Lényegében mindenkinek keresztbe tett a koronavírus-járvány. Mennyit érzékelt a nehézségekből a vetőmagpiac?
Már március második felében felállítottunk egy ötfős operatív csoportot, amely két hónapon át napi rendszerességgel gyűjtötte az adatokat, monitorozta az ágazat szereplőit, ha azok a termelés fennakadásairól, esetleg logisztikai nehézségekről számoltak be. Az izoláció érdekében sokan átszervezték a működést, elvégre a kiemelt exporttevékenység miatt ugyanúgy útnak kellett indítani a kamionokat. Legfeljebb a hatósági ellenőrzések és a határátlépések terén volt lassulás, de minden vetőmag célba ért a tavasszal. Összességében kivédtük a negatív gazdasági hatásokat, köszönhetően annak, hogy jól szervezett szakma a miénk. Járvány nélkül is a lehető legszigorúbb szabályozással zajlik a vetőmag előállítása, a szaporítás, a nemesítés és a is. Mivel az élelmiszerlánc első eleme vagyunk, az odafigyelés, a fegyelem normál időszakban is magától értetődő.
A legfrissebb felmérések szerint mekkora értéket képvisel a szektor kibocsátása?
Éves szinten 190 milliárd forintot, ami mögött 120 ezer hektáron történő vetőmag-előállítás áll. Ezen belül mintegy 160 milliárdért felelnek a hibrid növények, a kalászosok, a takarmánynövények és a zöldségnövények egyaránt tíz-tízmilliárd forintnyi értéket képviselnek. A szövetségünk 949 tagot számlál, a hazai és a nemzetközi tulajdonú cégek mellett vannak magánszemélyek is. A szövetségünkhöz tartozó vállalkozások összesített árbevétele csaknem 600 milliárd forint, de ennek a jelentős része egyéb üzletágakból származik.
A modern gépek térhódítása mellett hogyan alakul a foglalkoztatás?
A vetőmag ágazat mintegy 2400-2500 embert alkalmaz főállásban, ugyanakkor a szántóföldi vetőmag-szaporításban hektáronként akár négy-öt emberrel számolva 60 ezer idénymunkásnak is feladatot ad. A kutatás-fejlesztési területen további csaknem 650-en tevékenykednek a szektorban, közülük 150-en tudományos fokozattal rendelkeznek. Erre büszkék lehetünk, mert a jövőnk kulcsa az oktatás, a tudásátadás és az innováció. Várhatóan a drónoktól kezdve a szuperszámítógépekig nagyobb szerepet kaphat a digitalizáció, de a magasan kvalifikált munkaerőre ugyanúgy szükség lesz.
Az árakba mennyire avatkoznak be?
Szakmaközi szervezetként jogkövetkezmény nélkül tárgyalhatunk költségekről, tájékoztató árat is hirdethetünk. Ez nem kötöttség, de viszonyítási pont, amióta bevezettük, minimálisan térnek csak el a tényleges értékesítési adatok. Vagyis nem kótyavetyélik el a vetőmagot, de túlárazás sem jellemző. A kalászosoknál 107 ezer forint a tájékoztató ár tonnánként. Míg húsz-harminc éve 1,6-szeres szorzót alkalmaztunk a malmi búzához képest, azóta már kétszerest, elvégre javult annyit a genetika, a nemesítés, a feldolgozás, a csávázás. Ugyanakkor a hibrid növényeknél rendszerint a piacvezető szereplők hirdetnek először árat, s ahhoz alkalmazkodnak a többiek, átlagosan 35-40 ezer forintra áll be egyhektárnyi kukorica- vagy napraforgó-vetőmag.
Finanszírozási gondok nincsenek és nem is voltak a szektorban?
Az állami vetőmag-nemesítő cégek finanszírozása és életpályamodellje a rendszerváltás óta döcög, az utóbbi években pedig már a létjogosultságuk is megkérdőjeleződött. Egyre kevesebb fiatal választja ezt a pályát, s közben a kis magáncégek sem tudtak kellőképpen megerősödni a multinacionális vállalatok árnyékában. Sokakat talán azért nem vonz a szakma, mert ez nem a gyors siker terepe, legalább tíz-tizenöt évvel előre kell gondolkodni, keresletet tervezni és terméket fejleszteni, pedig a pénz mellett ehhez fiatalos lendületre, elhivatottságra is szükség van. Mivel ráadásul jól jövedelmező szektornak könyvelték el a vetőmagpiacot, csak nagy ritkán van bármilyen pályázható támogatás. Pedig egy kisvállalkozó gyakran nehezebben teremt elő 6-8 millió forintot, mint egy nagyvállalat 6-8 milliárdot. Aki pedig nem fejleszt, az lemarad, miközben kombájnra vagy szeparátorra ugyanúgy szükség van. A támogatások elsősorban a hazai nemesítést és feldolgozást tudnák segíteni, hiszen időközben minden neves nemzetközi szereplő megtelepedett nálunk, vetőmagüzemet épített. Náluk nem is okoz gondot a műszaki fejlesztés, nem véletlen, hogy a már említett 190 milliárd forintos éves termelési értéken belül 70 milliárdnál kisebb a tisztán magyar vetőmagpiac mérete. Emiatt is lobbizunk az Agrárminisztériumnál meg a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál, az utóbbinál az miatt kerültünk a képbe.
A termelés mekkora hányada kerül kivitelre?
Jóval több, mint a fele, de a pontos arány évről évre változik. Az exporton nagyjából egyenlő részben osztoznak az Európai Unión belüli, illetve azon kívüli piacok. Az uniós tagországok közül Németország, Ausztria és Lengyelország jelentősebb partner, valamint a balti államok. A belső piac harmonikus, hiszen kiszámíthatók a minőségi elvárások, a kereskedelmi szerződések és a szállítások ütemezése, de előállítói oldalon jelentős a konkurencia, elsősorban Franciaország és Románia révén. Az EU-n kívül, összhangban a külgazdasági stratégiával, Oroszországon, illetve a szovjet utódállamokon van a fókusz, mint például Moldova, Ukrajna, Fehéroroszország, Üzbegisztán, Türkmenisztán vagy Kazahsztán.
Mi indokolja e téren a keleti nyitást?
Ezeken a piacokon szükség van új genetikára, ezért a tárca a kinti attasék bevonásával már dolgozik az igények felmérésén és a regisztráció előkészítésén. Nehézség, hogy az utóbbi az EU egységes piacával szemben mindenhol külön-külön történik, és eltart három évig, ami jó esetben kettőre faragható le. A következő lépcső a disztribúciós partner megtalálása és a fizetési biztonság megteremtése, amelyben az Eximbank és a Mehib szervezetére is számíthat a piac. Ezt a folyamatot járja most végig a szövetségünk és a külügy. Jól vizsgázik az általunk előállított exporttermék, különben aligha lenne százmilliárdos nagyságrendű a kivitel. Az EU-n kívüli üzleteknél sokszor azonban extra teher az uniós tagság a különféle elvárások miatt, mint például az embargó kérdése. Mindenesetre ha eljutunk odáig, hogy növelni kell a termelést, menni fog, elvégre most is csak a kapacitásaink 70-75 százalékát használjuk ki.
Csak a nemzetközi piacokon akadozik a dokumentáció?
Az elmúlt időszakban a minősítési rendszer sajnos itthon sem kap akkora figyelmet, mint kellene. Nem akarunk mindenáron ellenőröket a fejünk fölé, de fontos, hogy ne csak mi gondoljuk, hanem valaki meg is mondja, tényleg jól dolgozunk. Ha jön egy nagy volumenű megrendelés, szállítási határidőt kell adni, s ha nincs kész addigra a dokumentáció, lőttek az üzletnek. Kevés az ember a szakterületen, limitálták a naponta befogadható minták számát. Azért is kár ezért a lassító tényezőért, mert az éghajlati, talajszerkezeti adottság olyan tradícióval és szaktudással párosul, ami egyedi a világpiacon is, hiszen több mint száz éve foglalkozunk magas szinten vetőmaggal.
A GMO-mentesség fenntartása kapcsán milyen álláspontot képvisel?
A tagjaink között vannak GMO-pártiak és GMO-ellenzők is, ezért nem kívántunk soha belső feszültséget szítani. Ha egy teljesen idegen gént viszünk be az adott növénybe, például a kukoricába, és az funkcionál, az egy kézzelfogható tudományos eredmény, más kérdés, hogy ellene és mellette is szólnak érvek a mezőgazdaságban. A szövetség mindig betartott minden törvényt és szabályt, ez alól a GMO-mentesség sem kivétel. Ugyanakkor azon az állásponton vagyunk, hogy az új, belső génátrendezéssel járó nemesítési technika, amit GMO-nak minősített a tavasszal Brüsszel, valójában nem az, de ezt is kénytelenek vagyunk tudomásul venni. Más kérdés, hogy a neonikotinoid-hatóanyagú növényvédő szerek betiltása is visszás, hiszen az egy hektárra eső 70 deka védőszerrel szemben így 15-20 kiló talajfertőtlenítőre van szükség. De az ország GMO-mentességére visszatérve: mivel ezt garantálni tudjuk, számtalan felvevőpiacon előnyben részesülünk, a már említett szovjet utódállamokban is.
A Távol-Keletre nem éri meg menni?
Már az Urálon túlra is extra költségekkel jár a szállítás. A vasúti fuvarozás visszaesett, marad a közút és a kamion, négyezer kilométer a legnagyobb távolság, ahová még eljut így a magyar vetőmag. Az egy hektárra jutó fuvarköltség sok mindent meghatároz, mert míg napraforgóból elég 8-10 kiló vetőmag egy hektárra, addig kukoricából már 20-25 kiló kell, a kalászos gabonánál pedig 200-250 kilogramm. Régen egy vasúti vagonnal elment 50 tonna vetőmag, egy kamionnál viszont 20 tonna a plafon. A határátlépés és a kötelező pihenőidő is nyújtja a szállítást, manapság ha Moszkvába egy hét alatt elér egy szállítmány, az jónak mondható. Ha túl magasak a költségek, megoldás lehet késztermék helyett pusztán a genetikai anyag szállítása, vagy köztes megoldásként közös nemesítési program az adott országgal. Az utóbbiban nagy lehetőséget látok.
A világ népessége harminc éven belül elérheti a tízmilliárdot. Képes alkalmazkodni a vetőmagpiac ehhez az ütemhez?
A vetőmag mennyiségén aligha múlik az élelmiszerigény kielégítése, de akkor is így lenne, ha nem tíz-, hanem tizenötmilliárdos népességet jósolnának. Az már inkább probléma lehet, hogy területileg hogyan jelentkezik a pluszkereslet, el lehet-e oda juttatni az élelmiszert, és aki a többletet fogyasztaná, az meg tudja-e majd fizetni. Fontos, hogy ahol leginkább nő a lakosság, ott ösztönözzék a helyi termelést. Kérdés, hogy eközben mennyire lehet visszafogni az egyre inkább tarthatatlan élelmiszer-pazarlást.
A szektor termelése
190
milliárd forintot tesz ki évente
