Ugyan tart még a háború, és károkat és a következményeket szinte lehetetlen felmérni, az már szinte biztos, hogy nem hagyják érintetlenül a magyar külkereskedelmet sem a szankciók, sem a megváltozott nemzetközi politikai viszonyok. Erre utalt Orbán Viktor miniszterelnök a hét végén, amikor arról beszélt,
Magyarország eddig nyitott kereskedelmi és befektetési kapcsolatrendszert épített, vagyis egy szabad, átjárható világban érdekelt, ami azonban a háború miatt elnehezül.
Ezért a magyar külkereskedelmi stratégiát hozzá kell igazítani a jelenlegi helyzethez, a következő időszakban pedig ennek kidolgozására fog fókuszálni a kormány.
A kormányfő szavaiból az is kiderül, hogy nem csak arról van tehát szó, hogy az orosz–ukrán piaccal jó ideig nem számolhatnak a hazai gazdasági szereplők, a szankciók nyomán kibontakozó gazdasági háború gyökeresen átalakítja mindazt, amit eddig a nemzetközi külkereskedelmi kapcsolatokról ismertünk.
Két éven belül a világ másodjára döbben rá, hogy a globális beszerzési láncok a jelenlegi formában folyamatos veszélynek vannak kitéve, amire a kormányoknak és a nagyvállalatoknak is reagálniuk kell.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője szerint alapvető probléma, hogy az elmúlt évtizedekben a termelés az olcsó munkaerő miatt folyamatosan vándorolt keletre, az alacsony hozzáadott értéket előállító gyártást is kiszervezték a nagy autóipari cégek. A szakember szerint Magyarországon is így volt, aztán a bérnövekedéssel párhuzamosan továbbment a termelés Romániába és Ukrajnába. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években a kábelkötegek északkeleti szomszédunk kiemelt fontosságú exporttermékévé váltak, de most a háború miatt ezekben az üzemekben is szünetel gyártás. Ez az ellátási zavar leginkább a Volkswagen csoportot és BMW-t érinti, de a többi autóipari multi sem nyugodhat meg.
Oroszország ugyanis a világ egyik legnagyobb fémexportőre, a szankciók következében pedig nem zárható ki, hogy a következő hónapokban a palládium- és nikkelhiány fogja térdre kényszeríteni a teljes autóipart.
Az elemző ezzel együtt hangsúlyozta, hogy amikor kiszervezték a termelést a gyártók, alapvetően racionális döntést hoztak. Éppen ezért nagy kérdés, hogy ezek után milyen következtetéseket vonnak le, de az borítékolható, hogy az ellátásbiztonság fel fog értékelődni, ami az ellátási láncok rövidítését hozhatja magával.
Török Zoltán azt is jelezte, hogy a keleti nyitást vélhetően nem érinti a külkereskedelmi stratégia átalakítása.
A keleti nyitás ugyanis véleménye szerint nem Oroszországról szól, sokkal inkább a Türk Tanáccsal és az ázsiai országokkal való intenzívebb kereskedelmi kapcsolatok építéséről. Ráadásul minden adat azt támasztja alá, hogy a magyar gazdaság integrációja egyre inkább a EU gazdaságai felé mélyül el, ami még akkor is így van, ha a keleti nyitásnak vannak eredményei.
