Az átlagemberek akkor találkoznak a követeléskezelő tevékenységével, kapnak tőle levelet, telefonhívást, ha valamelyik tartozásukkal jelentős késedelembe esnek. A követeléskezelők, -vásárlók piacán nagy számban vannak jelen a néhány ezer forintos tételt jelentő távközlési-, szolgáltatóidíj-elmaradások, de az akár többmilliós összegeket kitevő felmondott bankhitelek is. Tavaly a piac 90 százalékát lefedő állomány felett diszponáló Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (Makisz) tagjai 320 milliárd forintnyi követelésállományt vásároltak. Bódizs Kornél, a Makisz elnöke szerint örömteli, hogy az EU-s döntéshozók is felismerték az ágazat jelentőségét. Az új direktíva segíti a nemteljesítő hitelek bankoknál felhalmozódó állományainak csökkentését, illetve oly mértékű felgyülemlésük megelőzését, amelynek már egyértelmű uniós dimenziója is van.

Fotó: Getty Images (RF kép)

A követelések behajtását a bankok a másodlagos piacra bízhatják, vagyis a megfelelő szabályozás előmozdítja, hogy a mainál nagyobb mértékben adják át a hiteleket követeléskezelőknek.

A szakember úgy véli, ez azért is nemzetgazdasági érdek, mert a törlesztések elmaradása nem csak a hitelezőknek veszteség, hiszen azok teljesítése közvetve a többi ügyfélre hárul. Egy-egy új banki termék kamatainak meghatározásánál a nemfizetések mértékének kockázatát is be kell árazni. Ezáltal pedig természetesen minél nagyobb a nemteljesítés veszélye, annál magasabb lesz a kamatfelár, magyarán annál drágább lesz a hitel.

Az Európai Parlament és az Európai Tanács ennek szellemében fogadta el azt a hitelgondozókra és a hitelfelvásárlókra – magyarul a követeléskezelőkre – vonatkozó (2167/2021-es) irányelvet, amelyet a tagállamoknak 2023. december 29-ig kell átültetniük a nemzeti jogrendjükbe. A direktíva csak szabályozási keretet nyújt: a részletszabályok megalkotása a tagállamok feladata.

Az irányelv megszületéséhez kapcsolódó bizottsági indoklás a követeléskezelői, -vásárlói szektor kiemelt gazdasági jelentőségét hangsúlyozza. Rögzíti, hogy a nemteljesítő hitelek nagy állománya megterheli a bankok gazdálkodását és veszteséget okoz a számukra, ami csökkenti a pénzintézetek hitelezési lehetőségeit és kockázatvállalását. Ez különösen a kis- és középvállalkozói réteget érinti súlyosan, hiszen a kkv-k sokkal jelentősebb mértékben függnek a banki hitelezéstől, mint a nagyvállalatok. Azt is kiemelik, hogy az eltérő nemzeti szabályozások következtében létrejövő akadályok miatt a hitelfelvásárlók és a hitelgondozók eddig nem tudták kihasználni a belső piac előnyeit.

Az unió politikai célja egyfelől, hogy a problémás kölcsönöknek a bankokról a hitelfelvásárlókra való átruházásához kötődő akadályok eltávolításával, valamint az átruházásra vonatkozó biztosítékok meghatározásával elősegítse a nemteljesítő hitelek másodlagos piacának fejlődését a közösség országaiban. Másfelől arra törekednek, hogy megvédjék a hitelfelvevők jogait.

Az adósok biztonságát szolgálja, hogy az irányelv értelmében a hitelgondozás engedélyköteles tevékenység, melynek végzésekor – a követelés átruházása, a kapcsolattartás, a panaszkezelés terén – számos alapelvet és szabályt kell követniük a hitelezőknek, illetve –gondozóknak. A direktíva rögzíti a hitelgondozási megállapodás (a követeléskezelésre vonatkozó megbízás) követelményeit, valamint a határon átnyúló követelésvásárlási tevékenységet is.

Ami a magyarországi gyakorlatot illeti, nálunk a követeléskezelői tevékenység – a kijelölésen alapuló végrehajtói hatósági tevékenységgel szemben – egyértelműen versenypiaci körülmények között, döntően a bankok, szolgáltatók által felkínált hitelcsomagok versenytárgyalásokon történő értékesítésével zajlik, a résztvevők anonim licitálása mellett. A Makisz ugyanakkor évek óta szorgalmazza egy olyan, az egész ágazatot szabályozó törvény megalkotását, amely a tisztességesen eljáró piaci szereplők és az adósok érdekét egyaránt szolgálná.