A vállalatok alacsony beruházási szintje visszafogja a termelékenységnövekedést és ezáltal a versenyképességet és a potenciális növekedést. A képviselet szerint a termelékenység növelése elengedhetetlen, anélkül fennáll a kockázata annak, hogy Magyarország középtávon veszít versenyképességéből.
A Bizottság elismerte: a minimálbérek közelmúltbeli emelése előmozdíthatja a nagyobb termelékenységű munkahelyek térnyerését. Ezzel szemben az innováció még nem szerves része a gazdaságnak, a külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok között ugyanis jelentős a termelékenységi rés. A szolgáltatások – és benne a kiskereskedelem – szabályozási korlátai merevvé teszik a piacot, és gátolják a beruházásokat.
Az intézményi teljesítmény hiányosságai rányomják bélyegüket az üzleti környezetre és csökkentik a gazdaság növekedési potenciálját. „Magyarországon az üzleti tevékenység folytatásának egyik legfőbb akadálya az instabil szabályozási környezet, és nem jut kellő szerephez sem az érdekeltek bevonása, sem a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal” - véli a Bizottság hozzátéve: a közbeszerzést továbbra is a verseny és az átláthatóság korlátozottsága jellemzi, a korrupció kockázata továbbra is magas.
A konferencián szó esett a közelmúltbeli adóügyi intézkedésekről is. A Bizottság álláspontja szerint ezek a helyes irányba mutatnak. Az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya még mindig jóval meghaladja a regionális versenytársakét, noha a társadalombiztosítási járulékok és a társasági 2017. évi csökkentése mintegy 1,5 százalékponttal csökkentette az adóterhet, javítva az ország versenyképességét.
Jó hír, hogy a munkaerőpiaci helyzet javul, az erre vonatkozó ráta a válság előtti szint alá süllyedt. Emellett a tartós is visszaesett, mindazonáltal több ágazatban nem elegendő sem a szakképzett, sem a szakképesítés nélküli munkások száma. A Bizottság szerint a kormány egyértelműen az egyéb aktív munkaerőpiaci intézkedések fokozására törekszik, ennek érdekében sor került a nemek tartósan és jelentősen eltérő foglalkoztatási arányának és a szülői szerep által a nők foglalkoztatottságára gyakorolt hatásnak a kezelésére, a gyermekgondozási rendszer reformjára.
A szegénységi mutatók némelyike is visszaesett a válság előtti szintre, de azok más tagállamokhoz képest továbbra is magasak. A szegénység a gyermekek és a romák körében csökkent, a szociális segélyek és a munkanélküli ellátások megfelelősége és a támogatottak köre korlátozott maradt.
Az alapkészségek elsajátítása nemzetközi összehasonlításban sajnos továbbra is gyenge, a tanulók társadalmi-gazdasági hátterének az oktatási eredményekre gyakorolt hatása az egyik legmagasabb az EU-ban. Végül, a munkaerőpiaci részvételt gátolja a lakosság viszonylag rossz egészségi állapota és az egészségügyi ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférés.
