Influenszer lesz a gyerek, milliókat keres - a szakember sorolja a veszélyeket

A legfiatalabb influenszerek – kidfluencerek – üzleti tevékenysége, piaca gyorsan növekszik, számottevő bevételeket generál világszerte. A hirdetőktől nem számíthatunk önmérsékletre, a gyerekek sokszor illúziókat kergetnek, a szülők és a pedagógusok futnak az események után. A Világgazdaság arról kérdezte Veszelszki Ágnes kommunikációkutatót, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának dékánját, mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, ha a kamaszokat beszippantja ez a világ. Mert ez a világ sokkal bonyolultabb annál, hogy csak azt az egyetlen kérdést vizsgáljuk, mennyit keres egy influenszer. 

Mit tehet a szülő, ha a gyerek előáll az ötlettel: influenszer akarok lenni? Mit mondhat, aki alig ismeri ezt a szakmát, vagy nem tartja sokra?

A friss kutatások azt mutatják, hogy a Z generáció 57 százaléka influenszer szeretne lenni, sőt egy másik vizsgálatban az amerikai felnőtt korosztály 41 százaléka is így nyilatkozott. Ez nagyon magas arány. A felnőttek esetében a koronavírus-járvány alatt erősödött meg különösen ez a tendencia, amikor sokan – más munka híján, esetleg az otthon töltött idő elütésére – digitális felületeken kezdtek el tartalmat megosztani. Abban az időszakban több millióval növekedett a tartalomgyártók száma. Ám azzal nagyon sokan nincsenek tisztában, hogy az influenszerkedés nem könnyű pénzkereset, hiszen valójában heti hét nap munkát jelent. Azt hiszik, hogy forgatnak néhány jó videót, és ez elegendő lesz a sztársághoz. Az valóban előfordulhat, hogy valakinek egy-egy videója virálissá válik, sokan megosztják, sőt akár mémmé képes alakulni, ám abból igen ritkán lesz folyamatos bevétel. 

Ez már megélhetés? Mennyit keres egy influenszer?

A tartalomgyártók nagy részének az éves bevétele nem éri a 15 ezer dollárt. Nem olyan fényes világ ez, mint amilyennek látszik, ezt el kell mondani a gyerekeknek. A szülők dolga az, hogy ismerjék a jogi kereteket, a gyerek 18 éves koráig ugyanis a szülő felelős a gyártott tartalomért. A magyar szabályozás szerint a kiskorú nem dolgozhat 16 éves kor alatt, kizárólag szülői engedéllyel, és abban az esetben is csak tanítási szünetben. Általános tévhit, hogy a véleményvezérkedés, a tartalomgyártás nem igényel semmilyen erőfeszítést. Pedig a videók ötletének a kitalálása, a felvétel, a szerkesztés, a vágás, a tárgyalás a szponzorokkal mind nagyon komoly, időt és energiát igénylő munka. A kidfluencerek esetében a családi viszonyok között újszerű feladatmegosztással rendszerint a szülő végzi mindezt, a gyerekek pedig a forgatókönyv alapján szerepelnek a videókban.  Ők azért nyilván vágynak erre a könnyűnek tűnő életre, ráadásul azt gondolják, a celebritás, a hírnév önmagában is érték. Nyilván a pénzügyi bevétel erős motiváló tényező, emellett az is vonzó lehet a fiataloknak, hogy a véleményvezérek közösséget is építenek. Kialakul a követőtáboruk, amely hírességként kezelik őket, és amelyben sajátos, virtuális barátságokat tartanak fenn.

Mindenkinek jár a 15 perc hírnév?

Nincsen azzal baj, ha a gyerek szeret szerepelni. De szerencsésebb, ha fiatal korban a sikeres szereplésért járó elismerést a szűkebb környezetétől: a családtól, az iskolai közösségétől kapja meg, családi összejövetelek, ünnepek alkalmával vagy éppen az iskolai rendezvényeken. Ezek rendszerint a gyerek szempontjából biztonságos közegnek tekinthetők. 

Az már kezd látszani, hogy a kommentekkel is mennyi kárt okozhatnak egymásnak a gyerekek. A Netflixen bemutatott Kamaszok című sorozat is ezt boncolgatja, hogy látják-e, értik-e a felnőttek, hogy mi zajlik a gyerekek között a virtuális közösségekben. Az influenszer gyerekek esetében (az interjús kutatások eredményei szerint) a kommenteket többnyire a szülők kezelik, éppen azért, hogy megóvják a gyerekeket az online sértésekről, illetve a szexuális zaklatástól. Azt viszont tudni kell, hogy a videók alatt megjelenő sok komment a láthatóságot, ezáltal a marketingértéket növeli. Tehát a monetizálhatóság miatt az a jó, ha minél több komment érkezik. Sőt, leginkább azokat érdemes megtartani, amelyek megosztó jellegűek, vagy vitát generálnak. Ez azonban nagyon súlyos felelősség: engedi-e a szülő, hogy ha a gyerekének a tartalmaihoz ilyen hozzászólások érkeznek, azok láthatók maradjanak a felületen. Nem szabad elfelejteni: ami egyszer az internetre felkerült, az ott is marad, és ha a szülő próbálja is a kommentek tartalmától óvni a kidfluencert, az később vagy közvetett formában el fog jutni a gyerekhez.

Kimondhatjuk azt, hogy olyan hatások érhetik a kidfluencereket, ami az offline világban nem érné őket?

Van még egy veszély, amire érdemes felhívni a figyelmet, ez pedig a gyerekek szexualizálása. Ha megnézzük, hogy milyen tartalmakat gyártanak a kiskorúak(kal), akkor három fő típust tudunk azonosítani. A kiskorúak által gyártott tartalom:

• oktató jellegű, ami a tudománykommunikáció újszerű formáját jelenti, 
• vicces tartalom, akár spontán módon, amikor a gyerek valódi humorát csillogtatják meg, akár forgatókönyv alapján,
• életmód és termékek bemutatására épít. 

Az utóbbi lehet gaming tartalom, lehet játékkicsomagolós videó vagy egyre gyakrabban szépségápolási termékek tesztelése, bemutatása. Az utóbbi esetében a korhatár egyre lejjebb száll, már egészen kicsi lányok sminkelnek az efféle videókban. Ez nyilván együtt jár azzal, hogy idősebbnek, felnőttesebbnek látszanak, ezáltal még ha indirekt módon is, de szexualizált tartalmat gyártatnak a gyerekekkel, ami felkeltheti a szexuális ragadozók figyelmét. Úgy is mondhatjuk, hogy a kidfluencerek hirtelen válnak felnőtté. Egyrészt az általuk gyerekként végzett munka miatt, másrészt amiatt, hogy online közösségi térbe kerülnek, annak minden hátulütőjével.

A cégek marketingtevékenysége nem fog önmérsékletet tanúsítani. A gyereket kell edukálni? A szülőt is? Kell-e ezzel foglalkozni társadalmi szinten vagy a szabályozás szintjén?

Szerintem mindenkit egyszerre. Azt is érdemes látni, hogy egyre több cég és ügynökség határolódik el a kidfluencerek „használatától”. Nemrégiben mutattak be a Netflixen egy dokumentumfilmet egy amerikai kislányról, akit (több más szereplő mellett) az édesanyja vont be az influenszerkedésbe. Az önmagában megosztó lehet, hogy gyerekszereplőkkel játszották újra a frusztráló történetet, ennek ellenére a dokumentumfilm megmutatta ennek a világnak a sötét oldalát: a fizikai, az érzelmi és az anyagi kihasználást.

Sokkoló volt látni, amikor az anya arra jutott, hogy merészebb tartalmakat kell gyártani, a kamaszszerelmeket akarták bemutatni, amiből a gyerekek nyílt szexualizálása lett valójában.

Nagyon fontos felhívni erre a társadalom figyelmét. A szabályozás egyébként már korábban megkezdődött. Ahogy megjelentek az amerikai filmipar hőskorában a gyerekszínészek, rövidesen megjelent a törvény is, hogy az általuk keresett pénz egy bizonyos százalékát a szülőknek letétbe kell helyezni a gyerek 18 éves koráig. Így az anyagi kizsákmányolástól meg tudják valamelyest védeni ezeket a gyerekeket. Magyarországon erre a konkrét tevékenységre még nincsen jogszabály, azonban több oldalról védik a gyerekeket a törvények. 

A fiatal tanárok már szintén digitális bennszülöttek, jobban ismerik ezt a világot, mint az idősebb tanárgeneráció. Mit tehetnek a pedagógusok, mennyire jelenik meg ez a téma a pedagógusképzésben?

A gyermekvédelem és kifejezetten a digitális gyermekvédelem külön téma lesz a Nemeskürty István Tanárképző Kar oktatási portfóliójában. A pályaszocializációs gyakorlatok rendszerébe beépítettük ezt a témakört is tananyagként. A jelenséggel mindenképpen foglalkozni kell a tanárképzésben is, hiszen a pedagógusok a pályájuk során olyan gyerekekkel fognak találkozni, akik sok influenszert követnek, tartanak modellértékűnek, sőt maguk is influenszerek szeretnének lenni, esetleg már most azok. Tehát nem csak a kommunikáció- és médiatudomány szakon foglalkozunk a témával, hanem a tanárképzésnek is része lesz. Influenszerek vannak, lesznek. A kultúra paradigmaváltása folyamatosan zajlik, lehet vele szembemenni, de az eredmény kétséges.

Hogyan lehet azt az értékrendet megmutatni a gyerekeknek, hogy ne a pillanatnyi népszerűséget hajhásszák, hanem építkezzenek úgy, hogy abból hasznos, értelmes, alkotó élet keletkezzen, akár véleményvezérként is?

Sajnálatos módon az elemzések szerint a kidfluencerek eszközként működnek a szülők kezében. Ha hosszabb ideig követünk egy-egy kidfluencert, lehet látni, hogy a kezdetben természetesen játszó gyerekek idővel elkezdenek tudatosan is a kamerának játszani. Betolakodik a kamera a családi, intim térbe, a szülő és a gyerek közé; a családi események nyilvános médiaeseménnyé válnak; megszűnik az a fajta természetes, felszabadult, állandó nézőközönség és lájkvadászat nélküli közeg, amelyben telnie kellene a gyerekkornak. Előfordul, hogy a tartalomgyártó gyerek kimarad az iskolából, mert a pénzkereset fontosabb lesz az oktatási előmenetelnél. Márpedig a gyerek az iskolai közösségben nemcsak a tananyagot tanulja meg, hanem a tanáraitól mintákat kaphat, emellett a közösségben létezés módjait is ott tudja elsajátítani. Ráadásul az influenszeri munkavégzés erőteljesen megváltoztatja a családi viszonyokat: a szülő munkaadói szerepben jelenik meg, vagy éppen fordítva, a családot eltartó gyerek titkára, ügyintézője, asszisztense lesz. Az biztos, hogy a természetes családi kapcsolatokat ez a helyzet felforgatja, átstrukturálja. Mindezeket figyelembe véve nem gondolom, hogy egészséges családmodellhez járul hozzá a kidfluenceri szerep.