BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Felépült a csallóközi foci fellegvára

Bár a nagy rivális Slo­van Bratislava ellopta a show-t a dunaszerdahelyi stadionavatón, számos tanulsággal szolgál a fiatal felvidéki futballcsapat menetelése a szlovák bajnokságban.

Az utóbbi években egyre szélesebb körben vált a nemzeti öntudat és a határon túli magyarság jelképévé a dunaszerdahelyi labdarúgóklub, az FC DAC 1904, a múlt hét végi Slovan Bratislava elleni rangadó pedig több szempontból is különleges találkozó volt. Túl azon, hogy a Csallóköz fővárosában mindig a nagy rivális pozsonyiak érkezése az év eseménye, egyrészt azért, mert mostanra készült el teljes egészében a 29 millió euróból felépült, 12 700 férőhelyes Mol Aréna, másrészt pedig közeleg a március 24-i Szlovákia–Magyarország Európa-bajnoki selejtező. Ráadásul a magyar futballközegbe a Honvédot bajnoki címig vezetve már bizonyító Marco Rossi a DAC edzője volt, mielőtt felkérték a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztjára.

Aki az olasz trénernek felkínálta az állást, Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, szintén jelen volt a Slovan elleni rangadón, Rossi viszont nemcsak a mérkőzést tekintette meg, hanem már az azt megelőző népünnepélyen is elvegyült a tömegben. Merthogy volt itt minden az UEFA negyedik kategóriás arénaavatója apropóján: disznótoros hurkával, kolbásszal, felvonultak a Tankcsapda zenekar tagjai is, a Videoton 1985-ös UEFA-kupa-döntős csapatának sztárjai, Disztl Péter, Szabó József, Csongrádi Ferenc és Horváth Gábor pedig a bő három évtizeddel ezelőtti nagy menetelést idézték fel. Az ünnepélyes kezdőrúgást sem akárki, a háromszoros olimpiai bajnok úszó, Hosszú Katinka végezte el.

A felvidéki nagyvállalkozó, Világi Oszkár 90 százalékos többségi tulajdonosa a DAC-nak, a fennmaradó 10 százalék a dunaszerdahelyi önkormányzaté. A Slovnaft elnök-vezérigazgatója – aki a Mol csoport innovatív üzletágak és szolgáltatások szekciójának ügyvezető igazgatója is – annyit nem szánhat a klubra, hogy az anyagiak terén egy kalap alá tartozzon például a Ferencvárossal vagy a Vidivel. A szerdahelyi sárga-kékek azonban 15-20 millió eurós éves büdzsé híján is évről évre esélyesek a nemzetközi kupaszereplésre: évente 3,3 millió euró jut a csapatra a bevételekből, a szponzori és a tulajdonosi támogatásokból. A magyar stadionfejlesztések kapcsán azzal Világi is egyetért, hogy infrastrukturális háttér nélkül a foci nem létezik. Nem véletlen, hogy a 29 millió eurós stadion mellett ők is elköltöttek 14 milliót a futballakadémiára. Ám az üzletember szerint a magyar futball újbóli felemelkedéséhez a létesítmények mellett a tudásháttér megteremtése a képzési rendszerben is nélkülözhetetlen.

Akik – az 1993-ban kikiáltott füg­getlenség miatt – előszeretettel élcelődnek Szlovákia rövid történelmén, gyakran mondják a fiataloknak, hogy ennél az országnál még ők is idősebbek. Csakhogy ez a kijelentés a 21,7 éves átlagéletkorú DAC öltözőjében nem állja meg a helyét: a Slovan elleni meccskeretbe kerülő 18 játékos közül senki sem korosabb az északi szomszédnál. Ha az együttes gerince legalább két-három évig együtt marad, ez a garnitúra jóval messzebbre is juthat a nemzetközi kupákban, mint tavaly nyáron az Európa-liga-selejtező második köre. A válogatott szempontjából nem elhanyagolható, hogy a jó néhány magyar kötődésű játékos között három olyan is a kezdő tizenegyben kapott helyett, akit Rossi is számításba vehet: Kalmár Zsolt és a két Vida, Krisztofer és Máté. A másik oldalon, a piros-fehér-zöld érzelműnek semmi esetre sem mondható Slovanban is helyet kapott két honfitársunk: a Lengyelországot és Kínát is megjáró Guzmics Richárd éppen Holman Dávid helyére állt be. Bár a szlovák Fortuna Ligában ez volt a tavaszi nyitány, a küzdelem élesebb is lehetne, mivel a pozsonyi csapat Andraz Sporar büntetőjével 8-ról 11 pontra növelte előnyét a tabella élén a szerdahelyiekkel szemben. Bár az utóbbiakra sokan – már csak a kezdés előtt rendre felcsendülő Nélküled című dal miatt is – a Kárpát-medencei magyarság szimbólumaként tekintenek, nem a baszk Athletic Bilbao csallóközi klónja a csapat: a DAC-keret fele külföldi, panamai, elefántcsontparti vagy nigériai légiós is keresi itt a kenyerét.

A statisztikai adatokat segítségül hívva is érdemes összehasonlítani a szlovák bajnokságot a magyarral, noha a lelátóról egy DAC–Slovan alapján azt látni, szűkebb a terület, nagyobb a harc minden egyes labdáért, vagy ahogy a szurkolók mondanák: nem technikásabb, de őszintébb ez a foci. Míg a 12 csapatos Fortuna Liga játékosainak értéke 65,68 millió euró, addig ez az összeg a magyar NB I.-ben 100,78 millió. Ennek megfelelően itt 305, ott 199 ezer euró az egy játékosra vetített piaci érték. A zöldfülű DAC-os legények a korfán azonban nyomot hagynak: a szlovák élvonalban 23,9 év az átlagéletkor, míg a magyarban 26,5. A piaci értékek szerint tőlünk északra a három legértékesebb keret a Slované (10,5 millió euró), a Dunaszerdahelyé (8,48) és a Zsolnáé (7,68), nálunk pedig Ferencváros (19,68), Mol Vidi FC (18,38), Puskás Akadémia (8,48) a sorrend.

A márciusi 21-i nagyszombati szlovák–magyar Eb-selejtezőt mégsem várhatjuk hátradőlve, hiszen egy-egy válogatott erejét – ideális esetben – nem a hazai bajnokságban játszók adják Kelet-Közép-

Európában. Meg is érkeztünk oda, ami miatt Marco Rossinak mindenképpen valami váratlannal kell előrukkolnia a jövő hónapban: a szlovákoknál Milan Skriniar (Internazionale) értékét 60 millió euróra becsülik, a Napoli mezét évi kilencmillió eurós fizetésért a kínai Talien Jifang dresszére cserélő Marek Hamsikot 30-ra, Stanislav Lobotkát (Celta Vigo) pedig 25 millióra. Ha csak a csúcsot nézzük, velük szemben a frissen honosított, lipcsei Willi Orbant (15 millió euró), németországi csapattársát, a kapus Gulácsi Pétert (10), a Dinamo Kijevet erősítő Kádár Tamást és a Ciprusról Freiburgba igazoló Sallai Rolandot (4,5-4,5) tudjuk felmutatni.

Mindig van mit ünnepelni

A Mol Aréna 2016 óta 40 tétmérkőzésnek adott otthont, ezeket 261 480 néző látta, ami 6537-es meccsenkénti átlag, igaz, ez a mutató a 2018–2019-es szezonban már 7785. Az építkezést 2016 áprilisában kezdték meg, 2016 novemberére már el is készült a fő (B) és az egyik oldalsó (C) lelátó, amelyek összesen 6839 néző befogadására voltak alkalmasak. A második szakaszt 2017 novemberében adták át: a 3062 férőhelyes A tribün mellett befejezték a VIP-szekciót, az öltözőket, valamint a média számára kialakított területeket. Ezt követte 2018 májusától a D lelátó felépítése, amellyel elnyerte végleges formáját a 29 millió eurós, 12 700 vendég befogadására alkalmas létesítmény.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.