Állami nagy fal

A rendszerváltást követően a felújításokat lehetetlenné tevő krónikus pénztelenség vezette bérlakás-eladási hullám után kialakult egészségtelen lakásállomány helyreállítása érdekében a Fidesz-kormány immár másodszor toldja meg a bérlakás-építési programban felhasználható összeget.

Az állami lakáspiac tehát teljesen rendben van -- és itt most tessék különös hangsúllyal ejteni a jelzőt. Persze ha nem akarják, nem kell, megteszik ezt majd mások helyettünk, főleg a választások közeledtével. Mert ebből ismét sikertörténetet kell és lehet kovácsolni.

A piac pedig hallgat.

Azzal, hogy a lakáshitellel a kereskedelmi bankokat végül is állami direktívákkal kényszerítették sokak szerint egészségtelen, a kockázatokra nem nagyon figyelő kamatversenyre, a zuhanó kamatlábak okozta hurráoptimizmus mellett senki sem törődött. Hogy mi lesz, mi lehet azoknak a sorsa, akik az elkövetkező években nem tudják majd kifizetni a havi 60-70 ezer forintos törlesztőrészleteket, ma még nem kell a szociális tárcának foglalkoznia. Az első kilakoltatások, árverezések után majd erősödik a népharag a bankok iránt: még a kormány népnek nyújtott segítségéből is ők, ezek az érzéketlenek húznak hasznot.

Ez persze fikció -- mondhatja bárki. Egészen addig, amíg nem olvassa el az e heti kormányülés jegyzőkönyvét. Kormányunk a népszerűség oltárán nemcsak egy piaci alapon működő céget (lásd Mol) áldoz, ezúttal egy egész üzletág számos képviselője felett tör pálcát.

A lakás-takarékpénztárak állami támogatásának 30-ról 15 százalékra csökkentése, illetve az éves szinten fizethető támogatás 18 ezer forintban történő maximalizálása -- ne szépítsük -- a lakástakarékok halálos ítéletét jelentheti. Azokét a lakástakarékokét, amelyek már eddig is a legfőbb vesztesei voltak az új kormány lakáskoncepciójának, hiszen a választásokon beígért lakásprogramra mint Messiásra váró polgárok tavaly messziről elkerülték ezen intézményeket. Pedig korábban a lehetőségínséges időkben ők jelentették az egyetlen kézzelfogható lehetőséget a lakást vásárolni vagy felújítani szándékozó, ám szociálpolitikai kedvezményt valamely okból felvenni nem tudók számára.

A mór megtette kötelességét, a mór mehet, ám távozása nem lesz túl halk, az bizonyos.

A hazai lakás-takarékpénztári piacra ugyanis döntően külhoni befektetők ruháztak be, ők vélhetően nem nyelik le ezt a békát.

Annyira viszont rutinosak, hogy nem itt kiabálnak majd a piacgazdasági viszonyok semmibevételéről -- hiszen nálunk ez szerda reggelenként erényként jelenik meg a rádióban. Ott beszélnek majd róla, ahol erre érzékenyebb fülekre találnak.

Ezt viszont mi nem fogjuk hallani. Nálunk ugyanis fal épül a határokon -- állami támogatással.