Változtatásokra lehet szükség

A transzferár-politika alapján rutin jellegű tevékenységet végző leányvállalatoknak garantált jövedelmezőség jár. A világjárvány okozta gazdasági visszaesés mellett azonban kérdés, hogy továbbra is elvárható-e a garancia a rutin jellegű tevékenységet végző leányvállalatok esetében, ha a teljes vállalatcsoport jövedelmezősége csökken vagy akár negatívvá válik.

A gyártási vagy disztribúciós tevékenységet végző vállalatoknál elterjedt gyakorlat, hogy a piaci ártartomány számítása céljából különböző adatbázisokban elérhető – tipikusan historikus – adatokat használnak fel. Ezek – éppen historikus jellegükből adódóan a világjárvány hatásait már tükröző pénzügyi adatok – vélhetően leghamarabb 2021 második felében lesznek elérhetők. Ezért a hagyományos megközelítés szerint a 2021. májusi határidő előtt készített benchmarkelemzések nem lesznek megfelelők, hiszen a rendelkezésre álló pénzügyi adatok még a világjárvány előtti időszakra vonatkoznak. Ezzel szemben a pénzügyi tranzakcióknál akár valós idejű adatokat is lehet használni az elemzéshez, amelyek azonnal és közvetlenül tükrözhetik a piaci tendenciákat.

Ha veszteség keletkezik, felmerül a kérdés, hogy ennek szétterítése a csoporttagok között milyen módon és mértékben lehetséges. Ez a gyakorlatban történhet egyszeri kiigazítással vagy akár a csoporttagok transzferár-politikájának átalakításával. Előzetesen azonban mindenképp érdemes megvizsgálni, hogy valóban szükséges-e a transzferár-politika megváltoztatása, ami vélhetően adminisztrációs szempontból is nagyobb terhet ró a társaságokra, vagy ha változatlan a funkcionális profil, akkor elégséges lehet-e a pénzügyi adatok kiigazítása. A kiigazításoknál figyelni kell arra, hogy a tesztelt fél vagy az összehasonlítás céljából használni kívánt független felek pénzügyi adatai legyenek kiigazítva, s meg kell vizsgálni, hogy érdemes-e a költség- és bevételstruktúra vonatkozásában kiigazítást alkalmazni, illetve hogy ezt a munkát mikro- vagy makroszintű adatok alapján végezzük-e el. Dönteni kell arról, hogy milyen időszakra vonatkozó adatokat vegyünk figyelembe, továbbá arról is, hogyan kezeljük az adatbázis-kutatás eredményeként kapott mintában szereplő veszteséges cégeket.

Az elemzések szempontjából új perspektívát nyithat az olyan makrogazdasági mutatókhoz viszonyított pénzügyi modellek – például a prediktív regressziós modellek – felállítása, amelyek a piac mozgása szempontjából is kulcsfontosságúak, és figyelembe veszik a korábbi válságos évek adatait is.

Ha veszteség keletkezik, felmerül a kérdés, hogy ennek szétterítése a csoporttagok között milyen módon és mértékben lehetséges.