Varga Mihály zárt ajtók mögött elárulta, mi vár a magyar gazdaságra: kiderült egy nagy titok – ez a valóság a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint

Jelenleg az időjárásjelentések unalmasabbak a gazdasági előrejelzéseknél, mivel a gazdasági környezetben sokkal több izgalom van. Az időjárást most nagyobb eséllyel lehet megjósolni, mint hogy mi fog bekövetkezni a gazdaságban – így írta le az aktuális helyzetet Varga Mihály kedden, kora este Budapesten.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke Nagy Elek, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), valamint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnökének meghívására találkozott zárt körben magyarországi nagyvállalatok vezetőivel.

Ennek a BKIK Nagyvállalati Klub adott helyszínt, amelyet ugyancsak Nagy Elek alapított. Itt mintegy félszáz, magyar alapítású és multinacionális társaság (ezek együttesen 4-6 ezermilliárd forintos éves forgalommal rendelkeznek) első emberei egyeztetnek meghatározó közéleti, kormányzati szereplőkkel kötetlen keretek között.

Korábban számos miniszter is járt már itt, de Matolcsy György is a Nagyvállalati Klub rendezvényén mondta el jegybankelnökként az egyik utolsó, nagy ívű gazdasági kitekintését. Február végén pedig a volt osztrák kancellár, Sebastian Kurz tartott előadást ezen a fórumon.

Ezek az alkalmak szigorúan zárt körűek, de a Világgazdaság rendszeresen lehetőséget kap, hogy jelen lehessen. Így tud most beszámolni a Varga Mihály által elmondottakról is.

Varga Mihály: az EU a dackorszakát éli

Legelőször is pontokba szedve beszélt a gazdaság globális helyzetéről. Első helyen a vámháború folyamatát hozta szóba. Jelezte, hogy számos elemzés igyekszik megfejteni, mit és miért tesz Donald Trump, és ezek egy része arra lyukad ki, hogy az amerikai elnök logikája szerint a dollár túlértékelt, és ezt kedvezőbbé kell tenni az Egyesült Államok érdekében. „Innen is meg lehet magyarázni, de nem vagyok benne biztos, hogy Trump valóban ebből a kottából játszik” – fűzte hozzá.

Majd arról beszélt, hogy Európa kevéssé készült fel az amerikai elnökváltásra, pedig látható volt, hogy egy olyan új elnök lép hivatalba, aki

• mindenre elszánt,
• az ígéretei jelentős részét meg akarja valósítani,
• és a megfáradt Biden-adminisztrációhoz képest sokkal dinamikusabb.

Eközben Európát lezáratlan ügyek feszítik. Az első az ukrán háború, amelynek, bár a megoldását mindenki gyorsabban várta, azonban legalább elindult valami. Aztán itt van a vámtarifák kérdése, amely legélesebben talán az USA és Kína között feszül. Felhívta rá a figyelmet, hogy a globális ellátási láncok sérülései az amerikai cégeknek is árthatnak, ez pedig az USA-t is újragondolásra késztetheti. „Sok minden várható még.”

Az EU szemszögéből a legkeményebb dió, hogy az unió motorja, a német gazdaság leállt az elmúlt két évben, és nagy eséllyel a harmadik év is recesszióban telik. Amíg ez nem változik, az EU bajban van, de most már a különböző jelentések formájában papír van róla, hogy a versenyképességen javítani akarnak. Ezeknek a jelentéseknek lesz is következményük.

Varga Mihály felhívta rá a figyelmet, hogy az uniós szankciókról már kevesebbet beszélnek, pedig továbbra is tény, hogy a szankciós politikából az EU jött ki a legrosszabbul. Ez minden szankcióval terhelt területen jól látszik, de az energia különösen ilyen: az EU addig jutott, hogy fel kell gyorsítani a zöldátállást, de hogy ebből, hogyan lesz versenyképesség, az még mindig nem derült ki.

Idézte Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnökének szavait, aki szerint Európának komolyan kell vennie az egyeztetéseket Amerikával. Ezért azt javasolja, az EU ajánlja fel, hogy vesz

• fegyvereket,
• mezőgazdasági termékeket
• és energiát

az USA-tól cserébe a vámtarifák meg nem emeléséért. „Ennek valóban van realitása, csak az EU-ban valahogy senki nem akarja felvenni a fonalat.”

– mutatott rá az MNB elnöke.

A helyzetet tovább bonyolítja a mesterséges intelligencia terjedése, amely egyértelműen technológiaváltást jelent. Itt emelte be a pénzügyi rendszerek kérdését: úgy fogalmazott, szomorúan szokták megállapítani, hogy Európában is az amerikai szereplők dominálnak, mint a Visa és a MasterCard, amelyek a piac kétharmadát uralják. „Hol vannak az európai cégek, amelyek képesek felvenni a versenyt? Merthogy a piac maradék harmadán meg az ázsiaiak osztozkodnak.”

Varga Mihály a felvázolt képet a számok nyelvére is lefordította. Tavaly

• az EU 1 százalékos növekedést ért el,
• az USA 2,4 százalékosat,
• Kína pedig 4,7-et. 

Ezzel szerinte le is lehet írni, hogyan áll a verseny a világban, márpedig a magyar gazdasági stratégiát ebből kell levezetni.

Az MNB elnöke elárulta, mi vár a magyar gazdaságra

Varga Mihály ezt követően tért rá a magyar gazdaság értékelésére. Rámutatott, hogy Magyarország rendkívül exportkitett ország, ezen a listán a 34–35. pozícióban áll, miközben népessége szerint csupán csak 94. „Nekünk sokkal fontosabb a globális piac, mint azoknak, akiknek a kitettsége a belső piac felé tolódik, ilyen Lengyelország.”

A jegybank forgatókönyve szerint az infláció 2025-ben a 4,5–5,1 százalék közötti tartományban alakulhat, de lefelé és felfelé mutató kockázatok is látszanak globálisan. Erről a jegybanki vezetők között sincs egyetértés. A márciusi magyar inflációs adat, a 4,7 százalék megfelel a Magyar Nemzeti Bank várakozásainak, de ez még nem jelenti azt, hogy az év következő időszakában drasztikusan vissza fog esni az inflációs pálya. 

A gazdasági növekedés az 1,9–2,9 százalékos sávban lehet, azonban kiemelte a negatív kockázatokat. „Még csak április van, ne temessük az évet, a második felében erőteljesebb növekedés következhet be.” Később Varga Mihály ennél reménytelibb kilátást vázolt fel, és kifejezte, hogy ha minden jól alakul, az idei GDP-növekedés az 1,9–2,9 százalékos tartomány felső irányában realizálódhat.

Azt is mondta, hogy a makrogazdasági pályát illetően optimisták, mert 2024 második felétől olyan gazdasági folyamatok vették kezdetüket, amelyek 2025-ben, 2026-ban és 2027-ben egyre nagyobb növekedést szülhetnek. De vannak kockázatok, amelyek ronthatják mindezt.

A magyar gazdaság nehéz időszakon van túl, a remények szerint kifelé jön ebből. Ha a beruházások megmozdulnak, akkor 2026–2027-re tolódhat át a dinamikusabb növekedés, ha a külső tényezők is lehetővé teszik. Az új gazdaságpolitikai akcióterv, kiváltképp a Demján Sándor Program és a családi adókedvezmények kiszélesítésének gazdasági hatása az idén 0,1–0,2 százalékkal élénkítheti a GDP-t, de 2026-ban és 2027-ben ugyanez már 0,7–0,8 százalék is lehet.

Majd Varga Mihály fontos számot közölt, és elárulta, hogy ha csak a vámtarifa hatását számolja, az

Ehhez kapcsolódóan egy kérdésre reagálva rámutatott, hogy meg kell találni azokat a csatornákat, amelyek a jó amerikai–magyar politikai együttműködést lebontják konkrét gazdasági előnyökre is. Ez azonban nem a jegybank feladata.

Visszatért az infláció kérdésére, és azt hangsúlyozta, hogy két folyamatot látnak, egyrészt az élelmiszerárakét, másrészt a piaci szolgáltatásokét. Az árréskorlátozó intézkedéssorozatnak van mérséklő hatása, az élelmiszerárak pedig közvetlenebbül érintik a magyar családokat, de kiemelte, hogy a piaci szolgáltatások áremelkedésének megfékezése sokkal fontosabb: csak februárban a telekom és a banki szolgáltatások területén 12-14 százalékos áremelést mértek, ez pedig fűti a pénzromlást.

Varga Mihály mindemellett arról is beszélt, hogy két faktorban nagyon erős a magyar gazdaság, és ebben bízhat is.

1. A foglalkoztatottság, 4,7 millió ember dolgozik, ami nagyon magas,
2. a belső fogyasztás élénkülése, ami tavaly ősz óta tart, és ez látszik a hitelezésen is.

Ez a két elem mindenképpen a gazdasági növekedést segítheti 2025-ben. „Ha ehhez fel tudna zárkózni a vállalati hitelezés és a beruházási hajlandóság, akkor az idén nem is lenne sok gondunk. De természetesen nehezebb beruházási döntést meghozni ilyen bizonytalan környezetben, tehát van feladata bőven mind a monetáris, mind pedig a kormányzati gazdaságpolitikának.”

Drágábban bankol egy magyar, mint egy osztrák

Az MNB-elnök nyomatékosította, hogy stabilitásorientált politikát kíván vinni, ami azt jelenti, hogy amíg az árstabilitást el nem érik, addig az a legfontosabb cél, hogy az infláció a 2–4 százalékos toleranciasávban teljesüljön. Tehát amíg a 4,7 százalékos inflációból nem lesz minimum 4 százalék, addig egy nagyon fegyelmezett monetáris politikát folytatnak. „Mindig kérdezik, mikor kezdjük csökkenteni a kamatot. Minden csak viszonyítás kérdése. A török jegybank most emelte 42-ről 46 százalékra, ehhez képest a mi 6,5 százalékos kamatunk csaknem statisztikai hibahatár” – humorizált.

Komolyra fordítva a szót, leszögezte, hogy természetesen nem a török kamatszint a mérce, hanem a szomszédos országoké. Emlékeztetett rá, hogy pozitív reálkamatot kell a megtakarítói oldalon biztosítani, mert akkor lehet megtakarításra ösztönözni, majd ebből lehet beruházási hiteleket transzferálni és állampapírokat eladni. A jegybank ehhez az irányhoz fogja magát tartani. 

Belátható ideig együtt kell élni a jelenlegi kamatokkal, viszont jelezte, hogy a jövő héten kamatdöntő ülés esedékes, amelyen újra fogják értékelni a helyzetet, mert van egy-két kedvező fejlemény:

• az EKB 25 bázispontos lazítása,
• a lengyel jegybank gazdasági élénkítésre tett utalása,
• valamint a márciusi kedvező inflációs statisztika.

De ezek a borús égbolt legszélét világosítják csak ki. „Meglátjuk, hogyan dönt a monetáris tanács, amelynek én csak az egyik tagja vagyok. Alapvetően azt gondolom, hogy a jegybanknak a márciusi üzeneteket kell folytatnia” – jegyezte meg Varga Mihály. 

Végezetül kitért az MNB és az MKIK közötti megállapodásra. Ennek célja, hogy összeadják azt a tudást, amivel rendelkeznek, és hogy ne végezzenek párhuzamos munkát. Lehetőség szerint meg kell nézni, mely vállalkozásokban van az erőssége a magyar gazdaságnak. Itt visszautalt a korábbi növekedési hitelprogramra, illetve a növekedési kötvényprogramra. Ezek 6400, valamint 1400 milliárd forinttal öntötték nyakon a piacot, amellyel a magyar beruházási ráta éllovas volt Európában.

De akkor hogyan lehet, hogy a gazdasági növekedésben már nem állunk az élen? Akkor ezek szerint felhasználási, hatékonysági probléma támadt – húzta alá. Ezért szerinte a központi támogatási programokat célzottabbá kell tenni, és ki kell választani a húzóágazatokat, ahová pénzt kell adni a beruházásokra.

Megemlítette a bankszövetséggel kötött egyezséget is. Nem kertelt, és kijelentette, a régióban a magyar banki költségek a legmagasabbak, nemcsak a lakosságnak, hanem a kkv-knak is. Van teendő, ugyanis még 2022-ben a kereskedelmi bankok megváltoztatták az árszabásukat.

Abban hisz, hogy a partneri együttműködés eredményt fog hozni. Ilyen az a banki vállalás is, hogy amíg az infláció nem csökken 4 százalék alá, addig az alapszámlákat költségek nélkül kínálják. „Jó hír, hogy a Magyar Nemzeti Bank ezt ellenőrizni is tudja majd, de úgy látom, a jó szándék biztos megvan a pénzintézetek részéről.”