Nem várt mellékhatásokkal járt az újraindítás, globálisan berobbant az amellyel minden országnak meg kell küzdeni, igaz, más és más módon – így látja a jelenlegi világgazdasági helyzetet Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője, aki egy háttérbeszélgetésen ismertette a bank prognózisait és a várakozását a következő hónapokra.
Az elemző elmondta: a tavaszi újranyitás után egy nagyon erős felpattanás következett be. A globális növekedés túl van a csúcson. Megvalósult az a V alakú kilábalás, amelyet 2020-ban prognosztizáltak, egészen nyárig dinamikus növekedés látszott az iparban, azután azonban alacsonyabb fokozatba kapcsolt a bővülés, amelyre a globális nyersanyaghiány is hatással van. Már nemcsak csipekből, hanem magnéziumból, papírból is hiány van.
Ez ráadásul folyamatosan újabb területekre gyűrűzik át, ami rányomja a bélyegét a termelésre. A szolgáltatásban is lassulás érezhető, ráadásul ebben a szegmensben hamarosan megjelenhet a következő járványhullámok hatása.
Az látható, hogy Covid még évekig velünk lesz, várhatók fellobbanások, gócpontok. Talán 2025–26-ra fordulhat elő az, hogy szezonális betegséggé szelídülhet a koronavírus.
Recesszióba ugyan nem esünk vissza, de erősödnek a kockázatok és lassul a növekedés. Az infláció a világon mindenhol érdemben gyorsul, ez komoly fejfájást okoz az összes jegybanknak. Emögött vannak olyan dolgok, amelyeket tudtunk, számítottunk rá, de vannak olyanok is, amelyek csak az utóbbi időszakban kerültek elő
– mondta Trippon Mariann.
Amit nem lehetett tudni, hogy a kínálatbeli problémák nem fognak megoldódni, év elején azt lehetett várni, hogy nyárra megszűnik a csiphiány, de nem, és egyre intenzívebbé válnak a problémák és tartósan megemelik az inflációt.
A kérdés az, hogy egy teljesen új inflációs hajnal előtt állunk-e, azaz ez így marad, vagy csak átmenetileg ugrott-e meg – tette fel a kérdést az elemző.
Erre a következő hónapok adnak majd választ, ez egy óriási kérdőjel mindenki számára. Az, hogy mekkora problémát okoz az infláció, az országonként eltérő. Bármennyire is nyugodt egy jegybank, hogy visszamegy az infláció egy elvárt sávba, valamit tennie kell. A kínálati problémákat nem tudják megoldani, de az inflációs várakozásokat horgonyozhatják, például kommunikációval.
A magyar a nyitás után nálunk is volt egy nagy felpattanás, de a gödör is kisebb volt, mert a második és harmadik hullámban hozott intézkedések már kevésbé voltak szigorúak, mint máshol. A nyitás is hamarabb megvalósult, ezért volt erős a második negyedév. Aztán nálunk is jött a lassulás, a harmadik negyedéves GDP-adat elmaradt a várakozásoktól, amelyek 7 százalék feletti növekedést vetítettek előre. Valószínűsíthetően a szolgáltató szektor nem nőtt akkorát, mint várták.
Ami nagyon szenved Magyarországon, az az ipar, hónapok óta csökken a kibocsátás az autóipar globális problémái miatt. Itt rövid távon óriási fordulat nem várható. Ezt ugyanakkor a szolgáltató szektor és az építőipar ellensúlyozni tudja valamennyire. Ráadásul a fogyasztás is bővülni fog.
A Covid előtt is a magas nyomású gazdasággal kísérletezett az állam, azaz keresletet ösztönözték, nem a kínálatot. Most ennek a túlfűtöttségnek a mellékhatásait érezzük. A külső egyensúlyunkban van látványos romlás, a külkermérlegben is látszódik. Az idén már a folyó fizetési mérleg is deficites lesz. Az döcög, az importot pedig növeli a nyersanyaghiány. Nincs azért ok pánikra, de a tendencia aggasztó. Ha így megy tovább, és nem történik valami, 2-3 év múlva már komoly probléma lehet belőle.
A másik probléma a berobbanó infláció. Ennek egy része külső hatás és globális tényező. Minden ország küzd vele. A kérdés az, hogy mikor stabilizálódik. Nálunk ez nem csak a Covid hatása, már előtte is egyértelműen emelkedő tendenciát mutatott. Mielőtt beütött a járvány, itthon már majdnem 5 százalék volt. A Covid hozott egy törést ebben a trendben, majd miután kinyitottunk, kilőtt az infláció. A túlfűtött kereslet okozza ezt. A költségvetés jövőre sem fogja vissza magát, a választások előtt komoly stimulus megy a gazdaságba, egy erős, fiskális túlfűtött keresletgenerálás történik, amely még magasabbra növelheti az inflációt.
Rövid távon segít az üzemanyagár-befagyasztás az infláción. Novemberben a befagyasztással szerencsés esetben elérhető, hogy ne haladja meg a 7 százalékot az infláció. Ha három hónap múlva visszaáll az üzemanyagár, annak hatása attól függ, hogy milyen ár lesz akkor a piacon. Az olajár ugyanakkor nagyon már nem drágul a várakozás szerint.
A jegybank szeptemberben lassított a kamatemelési ütemén, ami utólag nézve nem volt szerencsés lépés. A héten már ismét gyorsítottak, ez alapján jövőre az alapkamat mértéke 3,3-3,5 százalék lehet minimum, majd 3,6 százalékon tetőzhet a jövő év végére. Utána már ezen a szinten maradhat az alapkamat 2023-ban is.
Amíg ilyen erős az infláció, addig az egyhetes biztosan magasabban alakul majd, mint az alapkamat. Az egyhetes betéti kamattal az árfolyamot lehet erősíteni, ezzel pedig az importált inflációt kissé hűteni. Nyilvánvaló, hogy az MNB nem fogja engedni, hogy 370-re emelkedjen a forint euróval szembeni árfolyama. 350–360 közötti árfolyamot látunk reálisnak a következő időszakban, de az sem kizárt, hogy a 345 felé indul el. 2022-ben pedig a negyedik negyedév átlagában 355-ös árfolyam várható
– húzta alá Trippon Mariann, aki kiemelte: jövőre elkerülhetetlen, hogy költségvetési kiigazítást hajtsanak végre. Elfogadható szintre kell visszafaragni ugyanis a deficitet. A várakozások szerint a belső kereslet is mérséklődni fog, ami segíthet a belső inflációs nyomás csökkentésében.
