Tartósan mélyben marad a kamat

Az amerikai jegybank (Fed) jövő heti ülése előtt a döntéshozók még igyekeznek eligazítani a piacokat a várható fejleményekről, ám a megszólalások inkább elbizonytalanítják a befektetőket. Az elnökválasztást egy héttel megelőző tanácskozás érdemben csak a nézetek összegzésére alkalmas, ilyen kényes helyzetben a nyíltpiaci bizottság nyilván nem szigorítja a feltételeket. Az elemzők szerint viszont hetvenszázalékos a valószínűsége annak, hogy a december közepén esedékes egyeztetésen, amelyen az új előrejelzést is megvitatják, kicsit feljebb viszik az irányadó kamatot, a 0,25–0,50 százalék közé eső sávot a 0,50–0,75 százalékos szintre emelik. A kedvező munkaerőpiaci és inflációs fejlemények, valamint a várhatóan erősödő gazdasági növekedés fényében.

Árnyalta azonban a várakozásokat két regionális jegybanki vezető is, részben az elégtelen infláció, részben a válság előtti szinttől elmaradó reálhozamok miatt. A chicagói Fed elnöke, Charles Evans előadásában arról beszélt, hogy az inflációs cél eléréséhez kellene kötni a kamatok alakulását. A célnak pedig szimmetrikusnak kellene lennie, vagyis nyugodtan a kétszázalékos kívánt szint fölé kerülhetne az infláció irama, amely jelenleg attól jóval elmarad. A nemzetközi hangulatra, a deflációs nyomásra és a mérsékelt ütemű amerikai béremelkedésre hivatkozott. Azzal érvelt Chicagóban, az Egyetemi Klubban Evans, hogy a potenciális növekedés üteme lelassult az Egyesült Államokban, mert mérsékeltebb iramban bővül a munkaerőtábor, a munkaerő minősége nem javul, elégtelen a beruházás, és visszafogottabb a technológiafejlődés. Ilyen körülmények között az egyensúlyi kamat is alacsonyabb. Kérdésekre válaszolva azt fejtegette, hogy a második fél évben és jövőre 2-2,5 százalékos növekedés várható, s 2017 végéig összesen háromszor emelhet kamatot a nyíltpiaci bizottság, de nem bocsátkozott találgatásokba, hogy az elsőt mikor ejti meg, novemberben, decemberben vagy esetleg csak januárban.

Más összefüggésekre mutatott rá egy arkansasi konferencián elhangzott beszédében a nyíltpiaci bizottságban idén szavazó James Bullard, a Saint Louis-i tartalékbank elnöke, aki egyben tisztázta, hogy a Fed-döntéshozók előrejelzései között az övé az, amelyik nem vizionál kamatemelést egészen 2019-ig, kivéve egyet, még ebben az évben. Előadásában a stanfordi John Taylor professzorról elnevezett szabályt taglalta, amely annak függvényében mozgatja a monetáris politikát, hogy a munkanélküliség, az infláció hol áll a célhoz képest, s miként alakulnak a biztonságos eszközök (javarészt állampapírok) rövid reálhozamai. Nos, Bullard úgy látja, hogy a munkanélküliség és az infláció eltérése a céltól elhanyagolható, viszont a reálhozam kétszáz bázisponttal elmarad a 2001–2007-es fellendülési időszak átlagától, s e tekintetben egyelőre nem is várható kézzelfogható változás. Ennek oka a rendkívül alacsony termelékenységben és a biztonságos befektetések iránti növekvő igényben keresendő. Ilyen körülmények között azonban a jegybanki irányadó kamatnak is szokatlanul alacsony szinten kell maradnia, Bullard szerint még legalább két-három évig.