Korábban azt jelezte a versenyképességi tanács, hogy ősszel a digitalizáció lesz napirenden. Hol tart most ez a munka?
A tanács rövid és hosszabb távú célokkal is foglalkozik. Az első pár ülésen leginkább azok a témakörök kerültek napirendre, amelyek gyorsabb beavatkozást igényeltek a versenyképesség érdekében, de már akkor is felmerültek olyan témák, amelyek strukturális, hosszabb távú célokat képviselnek: ezek között említhetjük a munkaerőpiaci kihívásokat és a digitalizációt is. Az elektronikus szolgáltatások kérdése – azon belül is az adózás – mindenképpen az egyik fő témája lesz a következő tanácskozások valamelyikének. A magyar fizetési rendszerrel kapcsolatos problémákat is biztosan érinteni fogjuk, hiszen már kaptunk a Nemzetgazdasági Minisztériumtól (NGM) olyan mutatókat, amelyek azt erősítik, hogy a lakosság nem használja ki a kívánt mértékben az elektronikus fizetési módokat.
Miért fontos, hogy a lakosság használja ezeket?
A lemaradásunk az átlagától még mindig szembetűnő a banki infrastruktúra igénybevételében az átutalások, vásárlások és közüzemi számlák esetében, különösen az utóbbiban, ahol a magyar adatok az uniós átlag felét sem érik el. Nemrég jelent meg a Világbank és a PwC közös tanulmánya, amely az adófizetéshez kapcsolódó adminisztratív terheket elemzi és hasonlítja össze a világban. Ebben a rangsorban azok az országok vannak előrébb, amelyeknél fejlettebb technológia támogatja az adózási rendszer működtetését az online bevállalásoktól kezdve egészen a fizetések egyszerűsítéséig, de ide tartozik az is, hogy hány adónemmel kell foglalkoznia egy vállalkozásnak. Az elektronikus szolgáltatások terén azt várjuk, hogy az adózással és a magyar fizetési rendszerrel kapcsolatban is nagyot tudunk majd előrelépni. Adózás terén például a magánszemélyek esetében már az adóhatóság készíti el az adóbevallást, így időszerű annak vizsgálata, hogy ugyanez a vállalkozásoknál is elérhető legyen.
Hogyan kell egy ilyen tanácskozást elképzelni? A javaslatokat kik hozzák?
A tanács intézményesített szakmai fórumként működik, amelynek feladata, hogy minden, a magyar gazdaság versenyképességével kapcsolatos kihívást megvitasson, valamint véleményezze a különböző kezdeményezéseket, javaslatokat. Az NGM-nek persze kulcsszerepe van abban, hogy melyek azok a kritikus kezdeményezések, amelyekről szükséges egyeztetni a versenyképességi tanácson belül. Tehát javaslatok nemcsak itt születhetnek, de mindenképpen észszerű, hogy a tanács ezeket megvizsgálja és véleményezze. Ebbe az is beletartozik, hogy a tanácsnak vannak saját javaslatai is, amelyek aztán a nemzetgazdasági miniszter útján a kormány elé kerülnek. Mindezek mellett nyilvánvalóan vitatkozunk is, hiszen a tanács összetétele nagyon egészséges: nemcsak az üzleti élet képviselői, de az Akadémia, a tanácsadói szféra, a befektetési ügynökség, valamint más kamarák képviselői is jelen vannak, még ha nem is ebbéli minőségüknél fogva tagjai a tanácsnak.
Az AmCham tagsága részt tud ebben venni? Tesznek javaslatokat?
A kamarában a fő témakör már jó ideje Magyarország versenyképessége. Az AmChamnek megvan a saját szakmai javaslatcsomagja, amely az Együttműködés egy versenyképesebb Magyarországért címet viseli. Ezt az anyagot évről évre tagvállalataink szakértőinek bevonásával állítjuk össze, és az év során részletesen megvitatjuk a kormányzat képviselőivel.
Ez a javaslatcsomag mit tartalmaz?
Négy fő területre összpontosít: a magyarországi befektetési környezetre, az innovációra, a versenyképes munkaerőre és oktatásra, valamint a digitalizációra. Ezeken a területeken ajánlásokat, vállalásokat fogalmazunk meg, és kitörési pontokat határozunk meg, amelyek segítségével növelni tudjuk a hazai befektetési környezet versenyképességét rövid és hosszú távon. Az elmúlt évek javaslatai nyomán több területen is születtek előremutató kormányzati intézkedések. Kiemelném a társasági 9 százalékra csökkentését, új kutatás-fejlesztési ösztönzők bevezetését, a pályaorientáció támogatását és a munkáltatók strukturált bevonását a szakképzésbe az ágazati készségtanácsok létrehozásával.
Tagja vagyok a versenyképességi tanácsnak, ez segít abban, hogy a kamarában megfogalmazott versenyképességi javaslatokat továbbítsuk a tanácsnak. Más kamarák képviselői is részt vesznek ebben a folyamatban: a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetőjének is megvan a lehetősége, hogy az általa megfogalmazott javaslatokat behozza a tanácsba. Ez valamilyen szinten elvárás is a kamarai vezetők iránt.
Mit várnak a jövő évtől? Mikor lenne elégedett a tanács munkájával?
Rövid távú célok kapcsán a mérhető eredmény az, ha minél több javaslat érik meg olyan szintre, hogy az a kormány elé terjeszthető legyen, és minél több beterjesztett javaslatból legyen aztán jogszabály vagy jogszabály-módosítás. A lényeg az, hogy az üzleti szabályozási környezet versenyképességét javítsuk rövid távon is. A hosszú távú célok között a versenyképes munkaerőt, a digitalizációt és az innovációt az asztalon kell tartanunk, hogy azokról folyamatos vita legyen, majd konkrét javaslatok is. Akkor lennék elégedett, ha hosszabb távú stratégiai kérdésekben is születnének konkrét szabályozások. Az oktatás terén a szakképzési rendszer kapcsán, míg a digitalizáció terén az e-kormányzat kapcsán. Az innováció terén pedig olyan ösztönzőkre van szükség a szabályozási oldalról, amelyek támogatják a magas hozzáadott értékű gyártást és szolgáltatást, ösztönzik a termék- és szolgáltatásinnovációt, segítik az együttműködést a vállalatok, az oktatási intézmények, a befektetők és a startupok között. Tehát mindenképpen a hosszabb távú stratégiai kérdésekben szeretnénk növekvő számú konkrét javaslatot, olyanokat, amelyekből végül jogszabály lesz, és akkor elégedettek lehetünk.
