Litvániában a magyarhoz kísértetiesen hasonlító szabályozást tervez elfogadtatni az ottani kormány az illegális migráció megakadályozására. A határvadászok, a rendkívüli jogrend, a visszatoloncolás ötlete ismerősen csenghet a magyar füleknek, ezek pedig mind benne vannak a Fehéroroszországgal határos balti ország törvényjavaslatában, amelynek parlamenti vitája kiverte a biztosítékot emberi jogi szervezeteknél, amelyek egyenesen azzal vádolják a vilniusi kabinetet, hogy a magyar törvényeket utánozzák.
Az Amnesty International például úgy jellemezte a rendelkezést, hogy az zöld utat ad a kínzásnak. Pedig már így is finomítottak az eredeti törvényjavaslaton, amely nem engedte volna be azokat a külföldieket, akik illegálisan léptek be az ország területére a rendkívüli ideje alatt, anélkül, hogy meghatározták volna, hogy hol tartják fogva őket. A kompromisszumos javaslat lehetővé tenné az illegális migránsok visszafordítását a határzónában, a határtól legfeljebb öt kilométerre.
Hogy különböző NGO-k támadják a határvédelem fontosságát hangsúlyozó országokat, már megszokott, de hogy uniós vezető politikusok álljanak ki a migráció visszaszorítása vagy akárcsak a kerítés megépítése mellett, az már kevésbé:
Manfred Weber, a bizottság elnöki posztjának korábbi várományosa pont a héten jelentette ki, ha másképpen nem lehet megállítani az illegális bevándorlást, akkor készen kell állni a kerítések építésére az európai határok védelmében.
Az Európai Néppárt elnöke az olasz Corriere della Sera című olasz napilapban hétfőn megjelent interjújában beszélt arról, hogy az újabb nagy migrációs válsággal áll szemben, ezért teljes mértékben támogatja Rómát a törekvésben, hogy egy tagállam se maradjon egyedül a fokozódó nyomással szemben, és hogy a téma elsőrendűvé váljon az európai politikában.
Azok, akik emlékeznek a 2015-ös migrációs vitában elhangzott érvekre, kritikákra, igencsak elcsodálkoznak ezeken a mondatokon. Emlékezetes, Wefner Fayman osztrák kancellár egyenesen a náci fajelmélettel állította párhuzamba Orbán tevékenységét az uniós kvótákról szóló vitában 2015 szeptemberében, a migrációs válság csúcsán, sőt már akkor belengette a támogatások visszavágását hazánkkal szemben az uniós strukturális alapokból. Ugyanúgy eltűnt a süllyesztőben az egykori olasz miniszterelnök Matteo Renzi, aki azt hangoztatta, hogy humánusan kell bánni a menekültekkel, élesen bírálva azokat az országokat, amelyek az uniós kvótákat elutasították.
Majd meglátjuk, ki hol lesz 2020-ban, és mit fog akkor csinálni
– mondta a magyar kormányfő Renziről 2016 februárjában egy uniós csúcsot követő sajtótájékoztatón. A magyar miniszterelnököt azóta kétszer újraválasztották, Renzi viszont az évet sem húzta ki, decemberben ugyanis lemondott, ahogy megbukott a határkerítést támadó Victor Ponta román és Zoran Milanovic horvát kormányfő is.
Hosszú lenne a sora azoknak az állami vezetőknek, akiket azóta túlélt a magyar miniszterelnök, de ennél lényegesebb, hogy Brüsszel mikor állja a határkerítés költségeinek számláját, amely egyre tetemesebb. Február elején Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyi biztosa nem tartotta jónak a migráció megállítására, ezért – mint mondta – az EU továbbra sem biztosít forrásokat szögesdrót kerítések építéséhez. Pedig Magyarország esetében lenne mit megtéríteni,
a kormány számításai szerint már 650 milliárd forintnál jár a cech.
Kérdés, hogy mennyit ér Weber azon ígérete, amelyet a kerítések építésének uniós finanszírozásával kapcsolatban fogalmazott meg.
