Rohamosan nő az import, pedig lenne eszközünk ellene

Az Európai Unió a világ egyik legjelentősebb zöldségtermelő és egyben -fogyasztó régiója is. A felmérések szerint egy ember átlagosan 350 gramm zöldség-gyümölcsöt fogyaszt naponta az EU-ban, amely bő 5 százalékos visszaesés a megelőző évekhez képest, az infláció emelkedésével ugyanis átlagosan 30 százalékkal ugrottak meg az árak az EU-ban. A fogyasztásnak azonban nemcsak a mennyisége, hanem az összetétele is romlott az elmúlt években, mivel jelentősen nőtt az EU-n kívülről importált termékek aránya. A fogyasztók számára azonban – az ár mellett – továbbra is fontos a friss termékek származási országa, hiszen sokan tisztában vannak azzal, hogy mennyivel egészségesebb és fenntarthatóbb a Magyarországról származó zöldség és gyümölcs, mint az, amelyet akár egy héten keresztül is utaztatnak Marokkóból, Törökországból vagy éppen Spanyolországból.

Hiába a jelentős európai termelés, rekordokat dönt az import

Az EU évente mintegy 60 millió tonna zöldséget termel, amivel a világ vezető zöldségtermelői közé tartozik, ennek közel harmadát pedig a paprika és a paradicsom adja. Az önellátottsági szint ugyan továbbra is magas, közel 90 százalékos, azonban a tendenciák egyértelműen az import növekedését mutatják. A paprika esetében az import bővülése arányaiban jóval gyorsabb volt, mint a belső termelés növekedése, ennek hátterében főként az EU-n kívüli országok alacsonyabb termelési költségei állnak, ami az import arányát közel 12 százalékra repítette az uniós termeléshez viszonyítva. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy – a paprikához hasonlóan – intenzív átrendeződés zajlik a paradicsom piacán is, hiszen amíg az EU belső kereskedelme csaknem 10 százalékkal zuhant az elmúlt években, a harmadik országokból származó import pedig majd a duplájára nőtt (487 ezer tonnáról 835 ezer tonnára növekedve). A legnagyobb beszállító mindkét termék esetében Marokkó, amely paradicsomból például a teljes uniós import közel 70 százalékát adta. Összehasonlításképpen: míg Magyarországon 2000 hektáron termesztenek paradicsomot, addig Marokkóban csak Agadir város térségében több mint húszezer hektáron.

A kínaiak sem beszélnek zöldségeket

Más zöldségek esetében sem mutatnak túl jól a folyamatok: az uborkatermesztés például ötödével csökkent az elmúlt tíz évben az EU-ban, a legnagyobb termelők közé egyébként Spanyolország, Hollandia és Lengyelország tartozik. Az EU a belső keresletét nagymértékben ki tudja elégíteni, azonban ezt – a csökkenő termelés miatt – az import növelésével tudja biztosítani. Ennek következtében tíz év alatt két és félszeresére emelkedett az importált uborka mennyisége, ami az uniós termeléshez viszonyítva így már 4-5 százalékra emelkedett. A legnagyobb beszállító Törökország, amely az elmúlt tíz évben mindvégig megőrizte piacvezető szerepét, sőt, Marokkóval együtt az exportjukat háromszorosára tudták növelni, ezzel a teljes EU-s import fele mostanra ebből a két országból származik. A folyamatok megértéséhez érdemes még megnézni egy másik terméket is, a fokhagymát. A fokhagyma termesztése 2023-ra több mint 30 százalékkal esett vissza az EU-ban. Az elmúlt öt évben közel 70 százalékkal emelkedett meg a fokhagymaimport, amely az európai termeléshez viszonyítva így már több mint 26 százalékot ért el. A legnagyobb exportőr Kína, mely az évi több mint húszmillió tonnás termelésével a világ termelésének körülbelül háromnegyedét adja (összehasonlításként: hazánkban 5000 tonna körül mozog az éves termelés). Kínát Argentína követi a sorrendben, mely tíz év alatt szintén megduplázta az export mennyiségét Európába.

Magyarország sem marad ki az importáradatból, sőt

1. Paprika: míg bő tíz éve az import a hazai termelésnek még csupán 10 százalékát tette ki, addigra 2024-re ez az arány meghaladta a 17 százalékot. Különösen aggasztó, hogy az EU-n kívülről érkező import részaránya tíz év alatt több mint kétszeresére nőtt, így napjainkban minden harmadik, a hazai piacra kerülő paprika az EU-n kívülről származik.
2. A paradicsomimport trendje hasonló a paprikáéhoz, ám az import aránya még nagyobb mértékben nőtt. Tíz év alatt az importarány duplájára nőtt, 2024-ben ez már megközelítette a 18 százalékot is. Külön figyelmet érdemel az EU-n kívülről érkező import, amelynek aránya tíz év alatt közel ötszörösére nőtt, és mára meghaladja a hazai termelés 12 százalékát.
3. Az uborka esetében a magyar import az uniós tendenciákhoz hasonlóan – kisebb mértékben, de szintén – növekszik, a különbség az, hogy Magyarország a hazai kereslet körülbelül felét importból fedezi. Az importnak a döntő többsége uniós országokból kerül a hazai piacra és mindössze egy tizede érkezik az EU-n kívülről.
4. A fokhagyma esetében 2020-tól erős, nagyjából 20-25 százalékos visszaesés volt tapasztalható a hazai termelésben, ezt a rést pedig azonnal kitöltötte az import, melynek aránya a hazai termeléshez viszonyítva 40 százalékra emelkedett.

A megoldás itt van (itt lenne) a szemünk előtt!

Kevesen tudják és sajnos még kevesebb helyen tartják be azt az előírást, miszerint a boltokban a friss zöldség-gyümölcs pultoknál jól láthatóan fel kellene tüntetni a termék származási országát (betűvel kiírva). Ezt az 1337/2013/EU-rendelet kötelezően előírja minden esetben, bár a gyakorlatban ezt szinte alig tartják be. De itt még nem szabadna megállni, hiszen a fogyasztó tudatos választását igazán az segítené, ha minden zöldség-gyümölcs terméknél egy zászló jelölné a származási országot (jelenleg ez csak a magyar termékekre és csak a 200 négyzetméter feletti boltoknál előírás a 36/2014. FM-rendelet alapján).

Van (lenne) tehát eszköz a hatóságok kezében, ezeket pedig érvényesíteni is kell a hazai termelők és fogyasztók érdekében!