Mivel már az egymás utáni második évben vezeti Kína a listát, valószínűleg ez a trend marad jövőre is, különösen annak fényében, hogy Kína nagy szerepet vállalt magára a klímaharcban.
A zöldkötvény ugyanúgy működik, mint a hagyományos módozatok, annyi különbséggel, hogy a kötvénykibocsátó a bevont forrást előre meghatározott – környezetbarát – célokra fordítja. A kínai állam így próbál minél több pénzt bevonni az ilyen beruházásokba. A törvényhozás kidolgozta annak kereteit, hogy mi tekinthető zöldberuházásnak, bár vannak olyan elemzői vélemények, amelyek szerint a kínai és a nemzetközi gyakorlat eltérő.
A Financial Times által megkérdezett szakértők például arra hívták fel a figyelmet, hogy Kínában olyan projektek is megkaphatják a minősítést, amelyek az Európai Unióban vagy az Egyesült Államokban nem számítanának zöldberuházásnak: ilyen például a „tiszta szén” projekt. A Reuters által megkérdezett szakértők szerint viszont a kínai projektek 90 százaléka az unióban és Amerikában is megkapná a szükséges minősítést. A kínai illetékesek egyébként nem tétlenek: egyeztetéseket folytatnak az Európai Befektetési Bankkal, hogy közelítsék egymáshoz a nemzetközi és a kínai gyakorlatot, ezzel pedig több külföldi befektetőt vonzhatnak az üzletbe.
Kína messze a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, a Global Caron Project becslése szerint évente 10,3 milliárd tonna szén-dioxid kerül az ázsiai országból a légkörbe, több, mint a második és a harmadik helyen álló Egyesült Államokból és Indiából együttvéve.
A kínai központi bank becslése szerint évente nagyjából 2 ezermilliárd jüant, azaz nagyjából 300 milliárd dollárt költenek a szén-dioxid okozta károk enyhítésére.