A parajdi katasztrófa utóhatása: ömlik a sós víz a Tisza felé
Tömeges halpusztulás, eltűnő védett fajok, felelőtlen intézkedések – ezzel jellemezte Nagy András Attila halbiológus a Kis- és Nagy-Küküllő térségében kialakult helyzetet. Ez szerinte példaértékűen mutatja be, hová vezet a természet rombolásának rendszerszintű gyakorlata és a felelőtlenség – írja a Maszol. A halbiológus szerint a Küküllőn és mellékvizeiben bekövetkezett halpusztulás mértéke drámai. A szakértők már most százezres, de akár milliós nagyságrendű elhullásról beszélnek. Ráadásul a védett halfajok – például a Petényi-márna, a szivárványos ökle vagy az erdélyi és tiszai ingola – is eltűnhetnek a folyóból.
Most már nem az a kérdés, hogy lesz-e ökológiai katasztrófa, vagy nem, itt most már egy bekövetkezett katasztrófáról beszélünk
– figyelmeztetett Nagy András Attila. Úgy véli, a Kis-Küküllő mentén élő halak közül csak azok élhetik túl a pusztulást, amelyeknek sikerül felúszniuk a tiszta vizű mellékpatakokba. A halbiológus szerint azonban „egy átfogó akcióval is legfeljebb a halak 0,1 százalékát lehetne megmenteni”. A szennyezés tovaterjedése komoly aggodalmat kelt a magyar hatóságok körében is – idézte a Magyar Nemzet a halbiológust.
Kérdés, hogy ha a hullám eléri Magyarországot, a Tiszát, az befolyásolhatja-e a tiszavirágzást. Nagy András Attila szerint most mindenki abban reménykedik, hogy ez nem fog megtörténni, de ugyanúgy abban is reménykedtek, hogy ami most van a Kis-Küküllőn, az nem következik be.
Egyelőre csak találgatások vannak, de valószínűsítik, hogy
ha így marad a helyzet, akkor a Nagy-Küküllő, a Maros és a Tisza képes annyi vizet hozzáadni a Küküllőből jövőhöz, és ezáltal felhígítani, hogy ez nem fog problémát okozni a tiszavirágzással kapcsolatban.
A halbiológus szerint nem tudjuk, mekkora lesz a hígulás, és azt sem tudjuk, hogy ami most történik a Küküllőn, az lesz-e a legrosszabb, mert meggyőződése, hogy lehet még rosszabb is. A szennyezés eredete vélhetően a parajdi sóbányához köthető, ahol egy korábban kiépített gátat elbontottak, közvetlenül azután, hogy egy nemzetközi szakértői csapat elhagyta a helyszínt. A sókoncentráció azóta „brutálisan” megemelkedett. A szakértő bírálta az intézmények közti együttműködés hiányát is. Mint hangsúlyozta: elfogadhatatlan, hogy egy ilyen katasztrófahelyzetben két intézmény azzal van elfoglalva, hogy egymással veszekszik, és nem a probléma megoldását keresi.
