Lesz önálló napja a szakácsnak
Anthony Bourdain a világ gasztronómiájának egyik legismertebb alakja volt. Halálának évfordulóján (június 8.) több sztárszakács és barát kezdeményezte, hogy születésnapja (június 25.) legyen hivatalosan is az Anthony Bourdain-nap. (Nem mellesleg az időpontnak van magyar vonatkozása is, hiszen Karinthy Frigyes ugyanezen a napon született. Mindkét karakter, más-más korban természetesen, megmondóembernek számított.)
A sztárszakács riporter és író életigenlésére szeretne emlékezni a szakma, nem pedig a halálára. Már csak azért sem, mert az aktuálisan futó Nem séfnek való vidék (Parts Unknow) című sorozatának egyik forgatásán vetett saját kezűleg véget az életének, ami nem egészen illik az életművébe. A tévés sorozata a személyes varázsának és a témaválasztásának köszönhetően volt rendkívül nézett – nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte. Olyan helyeket (országokat és régiókat) mutatott be, amelyek mellett kissé elhaladt az idő, esetleg a helyi vezetés a gyenge gazdasági adottságok miatt hagyta leszakadni. Mindezt embereken keresztül, a gasztronómia nyelvén igyekezett bemutatni, sokszor felvállalva olyan rázós helyzeteket is, amelyekben a saját testi épségét veszélyeztette. Sorozatával a világ szinte összes vezetőjéhez bejáratos volt. Egyik legendás epizódjában sikerült Barack Obamát egy vietnámi levesező hokedlijére ültetnie, és beszélgetni vele a világ nagy dolgairól, miközben pálcával ették a rizst.
Bourdain szinte mindent elért az életben, amit szeretett volna, erről a sorozataiban bőven beszél, egyet azonban mégsem: a világban tapasztalt egyenlőtlenségek felszámolását. Holott a CNN pont az egyenlőtlenségek feltárását igyekezett bemutatni Bourdain egyéniségén és látásmódján keresztül a Parts Unknow-ban.
A Bourdain-nap első körben egy hashtagben domborodik ki (#BourdainDay). A szervezők arra kérik a rajongókat, hogy ezen a napon ezzel a jelöléssel osszanak meg a közösségi médiában történeteket vagy képeket, amelyek a sztárszakácshoz köthetők. A cél az, hogy a búcsú ne a haláláról szóljon, hanem az életéről. Abból indultak ki, hogy egy ember addig él, amíg emlegetik, amíg emlékeznek rá. Bourdaint pedig nagy valószínűséggel sokáig emlegetik még a filmes és a gasztroszakmában is.
