Tőzsdei pörgettyű

És minden pörgött tovább...



A pánik, amely eleinte nem kevesebbet, mint egy közel-keleti háborút sejtetett, néhány tengerentúli cég kedvezőtlen számokat tartalmazó gyorsjelentése és a vártnál rosszabb amerikai inflációs adat miatt tört ki.



Nem történt tehát más, mint hogy (sokadszor) megszólaltak a börze őrült orgonái. A kakofónia a magyar tőzsde spekulánsainak fülét is sértette, az árfolyamok tehát nálunk is megjárták a poklot.



A szerdai nap legjelentősebb eseményének azonban mégsem ez számíthat.



A tőkepiacok lényegéhez tartozik a káosz, a fergeteges kacagás és a keserves zokogás itt szinte mindennapos. A pénzpiacokra viszont általában a megfontolt nyugalom és a lassú elmozdulás a jellemző.



Nem úgy tegnap.



Az állampapírpiacon eladási hullám söpört végig, a hozamok pedig jókorát emelkedtek. Nem a külföldiek szabadultak azonban papírjaiktól, hanem elsősorban a belföldiek. Ez nem lenne igazán nagy baj, ha a hozamgörbe alakulása nem azt tükrözné, hogy a piac készül berendezkedni a tartósan magas inflációra.



Ezzel a jelenséggel kapcsolatban pedig nem vádolhatjuk a nemzetközi piacokat, nem emlegethetünk valódi fundamentális okokat sem. Szinte általános az egyetértés abban, hogy az állampapír-piaci pörgettyűt a jegybankelnök sértettsége indíthatta be.



Surányi Györgynek elege lett abból, hogy megkötött kézzel vezényeljen. Megunta, hogy hírügynökségi hasábokon packáznak vele.



Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem. Az mindenesetre tény, hogy a jegybanktanács viharos gyorsasággal határozott a piacot sokkoló egyszázalékos kamatemelésről. A befektetők vették a jelzés, és néhány nap alatt alighanem arra jutottak, hogy a monetáris irányítók drasztikus intézkedése további jogos félelmeket alapozhat meg.



A kavics csobbant, és a hullámok gyűrűznek tovább...