Jogszabályi lökés az öntözéshez

Az Országgyűlés előtt van a kormány öntözéses gazdálkodásról szóló törvényjavaslata, amely rögzíti, hogy az öntözés közérdek. A tervek szerint 2020. január 1-jén hatályba lépő jogszabály megalkotását azzal indokolja a kormány, hogy célja az öntözéses gazdálkodás elterjesztése, a jogszabállyal pedig elősegíti a gazdák rugalmas alkalmazkodását az elégtelen csapadékmennyiség okozta kihívásokhoz, ez egyben javítja a mezőgazdasági termelés hatékonyságát is.

A tervezet állami feladatként határozza meg az úgynevezett öntözési kerületek kijelölését. Ezt a kormány által rendeletben kijelölt öntözési igazgatási szervnek a talajtani adottságok, a domborzati és a vízrajzi viszonyok és az öntözés gazdaságossága figyelembevételével, az öntözési célú létesítmény hatásterületének megfelelően kell megtennie. Ezzel az állam egyben azt is meghatározza, hogy mely területek alkalmasak öntözésre, és melyek nem.

Az öntözési igazgatási szervnek kell egy-egy kerületre öntözésfejlesztési tervet készítenie. A javaslat szerint az ilyen terveknek megfelelő öntözéskor nincs szükség környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi hatósági, illetve szakhatósági eljárásra. Az öntözésfejlesztési tervek elkészültéig az önkéntesen megalakuló öntözési közösségek számára, azok kijelölt működési területére az Agrárminisztérium a Nemzeti Földügyi Központ segítségével környezeti körzeti terveket készíttet. Ezzel e területeken egyrészt kiváltható a környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi szakhatóságok munkája az engedélyezés során, másrészt a gazdálkodók tehermentesülnek a vízjogi létesítési engedélyezés előtti előzetes vizsgálat és a talajvédelmi terv elkészítése alól, ezzel jelentős költséget takarítanak meg.

A beruházások során az a legfőbb akadály, hogy az öntözővizet el kell juttatni a beruházó termőföldjére, a javaslat pedig a vízátvezetés problémáját öntözési szolgalmi jog biztosításával oldaná meg. Eszerint a vízi létesítmény vízjogi engedélyese öntözési szolgalomra jogosult, amely alapján az érintett ingatlan tulajdonosa, használója köteles tűrni, hogy az öntözéses gazdálkodást folytató termelő a szükséges öntözést szolgáló vízi létesítményt az ingatlanján létesítse és üzemeltesse, az öntözőberendezést átvezesse, ha ez az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki.

A jogszabály módosítaná a földforgalmi törvényt is, mégpedig úgy, hogy az előhaszonbérleti jogokkal rendelkezők rangsorában az első helyen szereplők közé kerül az a földműves, aki az adott föld területének legalább felén öntözési célú beruházást hajt végre. Ezt azzal indokolja a jogalkotó, hogy ezek a beruházások 10-15 év alatt térülnek meg, ezért ilyet a mezőgazdasági termelők csak a saját tulajdonú termőföldjeiken indítanak.

A javaslat indoklásában a kormány utal arra, hogy az agrárkamarával és a gazdaköri érdekképviselettel felmérték az öntözés iránti igényeket és az öntözést gátló körülményeket. Kimutatták, hogy a beruházások és a fenntartás magas költségigénye, valamint a bonyolult adminisztrációs kötelezettségek csökkentik a beruházási hajlandóságot. A tervezett jogszabály az egyszerűsítést szolgálja. Azt is kinyilvánította a kormány, hogy a beruházási költségek a Vidékfejlesztési program módosításával csökkenthetők. Ez egyrészt a támogatásintenzitás növelését, másrészt új jogcím bevezetését jelenti.