Orbán kontra Magyar: állítások és tények a migrációs paktumról
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA 2015-ös migrációs válság, valamint következményei gyökeresen átalakították Európa társadalmát, a bevándorláspolitika pedig évek óta az egyik legvitatottabb közéleti kérdéssé vált.
Magyarország Orbán Viktor vezetése alatt konzekvensen egy konzervatív álláspontot képviselt az ügyben, a bevándorlást szigorú feltételekhez kötötte, illetve elzárkózott a túlnyomó részt közel-keleti és észak-afrikai illegális migránsok befogadásától, támogatásától. Most úgy tűnik, Magyar Péter kormánya ezen a politikai síkon is változást hoz, aminek csupán mértéke és iránya a kérdés.
A migrációs paktum körüli vita
A Tisza-kormány megalakulása óta forró témának számít a bevándorlás szabályozásának kérdése, mivel Orbán Viktor évtizedes távlatban határozottan elutasította a kontroll nélküli, tömeges betelepítést. Már a 2015-ös válság idején is figyelmeztette az Európai Unió magállamainak vezetőit arra, hogy a külső határok megerősítése és biztosítása létkérdés.
A 2026-os választási kampányban is téma volt a migráció, Orbán Viktor többször is határozottan kijelentette, hogy
Magyarország migránsmentes ország lesz, nem engedjük, hogy bevándorlóországot csináljanak belőlünk
− valamint arról is számtalanszor beszélt, hogy az általa vezetett kormány elutasítja a migrációs paktum végrehajtását, ezt pedig Gulyás Gergely egy korábbi Kormányinfón is megerősítette.
Az eddig takarékon égő vita azért lángolt fel újra, mert az Európai Bizottság javaslata alapján elkészített jogi csomag 2026. június 12-től életbe lép,
a paktum létrehozását pedig Magyarország megakadályozni nem tudta, így kiutat csupán az ellenállás jelenthet, ehhez azonban erős politikai akaratra lenne szükség.
Orbán kontra Magyar
A budapesti demonstrációt követően Orbán Viktor felszólította a magyar kormányt és a miniszterelnököt arra, hogy ne hajtsák végre a migrációs paktumban foglaltakat.
Magyar Péter válasza nem késett soká, a kormányfő egy posztban válaszolt a felhívásra, melyben kérdéssel válaszolt.
A miniszterelnök arra volt kíváncsi, hogy miért nem akadályozta meg Orbán Viktor kormánya a migrációs paktum elfogadását. Ez a felvetés egy jogi végzettséggel rendelkező, korábbi európai uniós diplomatától felettébb különös, ugyanis ez gyakorlatilag lehetetlen volt.
A tíz pontból álló csomagot az Európai Unió Tanácsa rendes jogalkotási eljárásban fogadta el, ezért
a paktum megszavazásához elegendő volt a minősített többség, amihez a tagállamok minimum 55 százalékára (jelenleg 15 tagállam), és az EU népességének legalább 65 százalékára volt szükség.
A tanács 2024. május 14-én hagyta jóvá a jogi csomagot, amelynek Magyarország és Lengyelország mind a tíz pontját elutasította. Néhány kérdésben még Ausztria és Szlovákia is a két állam mellé állt.
Az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusának sajátosságai miatt tehát megállapítható, hogy a Visegrádi Négyek Ausztriával kiegészülve sem tudták volna blokkolni a migrációs paktumot. Ezért különösképpen furcsa Magyar Péter felvetése, miszerint Orbán Viktornak politikai szövetségeseket kellett volna gyűjtenie az ügyben. Figyelembe véve az európai migrációs környezetet, ez gyakorlatilag lehetetlen volt. A nyugati, nagy népességgel rendelkező tagállamoknak, akik hosszú éveken keresztül túlliberalizált bevándorláspolitikát folytattak, egész egyszerűen érdekükben áll bevonni a kelet-közép-európai régió országait a teherviselésbe. A sors iróniája, hogy
olyan országok polgárai fizetnek majd a korábbi elhibázott döntésekért, akik azokat a kezdetektől fogva ellenezték.
A paktum ügyének fényében különösen fájó, hogy Magyar Péter deklaráltan gyengíteni kívánja a Visegrádi Négyeket is. A magyar kormányfő a Donald Tuskkal folytatott tárgyalása után arról beszélt, hogy akár az együttműködés bővítéséről is szó lehet, majd később azt is elárulta, hogy szerinte
a V4-eknek Németországgal és Franciaországgal kellene együtt dolgozni, akár közös kormányülések keretein belül.
Ez a fajta stratégia diplomáciai gesztusként ugyan pozitívan értelmezhető, azonban tovább fokozná az Európai Unió magországainak befolyását a kelet-közép-európai régió felett, és a migrációs paktum ügye jól példázza, hogy bizonyos esetekben ennek éppen az ellenkezőjére lenne szükség.
A paktum pontos tartalmáról
A migrációs paktum nem egyetlen jogszabály, hanem egy tíz jogi aktusból álló csomag, ami rendeletekből és egy irányelvből áll. Mivel a rendeletek a szupranacionális jogalkotás közvetlen eszközei, ezért azok közvetlenül alkalmazandók, módosításra a tagállamoknak szinte semmilyen lehetőségük nincs, míg az irányelvek esetében több a mozgástér, mivel azokat a nemzeti jogba át kell emelni.
Mivel a migrációs paktum szinte kizárólag rendeletekből áll, ezért a magyar kormány tulajdonképpen zsákutcába került. A jogi csomag az alábbi elemekből áll:
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1351 rendelete a menekültügy és a migráció kezeléséről, az (EU) 2021/1147 és az (EU) 2021/1060 rendelet módosításáról, valamint a 604/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről − Ez tulajdonképpen a dublini rendszer reformja és a paktum politikai magja, ami a kötelező szolidaritási rendszerről szól. A tagállamok migrációs nyomás esetén áthelyezéssel, pénzügyi hozzájárulással, alternatív támogatással, illetve ezek kombinációjával kötelesek részt venni a teherviselésben.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1348 rendelete az Unión belüli nemzetközi védelem iránti közös eljárás létrehozásáról, valamint a 2013/32/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről − A rendelet egységesebb és gyorsabb menekültügyi eljárásokat ír elő az EU-ban. Célja a tagállami szabályozások harmonizációja, illetve az ügymenet felgyorsítása.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1349 rendelete a határon folytatott visszaküldési eljárás létrehozásáról és az (EU) 2021/1148 rendelet módosításáról − Célja, hogy az elutasítottak gyorsított visszaküldési eljárásba kerüljenek.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1356 rendelete a harmadik országbeli állampolgárok külső határokon történő előszűrésének bevezetéséről, valamint a 767/2008/EK, az (EU) 2017/2226, az (EU) 2018/1240 és az (EU) 2019/817 rendelet módosításáról − Az érkezők előszűrését teszi lehetővé. Az érintetteket személyazonosságuk, egészségügyi állapotuk, sérülékenységük, valamint biztonsági kockázatuk szerint vizsgálják, majd menekültügyi vagy visszaküldési eljárásba kerülnek.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1352 rendelete az (EU) 2019/816 és az (EU) 2019/818 rendeletnek a harmadik országbeli állampolgárok külső határokon történő előszűrésének bevezetése céljából történő módosításáról − A folyamat technikai hátterét biztosítja. Lehetővé teszi az uniós információs rendszerek összehangolását.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1358 rendelete a biometrikus adatok összehasonlítására szolgáló Eurodacnak az (EU) 2024/1351 és az (EU) 2024/1350 európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 2001/55/EK tanácsi irányelv hatékony alkalmazása és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek azonosítása érdekében történő létrehozásáról, valamint a tagállamok bűnüldöző hatóságai és az Europol által az Eurodac-adatokkal való, bűnüldözési célú összehasonlítások kérelmezéséről, az (EU) 2018/1240 és az (EU) 2019/818 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, továbbá a 603/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről − Az Eurodacot szélesebb migrációs és menekültügyi adatbázissá alakítja. Az ujjlenyomatok mellett lehetőség nyílik biometrikus adatok, valamint személyes adatok tárolására.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1359 rendelete a migrációs és menekültügyi válsághelyzetek és vis maior helyzetek kezeléséről és az (EU) 2021/1147 rendelet módosításáról − Tulajdonképpen a válságüzemmód létrehozására ad lehetőséget. Egy újabb rendkívüli hullám vagy folyamatos erős nyomás esetén szigorúbb szolidaritási intézkedések és akár rövidebb eljárási határidők bevezetését teszi lehetővé.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1347 rendelete a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemben részesülő személyként való elismerésére, a menekültek vagy a kiegészítő védelemre jogosult személyek egységes jogállására, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról, a 2003/109/EK tanácsi irányelv módosításáról és a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről − Szűkíti a tagállamok közötti eljárások különbségeit. Néhol ez magasabb szigort, néhol lazulást eredményezhet.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1350 rendelete az uniós áttelepítési és humanitárius befogadási keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2021/1147 rendelet módosításáról − Lehetővé teszi a nemzetközi áttelepítéseket, valamint a humanitárius befogadást védelemre szoruló személyek számára, előre szervezett, koordinált módon.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1346 irányelve a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról − Előírja a kérelmezők ellátásának és elhelyezésének szabályait, valamint lehetővé teszi számukra a munkaerőpiaci hozzáférést. A sérülékeny csoportok védelméről is rendelkezik.
A paktum tehát sokrétű, melynek csupán egyetlen eleme igazán rugalmas. Néhány pontja, melyek az adatbázisok megerősítését, valamint a visszaküldési folyamat felgyorsítását célozzák, kevésbé kétesek, ám az egész csomag egyben vizsgálva hatalmas rizikót jelent a kelet-közép-európai régió országainak, a schengeni övezet határán elterülő Magyarországra pedig gazdasági terhet ró.
A dublini rendszer alapelve nem tűnik el, tehát továbbra is az első érintett uniós országba küldhetők vissza a menedékkérők, azonban a szolidaritási mechanizmus miatt a folyamat némileg változik. Amennyiben válsághelyzet alakul ki, és életbe lép a szigorított szolidaritási mechanizmus, valamint a relokációs szükségletek nincsenek fedezve, akkor aktiválódik a felelősségátvállalási kötelezettség.
Ebben az esetben nem a válsághelyzettel sújtott államnak kell lefolytatnia a menedékügyi eljárást, hanem a felelősséget átvállaló országnak. Pozitív elbírálás esetén az érintett az ügyintéző tagállamban maradhat. Mivel az eljárás ideje alatt a paktum szigorú szabályokat határoz meg a migránsok ellátásáról, különösen gyermekek esetében, ezért a változásnak az anyagi vonzata is jelentős lesz.
Szükséges-e a változás?
A tervezettel szemben az aktuális magyar szabályozás sokkal szigorúbb és kevésbé költséges. Az érkezők, amennyiben nem tartózkodnak legálisan Magyarország területén, csak az országhatáron kívüli, kijelölt nagykövetségeken adhatják be kérelmüket, tehát az államot jelenleg nem terheli a migránsok ellátásának költsége. A folyamat teljesen szabályozott kereteken belül, a nemzetközi normáknak megfelelően zajlik, és a menedékkérő csak azután léphet az Európai Unió területére, miután bebizonyosodott, hogy menekült státuszra jogosult, továbbá nem jelent biztonsági kockázatot.
Az ügy iróniája, hogy Magyarország éppen a szigorú szabályozás miatt fizet napi egymillió eurós bírságot Brüsszelnek. Mindeközben érdemes azt is szem előtt tartani, hogy mind jogilag, mind gyakorlatilag markáns különbség van a menekültek, valamint az illegális bevándorlók között. Habár a menekültek kérdését szabályozó 1951-es genfi egyezmény mára elavultnak számít, az uniós jog nem teszi lehetővé a szabad országválasztást. Ha egy üldöztetett útja során már áthaladt egy biztonságos országon, akkor az EU-ban beadott kérelme elfogadhatatlannak nyilvánítható. Ez az eljárás a közel-keleti és afrikai személyek esetén minden bizonnyal érvényesíthető lenne, ennek ellenére a nyugati-európai, menekültstátusszal rendelkező bevándorlók számottevő része az említett régiókból származik.
