. Másrészt a beruházások lesznek még jelentősek: a közlekedés, a gazdasági támogatások, a környezetvédelem és a lakásügyek GDP-arányos kiadásai növekednek. Ezzel párhuzamosan pedig – ahogy egyébként az elmúlt években mindig – csökken a jóléti ellátásokra és a nyugdíjakra fordított kiadások a nemzeti össztermékhez viszonyítva. Igaz: ezek még mindig a legnagyobb részt képviselik a költéseken belül.

Ambiciózus bevételnövelés

A kiadások gyors növekedéséhez a bevételek emelkedése is párosul: a főbb adóbevételek a központi alrendszerben 9,5 százalékkal, több, mint 1134 milliárd forinttal emelkednek, ami a 0,9 százalékos infláció és a 3,2 százalékos növekedés mellett jelentősnek mondható. A legmeglepőbb és a legnagyobb a társasági adónál a növekedés: az idei 400 milliárdos bevételi előirányzat után jövőre 734 milliárd következik, minden bővebb magyarázat nélkül. Egyedül a Költségvetési Tanács jegyez meg annyit, hogy bizonyára a növekedési adóhitel miatt számol ilyen jelentős összeggel a kormány. A KT mindenesetre ez alapján megalapozottnak látta a bevételeket és szokás szerint a fogyasztási adónál és az szja-nál fogalmazott meg kritikát, mondván: itt a beszedés hatékonyságának javulására is szükség van ahhoz, hogy teljesíteni lehessen a bevételi terveket.

Pedig nem ez a két leginkább magyarázatra szoruló tétel: a fogyasztás bővülésére és a fehérítő intézkedésekre alapozott gazdaságpolitika miatt az 5,3 százalékkal bővülő áfa- és a 7,8 százalékkal emelkedő szja-bevételek kevesebb magyarázatra szorulhatnak. Azonban kérdés lehet, hogy ha az szja-bevétel 8 százalék alatt nő, akkor a szintén a bérhez kötött járulék-bevételek miért emelkednek 9 százalékkal. És azt sem tudjuk, miért emelkednek az illeték-bevételek 21 százalékkal, vagyis 25,5 milliárd forinttal jövőre – ennyivel több ügyet aligha intéznek ugyanis jövőre a polgárok.

A bevételi sorok érdekessége még a hitelintézeti járadék megszűntetése: a kormány 6,3 milliárd forintot láthatóan nem kér el a pénzintézetektől, hanem megszűnteti a terhet – igaz, a bevételekben ez nem látszik majd meg, miután ezt a tételt a bankadóból le lehetett írni. (Vagyis az egyébként csökkenő bankadó nem mérséklődik befizetés szintjén majd annyival). Ez a lépés tehát inkább tűnik adminisztrációs könnyítésnek.

Maga felé hajlott

A költségvetést vizsgálva persze az is érdekes, hogy melyik tárca, vagy hivatalvezető tudott saját területének nagyobb összeget kiharcolni. Bár az ilyen összehasonlítás félrevezető is lehet, hiszen az egyes területek átcsoportosításai – az, hogy az egyik tárcától a másikhoz kerül adott szakágazat felügyelete – százmilliárdos eltéréseket okozhat egyik évről a másikra. Ám az ilyen átrendezés is sokat elárul, hiszen a tárcavezetők így nagyobb vagy kisebb jelentőségű területeket kapnak, miközben azért csak maguk csoportosíthatnak át a saját fejezetükön belül az egyes tételek között.

Ebből a szempontból az egyértelmű nyertesnek az idén a nemzetgazdasági tárca tűnik, amely a tavalyihoz képest 169 százalékkal, 174 milliárd forinttal emelte meg a kiadási keretét – ez azonban nagyrészt annak a régi döntésnek az eredménye, hogy átvették a szakképzés feletti irányítást az EMMI-től. A büdzsében ez most jelenik meg, miközben ez elfedi, hogy a gazdasági tárca elvesztette a turizmus felügyeletét, ami a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került.

Jelenős nyertes persze még a kancellária (minden évben az): a Miniszterelnökség közel ezermilliárdos kerettel rendelkezik már, ami kiegészül a Miniszterelnöki kabinetiroda külön fejezetbe került (vagyis Rogán Antal önálló felügyelete alá tartozó) 22 milliárd forintos keretével. Persze a kancelláriánál elkönyvelt tartalékok is növelik itt a keretet – más kérdés, hogy ezek szintje az ideihez képest nem változik jelentősen. Jövőre az Országvédelmi Alap 60, a rendkívüli tartalék 110 milliárdos lesz – az idén 70 és 100 milliárd forint volt a két összeg (vagyis a kormány könnyen elosztható kerete egy picit nőtt).

Az állami területek közül a legnagyobb vesztesnek a KSH tűnik, amely azonban az idei kiugrás után veszíti csak el költségvetésének ötödét. Az igazságügyi tárca kerete 6 százalékkal csökken, míg számos olyan tárca, hivatal és terület lesz, amelyik az idei keretekkel lesz kénytelen beérni jövőre is. Náluk is rosszabbul járt azonban két önálló költségvetési alap: a kormány megszüntetni javasolja a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alapot és a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Alapját (az árvízvédelminek az idén 10,1, a szövetkezeti alapnak 0,1 milliárdos volt a költségvetése). A döntés indokát nem tudni, csak annyi biztos, hogy a kormány erről az elmúlt napokban döntött: a megszűntetésről szóló mondat ugyanis a Költségvetési Tanács véleményére írt kormányzati válaszban annál a pontnál szerepel, ahol az időközben bekövetkezett változásokat sorolják. Itt is annyit ír azonban a kabinet, hogy a megszüntetendő alapok feladatait „más módon” látják majd el.